A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-25 / 43. szám

m^ x I •van 'IIHIiíllililll II lllllllilllllll Ilii lllll IIIIIIIIIIIIMIIII Kazinczy Ferenc iiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiii Kazinczy Ferenc a XVII. és XIX. század fordulójának egyik legjelentősebb magyar írója. Érsemlyénben született 1759. október 27-én. Pályájának kezdetete szorosan kapcsolódik a Martinovics-féle összeesküvéshez, mely az első forradalmi kísérlet volt a feudális hatalom megdöntésére Magyarországon. Az összeesküvés elfojtása és utána a hétévi börtön nem térítette el útjából, nem törte meg Kazinczyt: kiszabadulása után. más eszközökkel ugyan, de azonos célért tovább folytatta harcát. Kazinczy Ferenc aktívan kivette részét a felvilágosodás eszméinek terjesztésében. 1790-ben Kassán megindította az Orpheus-t, melynek teljes címe a folyóirat célkitűzéseit is megmutatja: »hónapos írás a józán gondolkodás, igazabb ízlés és: magyar történetek elősegítésére.« Az Orpheus első számában Irt cikkében kifejti, hogy az embert gondolkodásában nem vezethetik eleve elfogadott tételek, babonás félelemmel tisztelt dogmák. hanem csak az értelem, a tudomány világossága. A forradalmi jelentőségű nyelvi és irodalmi harcnak Kazinczy volt a vezetője. Mintegy harminc esztendőn keresztül tanulmányozta, levelekkel, versekkel irányította az irodalmi megújhodás harcait. Börtönéveiröl feljegyzései alapján megírta a Fogságom naplója című müvét, hol töretlen hittel állított emléket az önkényuralom áldozatainak, és' tanúbizonyságot tett egyben arról, hogy hű maradt elveihez. Részletek a Fogságom naplójából MARTINOVICS KIVÉGZÉSE ... Ezen ötnek nem egy, hanem két katona állítatott örül, vagy azért, hogy annál bizonyosabban megtartassanak a hóhér pallosára s magokat meg ne ölhessék s egyik őr a másikat elárulhassa, s talán azért is, hogy ha Laczkovics, vagy Szentmarjay az egyik kezéből a kardot kikapná, a másik azt védhesse. Levétetvén róluk szokás szerént a vas, Hajnóczy felfogta azt s megszörgetvén, az ajtajában ezt kiáltá: — Barátaim, inkább meghalok, semhogy három évig hordozzam ezt. Alig mondá ki e szot s kapitány Nóvák belépe s hozta a pesti lutheránus papot. Molnárt, de s megzörgetvén, az ajtajában ezt kiáltá: — Kapitány úr! Nóvák jött. — Vigye innen ezt az embert! Molnár: — Hivatalom ellen van kifogása vagy személyem ellen? — Hivatalát világéletemben tiszteltem. A lelkészek közt is vannak jó emberek. De azt hiszi talán, nem tudom, hogy protestáns jezsuita módjára kapcsolatban áll a rendörséggel és polgártársait bevádolja az udvarnál? Takarodjék, mondom, kapitány úr, takarodjék, a gazember! ... Zsigray annyira el volt gyengülve, hogy a katonák emelék le a grádicson s fel a szekérre. Szentmarjay hangosan fütyülé el a MarseilH-marsot, annyiszor, amennyi strófája az éneknek volt. Laczkovics nem akara gyónni, de meggyónt azon ígéret alatt, hogy természeti gyermekeit megláthatja s hagyománya az ő rendelése alatt fog kiosztatni. ... A megöregedett hóhér háromszor vága Zsigrayhoz s ezt látván Martinovics, kit azért állítának kapitány Plecz mellé (így beszélte ezt nekem maga Plecz) ájulva dőlt el s Plecz mellé álla, hogy többé semmit se láthasson. A többi egy ütésre veszett. A Laczkovics igen nagy teste — leüttetvén a feje — feldönté székét. Hajnóczynak elébementek a hóhérlegények, le akarván vonni ruháját, nem engedte, hogy hozzányúljanak. Maga vetette le kabátját, akkor megölelő Molnárt. Leült a székre csudált nyugalommal s csak, akkor borzadt meg, midőn a hóhér ketté repeszté ingét, hogy két vállán lehullhasson s midőn ollójával nyakán az apróbb szálakat elmetszé. Martinovicsot bajjal vonták a székhez, ott bekötők szemelt s a hóherlegény tartotta a kendő végét. A kopasz koponyáról lesiklott a kendő s Martinovics az öröm mosolyával pillanta körül, grátiát reményle. De szemeit ismét bekötötték s feje repült. Homokkal hintették bé a vér helyét s az öt testet kivitték a Buda felett emelkedett