A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-12 / 28. szám

alatt, s ezenfelül még pénzzel tetézték meg azt az összeget, amit az első két faluban kapott. Több mint húsz aranya volt mér a barátnak. Keblébe rejtette a pénzt, felszállt a szamár hátára és kérte vendéglátóit, kísérjék el a kolostorig. A meggyógyított beteg hozzátartozói beleegyeztek és tömegestül utána eredte'« — Emléked örökre megőrizzük a szívünkben! — kiáltották felé. — Az életünket is készek vagyunk érted feláldozni! Nem hagyunk el, míg el nem éred a kolostort. Színarany vagy te számunkra! — öh, annyi gondot okozok nektek -mondta a barát, és még csak el sem gondolkodott szavaik értelmén —, de tudjátok, az utak most veszélyesek, mindenféle rablóbandák portyáznak. — Bizony, igazad van — válaszolták kísérői. — Manapság fényes nappal lámadják meg az embereket. — Még a hivatalok sem tudnak elbánni e gonoszsággal; napról napra terjed, folytatta a barát, — Azt hallottam, hogy a rablók feltartóztatják az autóbuszokat, 1 végigkutatják az utasokat, és akit gazdagnak vagy nevezetes polgárnak vélnek, elhurcolják, remélvén, hogy nagy váltságdíjat csikarnak ki családjától. Az is megtörténik, hogy mindez rendőrök jelenlétében játszódik le. Tudok egy esetről, amikor két rendőr is volt az autóbusz utasai között. Amikor a banditák útját állták az autóbusznak és néhány utast megragadva magukkal cipeltek, azok a rendőrökhöz fordultak segítségért. De a rend buzgó őrei annyira megrémültek az útonállóktól, hogy még tuszkolták is őket kifelé: „Csak menj és mielőbb szabadíts meg minket tőlük." A szerzetes kísérői jót nevettek és igy szóltak: - Sose félj, amíg velünk vagy! Nem szállsz le előbb szamaradról, míg el nem érjük kolostorodat! - Látom, bátrak vagytok! — lelkendezett a barát. — Oly jóki, bőkezűek és nagylelkűek voltatok hozzám! - Szóra sem érdemes. Te vagy a mi kincsünk! Tovább bandukoltak a barát háta mögött; cselekedeteiről beszéltek, egyenesen csodatevésként emlegették. Hallgatta, mit beszéltek és elgondolkozott a történteken. M|ajd egyszerre megszólalt: — Valóban elképesztő dolgok történtek velem a napokban! Vajon tényleg az én imám művelte e csodákat? — Csak nem kételkedel benne? — kérdezték. — Nem, erre csak egy próféta képes. Ti vagytok az okai a csodáknak, amiket ott műveltem. — Mi ? Mit akarsz ezzel mondani ? — kérdezték egyként. — Igen, ti vagytok mindennek okai! — ismételte a barát. Az emberek összenéztek és halkan megkérdezték: — Ki -mondta ezt neked? A szerzetes tovább folytatta; — A ti hitetek! Igen, a ti hitetek segítségével cselekedtem azt, ami történt. Ti nem is tudjátok, milyen erő rejlik a hivő ember lelkében. A hit, gyermekeim, nagyon nagy erő ... A csodák szívetekben lakoznak, mint a víz a sziklában. Csak a hit képes őket onnan elővarázsolni! így beszélt tovább, a mögötte menők pedig csak csóválták a fejüket. A barát annyira elragadtatta magát hogy észre sem vette, mi történik körülötte: az emberek idővel egymás után lemaradoztak. Csak akkor tért magához, amikor a kolostorhoz ért. Hátrafordult, hogy megköszönje pártfogóinak védelmét, de a szó is torkán akadt a csodálkozástól: Senkit sem látott, csak a dolgait cipelő szamár kocogott mellette. De nem sokáig álmélkodhatott, mert szerzetestársai