A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-22 / 47. szám

— Rábízom az. edényeket, mert igen pontos munkaerő — mondja Végh Mária mesternó Olsiak Margitról, a szocialista munkabrigád egyik Hátai tagjáról zománcoz az hűtőszekrények Mlkics Zsuzsa tankokat Aranyosmaróton készülő számára a nagy bérharcok és sztrájkok idején okosították, szervezték a munkásokat: Zupka és Valló elvtársak. Sajnos, hiányoztak már körünkből Gottwald elvtárs, Steiner Gábor elvtárs és még sokan mások. Az üzem udvarán közös ünnepi ebédet ettünk, közel kétszáz érdemes dolgozót kitüntettünk. A fiatalabb munkások sokat okulhattak az elhangzott beszédekből, a régi harcos idők felelevenítéséből. Csak természetes, hogy megkeressük Albert Józsi bácsit, az öntöde mesterét, aki 1917-ben mint napszámos kezdte a gyárban. Névszerint ismertem őt (valamikor a szomszédunkban lakott), de sem ő nem ismerte már fel bennem az egykori kislányt, sem én nem emlékeztem az ö arcára. ; Szívesen beszélt. Hogyne beszélne szívesen, amikor munkás, harcos élete nagyobbik felét a gyárnak, s a múlt rendszerben kizsákmányolt proletár testvéreinek szentelte. Albert bácsi a munkások bizalmából a szakszervezet elnöke volt és fáradhatatlanul, megingat hatatlanul küzdött a munkások jogaiért. Amit a gyakori kisebb sztrájkokról és az 1936-os sikeres nagy sztrájkról mondott, azt érdemes lesz egyszer külön megírni. - Már elmennék nyugdíjba - mondja -, de a munkások nem engednek. Érzem, hogy szeretnek. Érdemes volt harcolni, szenvedni, nemcsak a jogokért, de ezért a szeretetért is. - Hogy meghatódott az öreg - mondja Vincze István, a technológiai és metallurgiai osztály vezetője. És megértően összemosolyog .másik kísérőnkkel, Kubinec Tamás elvtárssal. Járjuk a gyárat. Büszkén mutogatják az új, modern épületrészleget, annak immár tágas, világos munkatermeit, korszerű gépi berendezését. Hogyan is mondta Havran igazgató? - Csehszlovákia egyedüli gyára leszünk, amely kemény tüzetöre, ja- és szénftítésre gyárt kályhákat és tűzhelyeket. Oj tí(Anné Károly felvételei) pusú kályhákat tervezünk, az elavult típusok gyártását pedig beszüntetjük. A másik jő gyártási cikk a zománcedény. Kísérőink nem engedik el: meg kell néznünk a már kész 600 kilowattos egyik új tunnelkemencéf és az épülő másikat, meg a szárítót, - Húsz év is kell még - magyarázzák -, amíg átépítjük a régi épületeket, parkosítjuk a gyárudvart és teljesen gépesítjük az üzemet. Építés, lázas munka folyik az egész gyártelepen. A szocializmus a jdolgozókra, a munkajeltételek javítására fordítja a hasznot, és nem menti az összeharácsolt vagyont Brazíliába, mint azt Hulita úr tette. A munkahelyeken megismerkedünk néhány idősebb és sok fiatal munkással. Végh Mária, a díszítő zománcműhely mestere, az üzemi bizottság tagja, aki húsz éve dolgozik a gyárban, büszkén mutatja be a szocialista munkabrigádok tagjait, köztük Oliiak Margitot, az idősebbek közül pedig Nagy Erzsébetet, aki harmincnégy éves harcos munkás múltra tekinthet vissza. Ismét kilépünk az őszi napban sütkérező gyárudvarra. Két óra jelé jár az idö -éppen érkezik a második váltás. Az emberek arca vidám, bizakodó. Vörös Fülek dolgozói ezek. Nem csoda, ha az ötvenéves üzem őket látva ilyen fiatal maradt, sőt egyre fiatalodik. , GÄLY OLGA Bari Béla az üzemi tanonciskola neveltje. Az ügyes cigányfiú a nyomd esztergapadon 2—2300 gáztűzhelyre való edényt prései Nagy Erzsébet aranyozó, a szocialista munkabrigád egyik tegíuősebb tagja Az ember már olyan, hogy gyorsabban túlteszi magát a holrakéta megalkotásának tényén, mint azon a meglepetésen, hogy találkozik egy régi ismerősével. Ilyen meglepetés ért engem, amikor annyi esztendő után ismét találkoztam a füleki gyárral. Ma Kovosmalt a neve. Én még a Sjinx-korában ismertem, amikor Hulita igazgató és a tőkés világ gazdasági kényszerének súlyos árnyéka nehezedett a gyár dolgozóira. Ahogy most belépek az üzem kapuján, a torkom is összeszorul, a régi és egyetlen közvetlen találkozás emlékétől: anyám sietett velem kézenfogva a hosszú udvaron keresztül. Hulitához ment sírni, ne dobja ki apámat, vonja vissza a felmondást - öt gyerek van otthon. (Engem, szepegő kislányt mutatott fel, mint egyet az öt közül.) Élénken emlékszem, Hulita ott állt a „nagyiroda" közepén, és ordítva rázta az öklét: „A maga jérje nem mester. A maga férje egy rongy!" És mindez azért, mert apám nem tudott beleilleszkedni a hajcsárrendszerbe. Sok könnyes, megalázó és - talán éppen ezért - még több harcos emlék tapad a füleki gyárhoz. Most, hogy alapításának ötvenedik évét ünnepli, a gyár harcos, forradalmi múltjáról beszélgetünk Havran József elvtárssal, a gyár igazgatójával. Bár az üzem háború utáni „jelene" is elég viharos, mert Havran elvtárs 1945 óta már a tizenharmadik igazgató. Ha babonásak lennénk, jósolhatnánk valamit e számból, így azonban csak azt állapíthatjuk meg, hogy a gyárban munkán nevelődött, majd ipariskolát 'és pártfőiskolát végzett igazgató 1956 óta jól megállja a helyét. A tervet teljesítik, a gyár egyre fejlődik, épül, korszerűsödik. Amellett Havran igazgató a „vörös Fülek" minden gyönyörű harcos hagyománya iránti tisztelettel megszervezte és országos jelentőségűvé tette fennállásának félévszázados évfordulóját. Havran igazgató elég nagy fába vágta fejszéjét, amikor meghirdette az ötvenes jubileumot. írni írtak már regényt, novellát és riportot is eleget a gyárról, de jubileumi „kiértékelése" még nem volt! - Megható és szép volt az ünnepség mondja Havran elvtárs. - Eljöttek néhányan a régi elvtársak közül, akik egykor