tetőkre. Senki sem tudja, hol feküsznek. Másnap a vér helyén rózsa virított, valaki rózsákat ásott le ott cserepekben. SZTYEPAN SCSIPACSOV Egy távoli csillaghoz Ó, néha mit nem álmodom . .. Kilőtt Rakétán szállok, csillagok között. A műszerek jók, s épségben vagyok. A Föld akár a csöppnyi csillagok. Világok fényében kis árva fény — A gépemből azért még latom én. Ott jószagú a fű, a viz hideg, A fákat zúgó szél görnyeszti meg. Kis kockás b'úzban ott egy asszony áll, S nem múló szépségével visszavár. Ö, kedves földem halvány foltja, te! — Elfödte dermedt csillagok köde. Félek, kiáltanék; oly szomorú, Ügy fáj az Űrben — jajj — a földi bú ... De most odább megcsillant hirtelen Valami... (vagy csak úgy tűnt fel nekem?) A messzi-messzi bolygók közt a mi Fém-csillagunkat láttam szállani. A két rakéta-út törvény szerint Metszette egymás s szétválott megint. És már nem féltem, nem vacogtam ott: Az Cr, bár gyéren még, de már lakott. Ó, néha mit nem álmodom ... Kilőtt Rakétán szállok, csillagok között. KISS JENŐ fordításai Egy nagy orosz forradalmi demokrata emlékezete Október 29-én hetven éve, hogy a szibériai száműzetésben szerzett gyilkos kór következtében utolsót dobbant a nagy orosz forradalmi demokraták egyik legkiválóbb alakjának, Nyikolaj Gavrilovics Csernisevszkij írónak és esztétának szíve. Belinszkij és Gercen mellett ő az orosz kritikai realizmus atyja. Irodalomelméleti müveiben nagyon közel jutott a szocialista realizmus elveihez. Marxista tételek érvényesültek irodalmi nézeteiben. Utópista szocialista volt ugyan, de forradalmár. Egy felvilágosult, tudománykedvelő pópa fiaként született 1828, június 24-én Szaratovban. Sokat olvas gyermekkorában A Pugacsov lázadásról szóló történelmi müvek igen izgatták képzeletét. Középiskoláit a papi családok sarjainak intézetében végezte. Gondos nevelésben részesült. Különösen nyelvismeretei gazdagodtak: az óhéber, az arab és a perzsa nyelv tanulmányozásával foglalkozik. A pétervári egyetem elvégzése után szülővárosában tanároskodik, majd újságírásra tér át. A Kortárs (Szovremennyik) irodalmi főmunkatársa. A felvilágosodás szellemét már otthon a családi környezetben magába szívta. A pétervári egyetem falai között, ahol forradalmárok nemzedékei nevelődtek, kialakult forradalmi világszemlélete és materialista világnézete. Ismerte az egyre szaporodó forradalmi körök vezetőit, s bár tudományos munkának szentelte életét, nem volt közömbös a kizsákmányolt nép sorsa iránt: több forradalmi felhívást vetett papírra tolla. Nem ismerte a megalkuvást: forradalmi gondolatait művészi írásformába rejtette, hogy az önkény kiszolgálói ne fogjanak gyanút, de azok, akiknek szánta, megértették mondanivalóját. A kifosztott és becsapott parasztok ügyének izzó szavú pártfogója volt. Átlátott a „jobbágyfelszabadítás" spanyolfalán. Áruló juttatta rendőrkézre éppen egy tőle származó forradalmi felhívás miatt. II. Sándor kegyetlen Ítélete 14 évi kényszermunkával sújtotta a haladó gondolatok harcosát. A cár halála után súlyos tüdóbajjal térhetett csak vissza szülővárosába. Fordítással tartotta fenn életét 1889. október 29-én bekövetkezett haláláig. Haladó életszemléletét a Mit tegyünk eimű társadalmi regényén kívül, mely kora bomladozó társadalmi életének, a polgári osztály bomlásának, a haladó forradalmi eszmék győzelmes úttörésének hü tükörképe volt, fő művében: A művészet esztétikai viszonya a valósághoz című tanulmányában fejtette ki. Csernisevszkij materialista volt. Jóllehet szocialista nézeteiben eltérések mutatkoznak, találóan vonatkoznak rá Lenin szavai: „Csernisevszkij utópista szocialista volt, aki olyan átmenetről ábrándozott a szocializmus felé, amely a régi, félfeudális parasztközösségen át történik,. .. Forradalmi demokrata is volt, hatni tudott forradalmi szellemben kora minden politikai eseményére, terjesztve ... a parasztforradalom eszméjét, a tömegek minden régi hatalom megdöntésérc irányuló harcának eszméjét". Lőrincz László 9