és a novlciusok lelkendezve futottak elébe. Csókolgatták a Kezét, ahol érték, az öröm és izgalom könynyei csorogták orcáikon. „Csakhogy épségben visszatértél közénk — mondta egyikük. — Megtartották az ígéretüket. Vigye a kánya azt a pénzt, fő, hogy visszadták a mi atyánkat! Erted, atyánk, semmi sem sok! - Miféle pénzről beszéltek? - kérdezte értetlenkedve. — Amit a banditáknak adtunk. CJ£öny,&eip.alc ALOIS JIRÁSEK: Vitézek, zsoldosok és huszárok A cseh Irodalom kimagasló alakjának immár a negyedik magyarul megjelenő könyve e kötet. Jirásek hatalmas életmüvet alkotott. Regényei, novellái, elbeszélései — kevés kivétellel — történelmi tárgyúak. Egyegy írásét hosszú történelmi tanulmányozások után, történelmi hüs.éggel írta meg. Gyakran és szeretettel nyúl a husziták háborújának témájához. A cseh nép szabadságharcainak dicső napjait eleveníti fel, legendás hősöket Ír le, történelmi húséggel, s oly nagy szerettei, hogy az olvasó szinte velük együtt éli át küzdelmeiket. Nem egy magyar vonatkozású, magyar tárgyú írást találunk életművében, "A két nép több mint ezer éve egymás szomszédságában él. Sokszor voltak hasonló problémáik, kereskedtek, barátságot kötöttek, . szövetségesek voltak, vagy szembe állták egymással, ha az uralkodó osztályok érdefEei [gy kívánták. De a két népet nem tudták igazén szembeállítani, a népek szabadságharcaiban megtalálták egymás kezét E kötetben ls több magyar vonatkozású elbeszélést találunk. Közöttük az utolsóban, a Huszárokban mutatja meg Jirásek leginkább, hogyan találtak egymásra a két nép fial a szabadságharc napjaiban. Nevető magyar dekameron A magyar humoros prózairodalom remekműveiből Abody Béla. válogatott össze egy vaskos kötetre valót. Egytől egyig Ismert kiváló írók — többnyire már sokszor megjelent! — Írásait közli: Jökal, Ambrus Zoltán, Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Móra Ferenc, Heltal Jenő, Illés • Béla, Kosztolányi Dezső, Szabó Pál, Rideg Sándor, Kolozsvári Grandpierre Emil nevével találkozunk a tartálomjegyzékben. A kötetet a humoros prózairodalom társadalmi hátterét boncoló tanulmány vezeti be. - Milyen banditáknak? - Hát azoknak, akik téged fogva tartottak. Először nem akartak ezer aranynál kevesebbért elengedni. Azt mondták: aranyat érsz te nekik. De addig kérleltük őket, elégedjenek meg a felével, mig azután beleegyeztek. A kolostor pénztárából fizettük ki, - Hogyan, ti ötszáz aranyat fizettetek értem ? - kiáltott fel a barát. - S. ők azt mondták, hogy engem elraboltak? - Igen. Három nappal azután, hogy elraboltak, emberek jöttek hozzánk, s elmondták, hogy reggel, amikor a pálmádat öntözted, banditák elhurcoltak. Kijelentették, hogyha nem fizetünk váltságdijat, meghalsz. De ha megfizetjük, a pénz étadása után három napon belül visszatérsz. A barát elgondolkozott a történteken, s mintha önmagéhoz beszélne, megszólalt: - Igen, nagyon, ls lehetséges ... Ezek a haldoklók, betegek, magatehetetlenek .. Nagyon ravaszul kieszelték. De a szerzetesek csak nyugtatgattál« őt és nyájasan mondogatták: - Semmi sem drága érted. Nem bontottak, amíg náluk voltál? Mit csináltak veled ? - Kényszeritettek, hogy csodákat műveljek — válaszolta szomorúan -, de ezek a csodák sokba kerültek kolostorunknak. Fordította: Lórlncz László 19