A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-08 / 45. szám

0B0SDH00SE0 Egy hónapig a Szovjetunióban Korintusz István jólészi lakos a rozs­nyói Szénraktárak n. v. dolgozója, az idén a szakszervezeti üdültetés keretében el­jutott a Szovjetunióba. Pista bácsi falusi ember, a munkában élen jár, a szakmá­jában folyó kerületi versenyben tízszer lett első. A Szovjetunióban tett egyhónapos láto­gatásról így beszél: Ötven tagú csopor­tunkat mindenütt szeretettel, virágokkal fogadták. Az emberek végtelenül előzé­kenyek, tisztelik az idősebbet. Jaltán a volt cári kastélyban laktunk, de a pom­pás palota termeinél is szebbek a moszk­vai földalatti vasút csodálatos csarnokai, amiket már a szovjet emberek építettek. Egyszer, amíg a társaim színházba mentek, én elsétáltam egy állami birtok­ra. Két sor új házban laktak ott a mun­kások. Megszólítottam egy pipázgató öre­get. Megkérdeztem, mennyit keres? — Ezernyolcszáz rubelt — volt a válasz. — Elég? — kérdeztem. Hvatyit, hvatyit, — bólogatott és jellegzetes mozdulattal emelte a kezét a feje fölé. Bevezetett az egyik lakásba. Minden gyönyörű, új volt, a szekrények tömve ruhaneművel, a padlón szőnyeg. Érdekes, hogy az egész ház nyitva állt. Ugyanezt tapasztaltam egy találomra kiválasztott másik lakásban is. Mindenütt tündöklő tisztaság, az utcákon, a parkban is. És ha valaki mégis eldobna egy gyufaszálat, a mellette ülő minden bizonnyal fel­emelné, és elvinné a legközelebbi szemét­kosárba. Kőmüvesnők dolgoztak egy harmadik házsor felépítésén. Ezek havonta körülbe­lül 1600 rubelt keresnek. Ügyes mód­szerrel dolgoznak: A földön rámába rakják a téglát. A rámát a daru készen emeli föl a falra, és ott már csak az ablakokat kell behelyezni. Megfigyeltem a szénraktárak munka­menetét is. Láttam kis kerekekre szerelt transzportérokat és rakodógépet is, amely öt perc alatt rak meg a vagonból egy teherautót. — Haza a TU-104-el jöttünk — meséli Pista bácsi. — Repülőgépünk versenyre kelt a hang sebességével. Fél háromkor indultunk Moszkvából és félötkor már Prágában voltunk, de az óránkat is vissza kellett igazítanunk. Felejthetetlenül gyö­nyörű, tanulságos út volt. Kornhauser Aladár, Rozsnyó GYURCSÖ ISTVÄN: Győzelem dala Ránk rohant száz vihar szárnyán förgeteg, ellenség, ármány. Sok szörnyű fájdalom, bú érte szép honom: mégis áll szabad hazám! Vad vihart, ellenség vészét küzdelmes harcokban győzték, vívták a száz csatát hös szívű daliák: egy sem kímélte vérét! Fölfénylett bíbor hajnalunk. Harsogjon szabadság dalunk, mert ékes holnapoknak fénye világít: fölszabadult, boldog a hazám! Illik-nem illik? Manapság sokat beszélünk a kulturáról és az illemről. A falvak dolgozói napról napra több újságot olvasnak, és egyre jobban alkalmazkodnak az illik — nem illik szabályaihoz. Sajnos, nem teszik ezt az egyes közüzemek. Október ötödikén betértem Nagykapo­son a Lenin utcai étterembe, hol hideg, meleg ételek, valamint italok kaphatók. Miután lehajtottam egy pohár sört, kö­rülnéztem, hogy mit is ehetnék. Kirán­tott húst választottam. A pénztárnál ki­fizettem az árát. A jeggyel boldogan Most győztes munkáshadsereg áll őrt a szabadság felett. Fegyvereink fénye, győzelmünk reménye. Nem foghat