A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-15 / 46. szám

képek - Fogy a napsugár ereje, kopaszodik a ha­tár. A földeket járó magamfajta ember mégsem az efféle őszi szenzációkat veszi észre, mtrt a százfajta egyéb látnivaló sok­kal jobban vonzza a tekintetet. Például a tornaijai ÁG határában nem lehet észre nem venni a porfelhőbe burkolódzott DT 54-let, az ember és a gép harcát, amint keményen birkóznak az engedetlen földdel. Ha meg akarod örökíteni a munkát, meg kell állí­tani a traktort, s megvárni amíg elül a porfelhő. Persze ilyenkor hosszabb időre ne is próbáld föltartöztatni a traktorost, mert neki állandóan fülében cseng: szántani kell — ha háromszor annyi munkája lesz is a rögtörő és magágyat készítő hengerek­nek —, vetni Hell, ha aratni akarunk. Az egyik dűlőben már a jövő évi kenyér­ért folyik a csata, másutt még az idei ter­més betakarításán szorgoskodnak. Nem egyformán könnyű vagy nehéz a munka. Ne vegyük hát rossz néven, ha a szőlőhegy felől nótaszó is hallik. És azt se, ha a kö­vér gerezdeket szüretelók vidámabb arcot vágnak a lencse előtt, mint a cukorrépa ra­kodók. őket is lelkesíti ugyan a közel négy-l száz mázsás hektárhozam, de mivel a mun­ka elvégzésére alkalmas gépekkel még nem tudjuk ellátni az ország minden cukorrépa­termelő nagyüzemét, így mégiscsak szorí­tani kell a nem éppen tenyérpuhító, nehéz gombos villa nyelét. A kukoricatábla úgy elterpeszkedett a laposabb részen, hogyha a túlsó szélén nem emelkedne a fákkal borított domb, azt hi­hetnénk, hogy a végtelenbe nyúlik. Szóval, jókora parcella, s mivel két, söt három cső is termett egy-egy száron, igen sok csövet kellene nisgfogni, amíg góréba ke­rülne a tengersok kukorica. De kézzel nem törnek ám egy csövet sem, — gép végzi helyettük ezt a hosszadalmas munkát. Szép látvány, amint a letisztított csövek sűrűn potyognak a kukoricakombájn tartályába. De az már nemcsak szép, hanem előnyös is, hogy a kombájn után üresen marad a föld, mert a gép a szárat azonal felszecs• kázza, s így vihetik egyenesen a silógödör­be. — Van ennek még más előnye is — ezt Bedecs András, a kombájn egyik kezelője mondja és sejtelmesen mosolyog hozzá. S mert arcunkróf leolvassa a kérdést, tovább folytatja: — Nem éppen nálunk történt, de meg­esett, hogy az egyik közeli nagyüzemben kézzel törték le a kukoricát, de a szár ki­vágásához már sehogy sem akadt ember. Csak később derült ki, hogy a kukoricatö­rők nem lettek hűtlenek a táblához, mert éjszakánként meglátogatták az elhagyatott kukoricást, és érdekes, hogy a sötétben is megtalálták az árván maradt, elhagyogatottm kukoricacsöveket. Persze, annyira már nem w # voltak szívtelenek, hogy ott is hagyják. Hát így van ez. Az ember sokszor fél az újtól, a géptől, de csak azért, mert még nem vette észre, hogy a sokszor drága pén­zen vásárolt gévek ára többszörösen meg­térülne a gondosan betakarított közösből. HARASZTI \ batik divatja úgy negyven esz­tendővel ezelőtt igen népszerű volt nálunk ls. Aztán úgy látszott, hogy az új divatok elterelik a figyel­met erről a hatásos és művészi keimefestésröi. Most ismét terjed a batikolás divatja és művészete. Kendők, sá­lak, egész ruhákra valő nagy da­rabok készülnek batikoló eljárás­sal. Különösen a Német Demokra­tikus Köztársaságban éledt tel, s indult nagy lendületű új fejlődés­nek a batikolás. A lipcsei műter­mekben ma már jobb festékkel, s lényegesen jobb anyagokra festik a mintákat. A minták maguk ls sokkal újszerűbbek, ötletesebbek, mint a réglek. Az új, batikolt anyagok előállításánál a technika haladását is igénybe veszik. A ma­láji szigetviláq asszonyának még forró kővel kellett belevasalnia a viaszt az anyagba; a maf európai iparművészeknek viszont elektro­mos szerkezetek állnak a rendel­kezésére. De minden technikai fel­szerelés és újitás ellenére Is csak igen kevesen akadnak a fehér em­berek világában, akik olyan erede­ti. ötletes, színdús batik mintákat tudnak a sima anyagra varázsol­ni, mint az eldugott maláji falucs­kák tábortüzénél dolgozó ügyes­kezű asszonyok, (z) Virágmintás gyönyörű batikolt szoknya az együk lipcsei műhely­ből. Még mindig a szomszédba jár? Saját televíziós készüléke mellett sokkal nagyobb lesz a kényelme. ALES - a legplcsóbb nagy képernyőjű csehszlovák televíziós készülék biztosan megfelel dnnek, mert hibátlanul működik. Látogassa meg valamelyik villamossági szaküzletet és kérje, mutassák be dnnek az ALES!, lehet hogy éppen e mellett a készülék mellett dönt. Újra divat a batik A batikolás Jávából eredő kel­meszinezési eljárás, melynél a szinezetlenül hagyott részeket fes­tés előtt viasszal vonják be. A viasszal bevont részek eredeti, ter­mészetes szinüket megtartják. — Körülbelül ennyit tud és mond a kis lexikon a batikolásról.

Next

/
Thumbnails
Contents