A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-25 / 43. szám

> GAZDASÁGOS FŰTÉS -», Kályhaszerkezetek A tüzelési rendszer szempontjából megkülönböztetünk időszakos és folytonos tüzelésü kályhákat. Az időszakos tüzelésű kályhákba naponként kell begyújtani és bizonyos idő után a tüzelést be kell szüntetni, hogy a felgyülemlett hamut és saiakot ki lehessen tisztítani. A folytonos tüzelésü kályhában egyszeri begyújtás után — rendszeres tüzelőanyag táplálás esetén — napokon, sőt hónapokon keresztül is éghet a tüz. Mindkét rendszernek megvannak a jellegzetes kályhafajtái. Az egyes szénfajtákhoz is készülnek megfelelő kályhatípusok. Így ismerünk időszakos és töltőrendszerű cserépkályhát. Az időszakos tüzelésű cserépkályhánál a samottal vastagon bélelt tűzteret a hamutértől kiemelhető rostély választja el. Az égéstermékek a füstjáratban felfelé távoznak. A töltőrendszerű cserépkályhának két jellegzetes típusa van, az alső- és a felsőégésű. Az alsőégésü vagy folytonos tüzelésű töltőrendszernél a rostélyon rakunk tüzet és azután megtöltjük az aknát tüzelővel. A felsöégésű vagy raásnéven időszakos töltőrendszernél az aknát előbb megtöltjük tüzelővel és azután ennek tetején tüzet rakunk. A tűz a kályhában felülről lefelé halad. A vaskályha A kályháknak két jellegzetes fajtája van: az egy és a kétaknás kályha. Az egyaknásak közül legrégibb típus az öntöttvasból készült karikás vaskályha. Ez a kályha gyorsan melegszik és h&mar kihűl, a meleget erősen sugározza, a port pörköli. A nagy levegőfelesleg miatt az égésmeleget csak kevéssé használja ki és ezért nem gazdaságos. Már jóval gazdaságosabbak a samottal bélelt vaskályhák, mert lassabban hűlnek ki és egyenletesebben osztják el a meleget. Ilyen pl.. az ír kályha, amelynek acéllemezzel körülvett samottaknájában a kokszot alulról felfelé égetjük, gázdús hazai barnaszén használata esetén pedig felülről lefelé' vezetjük a tüzet. Ezáltal a barnaszénnek mindig csak a felső rétege gázosodik el. A fejlődött gázok a rostély hézagain át elég levegőt kapnak ahhoz, hogy tökéletesen elégjenek. Az ir kályhán a megfelelő rostély, hamu-, töltőajtón kívül huzatszabályozó is van. Erre azért van szükség, hogy amikor a tüz fenn ég, a kályha ne tüzesedjék át. Ugyanis a fent égő tűzforró égéstermékek a kéménybe kerülve megnövelik a léghuzatot, a léghuzat pedig a tüzet szítja jobban, vagyis a kettő egymást kölcsönösen gerjeszti. Innen adódik azután a túlhevülés. Az ilyen kályha fütőfelületét megfelelő hosszú csövei, vagy pőtfütötesttel kell megnövelni. A huzatszabályozó a füstcső keresztmetszetének csökkentésével, vagy hideg levegőnek a füstgázokba történő '-^keverésével, illetőleg mindkettő együttes alkalmazásával dolgozik. Gázdús barnaszeneinket és eeek brikettjeit, leggazdaságosabban az ún. kétaknás kályhákban égethetjük el. Itt a szenet külön töltőaknába töltjük, amelyből azután fokozatosan süllyed le a tűztérbe. A barnaszénből ily módon csak fokozatosan fejlődnek a gázok. Ezeknek és a szénnek elégetéséhez a rostélyon, valamint a tüziajtó résén áramlik a levegő. Amennyibon a gázok tökéletes elégetéséhez az így bejutott levegő kevés, akkoT a kályha oldalán található nyíláson még ún. pótlevegőt is adagolhatunk. Ezért a kétaknás kályhában barnaszeneink tökéletesen, nagy hatásfokkal és füstmeatesen folytonos tüzeléssel