az ármány: megvédünk hazám! Napfény terül szét a rónán, tündöklik bérceink ormán. Bányáink mély ölén csillog az érc, a szén, fény gyúl vad folyók nyomán! Drága szülőföld vidéke: — legdrágább benne a béke! — Béke a munkával szent frigyben, hű párban: éljen jövendőnk éke! — Fölfénylett bíbor hajnalunk. Harsogjon szabadság dalunk, mert ékes holnapoknak fénye világít: fölszabadult, boldog a hazám! siettem a kiszolgáló felé. Előttem már ketten kaptak kirántott húst, és kíván­csian néztek a tányéromra, mikor az asz­talukhoz értem. — Maga sem kapott? — kérdezték. — Mit? — Evőeszközt... — csak akkor vet­tem észre, hogy evőeszközt tényleg nem adtak az ételhez. Hiába kértük a kiszolgálót, nem adott kést meg villát. Talán attól félt, hogy zsebre tesszük, vagy náluk az evőeszköz használata nem szokás?! Illik — nem illik: mit Jehetett tenni, mind a hárman kézzel fogyasztottuk el az ételt. Csatlós István Leningrádi séta A Szovjetunióban jártam, ahol meleg baráti fogadtatásban részesültem, mint minden Csehszlovákiából jött látogató. Az Inturiszt alkalmazottai készséggel kalau­zoltak, megmutogatták a történelmi ese­mények színhelyét, amiben itt nincs hiány. Leningrádban megilletődve léped át a Téli Palota kapuját, a Néva partján nem tudsz betelni a gyönyörű kilátással és »megakad a szemed az Aurórán, amely méltóságteljesen „pihen" a Tengerészeti Akadémia előtt. Megfordulsz és ott lá­tod. I. Péter cárnak, a város alapító­jának hatalmas lovasszobrát, amint ke­zével mutatja, merre épül majd fel a város. Megcsodálhatod a Pál-erőd 126 m magas tornyát, elnézhetsz a Finn-öböl partjáról a messzeségbe, ahol homályo­san kivehetők Kronstadt tornyainak kör­vonalai. Ha a gyönyörű Nyevszkáján sétálsz végig, Tolsztoj Golgotája jut eszedbe, és felidézheted a Forradalom előtti város életét. Eljutsz a Szmolnijba is. Folyo­sói bizonyára nem voltak olyan csende­sek, amikor itt székelt a legfelsőbb forradalmi tanács. A hatalmas épületben úgy találod Lenin elvtárs egyszerű, kicsi dolgozó szobáját, mintha csak tegnap hagyta volna ott. Nem lehet betelni Leningrádnak, ennek a gyönyörű városnak a szépségeivel. Ha az egész napi séta után este holt fárad­tan visszatérsz az Asztőria szállóba, a figyelmes főportás még megmutatja a szálló dísztermét, ahol Hitler a második világháború győzelmét akarta megünne­pelni. Már a meghívókat is megcímez­ték a vendégek részére, de a szovjet nép elrontotta Hitlerék ünnepét. Helyt állt, és még gazdagabbá tette, szebbé építette ez a hatalmas szocialista orszá­got, VARGA JÖZSEF, a párkányi gépállomás dolgozója Turistacsoportunk a Szmoltiij bejárata i előtt A DOLGOZO NÖ VACSORÁJA könnyen, elkészíthető PRAGOMIX-on. 100 g vízből, 200 g húsból, 2 tojásból és kevés sóból pürét készítünk. A vizet és az apróra vágott nyers húst egy-két percig kis sebesség mellett mixeljük. Aztán az egészet betesszük egy lábosba és mintegy 10 percig pároljuk. Vissza­rakjuk a turmixba, 30 másodpercig keverjük, hozzáadjuk a két tojást, sót, egy kevés citromhéjat és visszatesszük a lábosba, tűzre állítjuk és sűrűre ke­verjük. PRAGOMIX, az Elektro-Praga Hlinsko gyártmánya, kapható minden vil­lamossági szaküzletben. 11

Next

/
Thumbnails
Contents