A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-22 / 47. szám

Először még kottából Zrü függöny felgördül: A reflektorok vakitó fényében sziporkázik a népviseletbe öltözött lányok gyöngyökkel hlmz&tt selyemblúza, a fiúk ezüstös lajbigombja. Száll a nóta. Ropják a táncot. A feketeköi kastély szilaj, vad hajdútáncát szinte lélegzetvisszafojtva figyeli o közönség. Aztán felzúg a taps. A szólótáncos meg se törölheti izzadó homlokát a színfalak mögött: kétszer is ismételnie kell. Taps, elismerés, szívből jövő gratulációk — ezek a fellépések jelentik a CSISZ Központi Bizottsága mellett működő félhivatásos Csehszlovákiai Magyar Népi Együttesnek az ünnepnapokat. Mi most a fáradságos, munkás hétköznapokról szólunk, a kemény próbákról, hisz ezeken keretztiü visz az út ,a sikerig. Bratislavában, a Duna utcai pedagógiai iskola második emeletén hetente négyszer pontosan este hét árakor próbákra jönnek össze az együttes tagjai. Az egyik teremben a zenekar, a másikban az énekkar, a harmadikban pedig a táncosok dolgoznak. A folyosóról már vagy ötödször halljuk ugyanazt a dallamot A — Nem jó, még egyszer.' — szól a koreográfus, és bent a teremben a táncosok megtörlik gyöngyöző homlokukat. Ez még csak a könnyebb bemelegítés. Balett -gyakorlatok. A népi táncosoknak ezt is ismerniük kell. Azután jön a már tanult táncok ismétlése, gyakorlása. Az együttesben sok az új tag, s ez megnehezíti a munkát, szinte mindig újra kell kezdeni. Akik tavaly sikeresen Jelléptek, azok közül már többen valamelyik falusi iskolában tanítják ábécére a gyermekeket. De az együttes, akárcsak a mondabeit Anteus, mindig újra éled. Neveli tanítja a fiatalokat. Nemcsak a tánc, az ének, a zene művészetére, hanem közösségi élet szeretetére, egymás megbecsüléséit! s kitartására a munkában. Aztán útnak bocsátja őket, hogy a főiskolákon és a gimnáziumban tanultakon kivül ezt is vigyék magukkal az életbe. Aki egyszer megízleli a közösségi munkát, nehezen válik meg tőle. Az egyik nyúlánk kislány már két éve kint tarát egy csallóközi faluban, de még most is bejár az együttes próbáira, részt vesz minden fellépésen. Nem sajnál sem időt, sem fáradságot. A szólótáncosok szinte akrobatikus ugrásokat végeznek. A fiatalok, az új tagok csillggó szemekkel lesik a régiek minden mozdulatát. — Nézd, így kell ezt! A lábad emeld egy kicsit magasabbra, aztán, ha ugorsz, ne görbítsd be a térded! — magyarázza egy szőke fiú a mellette lévő fekete legénynek. A szünetben móka, nevetés veri fel a folyosó csöndjét. A szóké és a fekete fiú itt is gyakorol. A többiek körülveszik őket, és okos tanácsokkal látják el az új tagokat. Nincs pihenés. A reflektorok fényéig kemény, kitartó próbákon keresztül visz az út. OZSVALD ÁRPÁD (Péter László felvételei) — Lánc, lánc, eszterlánc — pedig nem ez, hanem a Sardó/as gyakorlása Rekkenó hőségben Is szorgalmasan próbál a zenekar Munka közben jólesik egy rövid lélegzetvétel