A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-08 / 45. szám

RASZUL GAMZATOV: .2 Csillagok A csillagok, a csillagok, behajolnak énekembe, s mintha szemük a rég-halott bajtársaim szeme lenne. Hallom, s az idővel nem vitázom, hallom csöndes éjszakákon: légy hűséges, légy hűséges a vissza-nem tértek emlékéhez Vagyok Dagesztán hegyüakőja, utam sziklák, között vezet. Eljön az óra, eljön az óra s tán magam is csillag leszek. 1 S akkor valaki versébe én is majd Igy lesek bele, mint a mának, mint a mának vigyázó emlékezete. (Kányadl Sándor fordítása) ALEKSZEJ SZURKOV: Az osztag rohamra indul Géppuska kelepelést apróz Clom-göbökké a roham. Puskás-kordén egy balti matróz Dalolva halálba rohan. Nadrágja buggyán buggyant vére Szűz hóra sűrűn csörgedez. Aljasa fiam, fel, előre! A kommünért szuronyt szegezz! Ne szándd, ne számold harci gőzben Fiatalságod, éveid. Golyók zúgása közben győzd le A föld-vonzás-törvényeit. S délcegen állta srapnel röptét, S elhalt szivén a félsz szava. Szállt... Mintha köpenye fölött két Szárny ég felé suhintana. (Békés István fordítása) MUSZA DZSALIL: Dalaim Virítsatok hazám mezőin, Dalok, szívemben nőttetek -őrökké éltek, mert e fényes Igazságról tesztek hitet. Érzésem, eszméim ti vagytok, S a könnyem ... sohsem tettetett. Ha meghaltok ti - elfelednek. Ha éltek - élek bennetek. Hadd lángoljon szivem a dalban! Tüzét igazság szítja föl. Dalom a barátot köszönti S ellenre mennydörögve tör. Engem a törpe, gyáva élet Aljas mélyébé sohse ránt. Minden dalom harsogja fennen Szerelmemet hazám iránt. Bármely percben dobogja szivem Utolsó esküvésemet, Minden dalom hazámnak adtam... S a népemnek - az éltemet. Én dallal jártam a golyók közt. És dallal vártam a tavaszt. Ha majd a hóhér bárdja sújt rám, Szívemben végső dalt fakaszt. A dal tanított élni engem És a halált fogadni - szent Hitem, hogy a halálom is majd, Akár a dal, szárnyalva zeng. 1943. (Urbén Eszter fordítása) Múzsa Dzsaltl tatár z költőt a németek a Moa: bit-börtönben 1944-ben meggyilkolták. SZIMONOV: 1 ' " Várj mm Várj reám s én megjövök, hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom; várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap, várj, ha nem is jön levél innen néhanap; várj, ha nem edr senkit ott haza senki már,'. s ha nógat is bárki, hogy nem kell várni már. Várj reám, s én megjövök, Fordulj daccal el, ha áltatják ösztönöd, hogy: feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom is, S jóbarát már egy se vár -.. .szinte látom is: borral csillan a pohár, s könnyet1

ejt szetnük, rám gondolnak. De te várj « ne igyál velük. Várj reám! ó, átkelek minden vészen én. Aki nem várt, rámnevet: .Szerencsés legény". Nem tudhatja senki sem, te meg in csupán, hogy te jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogyí Egyszerű titok: várni tudtál• rám, ahogy senki sem tudott. ( L (Lányt Sarolta fordítása)