elégethetők. A kályhák helyes fűtése A tűzre dobott szén viselkedése világosan megmutatja azt is, miként kell az időszakos tüzelésű kályhákat helyesen fűteni. Mind a cserép-, mind a vaskályhákban rárakás előtt a hamut lekotorjuk. a salakot pedig — ha lehet —, kihúzzuk. Amennyiben a salak erősen izzana, akkor a tűztér oldalához kotorjuk, azután az izzó szénréteget hátratoljuk. Úgy, hogy a rostély belső része szabaddá legyen. A „friss" szenet most már nem az izző szénre, hanem a rostély szabaddá vált első részére adagoljuk. A tűz az újonnan beadagolt szénen csak fokozatosan harapődzik el, így a gázfejlődés egyenletesebb és lassúbb. A fejlődő gázok az el nem borított tűztől azonnal meggyulladnak és elegendő levegő jelenlétében éiénk lángolással, tökéletesen elégnek. Időszakos tüzelésü kályhákban koksszal is füthetünk. ilyenkor azonban a lesalakozás után nem kell az izzó kokszot hátratolni, nyugodtan rádobhatjuk a friss kokszot akár vastag rétegben is, hiszen a kokszból sem gáz, sem korom nem képződik. A töltőrendszerű kályhákban, legyenek azok akár felső-, akár alsóégésűek, sohasem szabad fordítva tüzelni. A felsöégésű kályhát nem használhatjuk alsóégésűnek és fordítva. Az ilyen ellentétes használat esetén ugyanis a rohamosan fejlődő értékes éghető gázok a füstgázzal együtt kénytelenek a kéményen ket: 1,'iii» vs.». Kíj-i- « ni* Í'A hfcr&Jl párát Alsőégésü Felsöégésű TÖLTÖRENDSZERÜ CSERÉPKÁLYHÁK Cserépkályhák füst járatainak megoldása —-»ssr: Karikás vaskályha helyes fűtése resztül eltávozni, így tüzelőnk 30 — 40 százaléka veszendőbe megy. Helyes használat esetén a felsöégésű kályhában úgy tüzelünk, hogy az aknát előbb megtöltjük a melegszükséglet szerint, Vi — 3A részig szénnel, azután a szén tetején fával tüzet rakunk és erre egész kevés szenet is teszünk. Amidőn a szén már jól tüzet fogott, a tiizelőajtót lezárjuk és a rostély alá vezető levegőrést, valamint a huzatszabályzót véglegesen beállítjuk. A tüz mindaddig ég, amíg szén van a kályhában. Ennél a tüzelési módnál többnyire diószénnel tüzelünk. Az apró, poros szén a légjáratokat eltömi és a tűz kialszik Az alsóégésű töltőkályháknál a rostélyon fával tüzet rakunk és kis adagokban addig teszünk rá szenet, amíg a parázs a füstelvezető nyílás közepéig nem ér. Ezután az aknát a szükségletnek megfelelően szénnel megtöltjük s a levegőt beszabályozzuk. Ojabb feltöltés esetén a hamut, miután az a rostélyon gyűlt össze, le kell kotorni. Az ilyen rendszerű kályhában legjobb kokszot, kokszbrikettet, vagy gázszegény szenet alkalmazni, mert ez a leggazdaságosabb. Vaskályhákban, amennyiben azok kisméretűek, csak a szakaszos rátüzolést alkalmazhatjuk. A nagyméretű egyaknás kályhákban szénnel történő fűtés esetén a felülről lefelé vezetett tüzelést alkalmazzuk. Ha koksszal tüzelünk, akkor az alsótüzelésű megoldást választjuk. A kétaknás kályháknál előbb fával tüzet rakunk, majd kis adagokban addig rakunk rá szenet, míg a tűztér parázszsal meg nem telik. Csak ezután töltjük tele a töltőaknát szénnel. így elérjük azt, hogy a kályha kevéssé füstöl. Az akna feltöltése után a pőtlevegőnyílást kinyitjuk és mindaddig ügy hagyjuk, amíg a töltőaknában szén van. A kétaknás kályhában egyenletesen szemcsézett szenet lehet jól eltüzelni. A darabos szén könnyen fennakad a töltőaknában és megszűnik az utánacsúszás. (Folytatjuk) 10