A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-12 / 28. szám

TAUFIK AL HAKIM Csodák és csodatevők Taufik al Hakim egyiptomi (to 1896-ban szliletett. Sokáig Franciaországban élt A harmincas évek elején jelentkezett első írása Iva« és csakhamar vezető helyre kerillt az egyiptomi Irodalomban. Nemcsak az arab Keleten, hanem Európában ls közismert lett. A Csodák és csodatevők cimü elbeszélésé ben könnyed iróniával nevetségessé teszi az emberi hiszékenységet, mint a tudatlanság tó okit, s ugyanakkor elmondja, hogyan lehet tőkét kovácsolni az emberi hiszékeny ségből, a vallási csodák erejébe vetett vak hitből. Elbeszélésé 1954-ben Kairóban jelent meg egy gyűjteményben. Alig pitymallott, az öreg szerzetes kikecmergett vackából. Még mindenki aludt, csak a madarak hagyták el a. fészküket. A barát elvégezte imáját és a kötelező hajlongásos tiszteletadást, majd nekifogott a templom takarításához. A kolostor lelke és napsugara volt ez az aggastyán. Híre járt az egész vidéken; szerzetestársai és a környékbeliek nagyon tisztelték. Pálmacsemete nőtt a kolostor bejára. tánál. ö ültette, és még napkelte előtt minden áldott nap megöntözte. Éppen felbukkant a láthatáron a nap, gyönyörű volt, mint a datolyapálma. Sugarai aranyszálakkal fonták be a nedves pálmaágakat, melyekről ezüstös harmatcseppek hullottak. Éppen befejezte a pálma öntözését és visszaindult a templomba, amikor embercsoport vette körül. Szomorú, gondterhelt arccal állottak előtte. A jövevények egyike, leküzdve zavarát, rimánkodőan kérlelni kezdte: — Szent atyám! Segíts rajtunk!... Csak te segíthetsz! A feleségem haldoklik... Kér, áldd meg őt... mielőtt meghalna. — Hol van? — A szomszéd faluban ... A szamarakat mér felnyergeltük... Menjünk! — De én még nem vagyok kész, gyermekeim — szabadkozott a szerzetes. — Várjatok, mindjárt elvégzem a dolgom, szőlők a testvéreknek, visszajövök és azután indulhatunk. De az emberek esdekelve egyként kérlelték: — Egy percet sem várhatunk! Az aszszony haldoklik.. . Meglehet, hogy késő lesz, mire odaérünk. Ha jót akarsz cselekedni, gyere mindjárt velünk. Mentsd meg egy haldokló asszony lelkét... Itt van nem messze ... Eljössz, és még délig vissza is térhetsz. — No, jól van, legyen, ahogyan akarjátok — szánta rá magát a barát. Elöl ment, a többiek utána Az egyik szarrtárra ő ült, a másikra a haldokló asszony férje, és így elhagyták a kolostort. örákig poroszkáltak az úton. Valahányszor a barát megkérdezte, sokára érnek-e oda, útitársai ezt felelték: „Jóformán helyben is vagyunk" - és botjaikkal ösztökélték a szamarakat. Már dél volt, amikor a falu feltűnt előttük. Csaholó ebek és ujjongó falusiak fogadták az érkezőket. A falu népe megindult a blrő házától nem messze levő lak felé. A szerzetes belépett, és meglátta az asszonyt, aki szemét mereven az égre szegezve feküdt ágyában. Megszólította, de az asszony nem válaszolt. Látszott, hogy a halálán van. A szerzetes imádkozni kezdett. Még be sem fejezte imáját, amikor hosszú mély sóhajtás hallatszott, majd még egy. A szerzetes pzt hitte: az aszszony lelke hagyja el 'a testét. De egyszerre megrezdült a beteg szempillája, kinyitotta szemét, körülnézett és elhalő hangon kérdezte: - Hol vagyok? - Itthon vagy a házadban — válaszolta meglepődve a szerzetes. — Adjatok egy korty vizet! Nagy lett a felfordulás a családban. — Hozzatok korsót, csészét! Hanyatt-homlok futottak a dézsához, Vizet hoztak a betegnek. Sokáig ivott, majd csuklott és így szólt: — Ennék . Éhes vagyok. Ahányan a házban voltak, mind fürgén igyekeztek teljesíteni kívánságát. Amíg evett, a körülállók majd a szemükkel falták fel. Amikor az asszony befejezte az evést, felkelt az ágyról, s mintha semmi baja nem lenne, járkálni kezdett a házban. Az emberek térdre roskadtak, csókolni kezdték a barát kezét-lábát. — Öh, te szent ember, imáddal feltámasztottad a halottat, és boldoggá tetted a házat. Mivel háláljuk meg neked? A szerzetes a történteken csodálkozva ezt válaszolta: - Semmi különöset nem tettem, ami jutalmat érdemelne. Isten akarata volt, ami történt. De a ház gazdájai csak váltig állította: - Nevezd, aminek akarod ... Csoda történt! Az isten úgy akarta, hogy a te kezed által történjék. Öh, szent ember, boldoggá tetted szerény hajlékomat! Megtiszteltetés és öröm ez mindannyiunknak. Amennyire viszonyaim megengedik, megvendégellek ... A házigazda külön szobát jelölt ki a szerzetesnek. Bármennyire is kérte .a barát, hogy engedjék távozni, a házigazda égre-földre fogadkozott, hogy három napnál előbb nem hagyja távozni a becses vendéget. Ez a legcsekélyebb valami, amivel felesége megmentőjének tartozik — mondotta. Három álló napig sürgölődött a házigazda a barát körül, elhalmozta minden figyelmével és gondoskodásával. "Amikor letelt a három nap, felszerszámozta a szamarat, ellátta ajándékaival a szerzetest — volt ott sütemény, lencse, kakas — és öt aranyat nyomott a markába, hogy tegye majd a kolostor pénztárába.. . Még ki sem kisérték a kapun, még fel sem ült a szamárra, amiKor lélekszakadva berontott egy ember, a barát lába elé vetette magát és kérlelni kezate: — Szent atyám -.. csodád híre az egész környéken elterjedt... A bácsim, aki apám helyett apám volt, a halál küszöbén áll... Csak áldásodban reménykedik ... Ne hagyd, hogy a lelke még vágyának teljesülése előtt elhagyja testét... — De fiam, én vissza akarok térni a cellámba — válaszolta a szerzetes. — Öh, nem sok idődbe kerülne ,.. Nem engedlek el, amig el nem jössz a bácsimhoz! — És az ember a kantárnál fogva megragadta és vezetni kezdte a szamarat. — S hol lakik a bácsid? — Itt, nem messze, csupán néhány percnyi űt. A szerzetes nem tudott ellentmondani. Már egy órája mentek, és eljutottak a másik faluba... A barát hasonló házban találta magát, mint amilyenből az Imént indult el. Megpillantotta a beteget, aki már valóban a halálán volt. Körülötte kétkedő-reménykedő, megrendült hozzátartozók. A barát a beteghez lépett, s alig áldotta meg, azonmód csoda történt: a haldokló felemelkedett az ágyában, s enni-inni kért. A csoda láttán az ottleúők szinte önkívületbe estek. Esküdöztek, hogy meghálálják a szent embernek: három napig vendégül látják. Három nap műlva gazdagon megajándékozták és kikísérték a falu szélére. Dé megint megjelent egy harmadik falubeli ember, és kérlelte a szerzetest: legalább egy órára látogasson. el hozzá, és áldja meg a házát. Már az egész vidéken elterjedt a szerzetes és csodatevő imádsága hire. A barátot megint levették a lábáról. A jövevény fogta a szamár kötófékjét és vezetni kezdte falujába. Egy béna fiücskával találkozott, de alighogy hozzáért, a béna talpra állott és rokonainak örömujjongására futkározni „ és táncolni kezdett. A fiú szülei fogadkoztak: Három nap és három éjjel drága vendégük lesz a szent csodatevő. S amit Ígértek,' meg is tartották. Amikor eljött a távozás ideje, újaKb ajándékokkal indították útnak a vendéget ügy, hogy a' szamár roskadozott terhük