A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-11 / 41. szám

A REUMA Ha a derekunk, a térdünk, a vállunk vagy a csuklónk faj, azt mondjuk: reuma. Ha meg­kérjük a reumaszakorvost, ha­tározza meg egy mondatban: mi a reuma, bizony nehéz hely­zetbe hozzuk. Bizonytalanságá­nak oka nem hiányos ismeret­anyaga, hanem az a tény, hogy az orvostudomány nem tud erre a kérdésre egyértelmű rövid választ adni. A betegek számára általában szinte megnyugtatólag hat, ha panaszait az orvos reu­más eredetűnek tartja, mert a közhiedelem szerint ez egy kel­lemetlen, de nem veszélyes be­tegség. Az orvosi tapasztalat ellentétes: a fájdalom okát mindig gondos vizsgálattal kell tisztázni, s csak akkor lehet reumás eredetűnek tartani, ha minden más okot sikerül kizár­ni. HONNAN SZÁRMAZIK A REUMA ELNEVEZÉS? Galenus i. u. a II. században reumának nevezte el az „em­beri szervezetben keringő fo­lyékony rossz nedveket." (A görög reuma szó folyadékot jelent.) Azóta használják az or­vosok és a betegek egyaránt ezt a kifejezést a mozgásrendszer, az izületek, az inak, esetleg az idegek megbetegedésekor. A ki­fejezés tehát orvostörténelmi emlék, mégis meglepően meg­maradt mindmáig, amikor a kezdetleges kuruzslás helyébe bevonult a röntgen, az ultra­centrifuga, az elektronmik­roszkóp, és a rádióaktív izo­tóp. Ezekkel az eszközökkel a „reumát", „a folyadékot" szám­talan vizsgálatnak vetették és vetik alá, sok problémát oldot­tak meg, de bőven maradt még megoldandó is. Az orvostudomány ma a reu­mát gyűjtőfogalomnak tekinti, amely a mozgásrendszer tá­masztó szöveteinek, tehát az izmok, az ízületek és az inak megbetegedéseit foglalja magá­ban. Az egyén és a közösség szempontjából nem érdektelen részeire bontani, megismerni mindazt, amit a reuma megje­lölés takar. A MÁSODIK BETEGSÉG A reumás ízületi megbete­gedések között nem ritka a reumás láz. Következményei ugyan nem az ízületekben hagynak végleges károsodást, hanem mozgásunk kútforrását, a szívet támadják meg. A reu­más láz, vagy ahogy más néven hívják, az ízületi gyulladás a fiatal kor megbetegedése, 10 és 25 év között a leggyakoribb. Negyven év felett szinte soha­sem fordul elö. Az ízületi gyul­ladás okát kereső szakorvos az ún. második betegségcsoportba sorolja. Az első betegség ilyen­kor sztreptokokkusz baktérium által okozott fertőzés valahol a szervezetben, rendszerint a mandulákon vagy a garatban. MEG KELL ÁLLAPÍTANI KÁROSODOTT-E A SZÍV? A reumás láz első napjainak tünetei: magas láz, az ízületek erős duzzadása és pirossága, nagyfokú fájdalom. Ezek a tü­netek bőven elégségesek a jel­legzetes betegség felismerése. A kisebb-nagyobb laboratóriumi lehetőségekkel rendelkező or­vos még néhány jellemző lelet­tel gazdagíthatja a kórtörténe­tet. Ha a fiatal beteg fekszik, a reumás láz 2 — 3 hét alatt le­zajlik. Ezzel azonban a meg­betegedés még nem zárult le. Még akkor is, ha az ízületek fájdalmatlanná váltak és nem merevedtek meg, kórházi vagy rendelőintézeti vizsgálattal kell eldönteni: károsodott-e a szív? A 30-40 ÉVESEK BETEGSÉGE A „REUMASZERÜ" GYULLADÁS Amíg a reumás láz okát is­merjük, a reumaszerű (reuma­toid) ízületi gyulladás eredeté­ről alkotott fogalmaink rendkí­vül homályosak. Előidézésében a reumás láz okozójának, a sztreptokokkusz fertőzésnek nincsen szerepe. A gennyes fogban, a mandulában, az arc melléküregeiben, vagy másutt a szervezetben meghúzódó góc­fertőzésnek semmi köze a reu­maszerű ízületi gyulladáshoz. A reumás láz inkább gyermek­betegség, és a második évti­zedben jelentkezik, a reuma­szerű gyulladás a harmadik és negyedik évtized betegsége. Alattomosan, lassan, legtöbb­ször a kéz ujjainak végső per­cein jelentkezik mindkét kézen. Kezdetben hajnali felébredés­kor merevséget, fájdalmat ér­zünk anélkül, hogy pír vagy duzzanat volna a beteg ízület felett. Később, amikor a fáj­dalmasság miatt egyre keve­sebbet használjuk, a beteg ízü­let megmerevedik. A merev Ízü­let környékén a tapadó izmok a tétlenség miatt lassan elsor­vadnak. Az lj„ak kihegyeződ­nek, elgörbülnek és a kéz sa­játságos tartást vesz fel. Sok­szor a folyamat ezzel le is zá­rul és teljesen megáll, máskor viszont több-kevesebb szünet után újabb ízületeken jelent­kezhet a megbetegedés. Ha a nagyízületekre is ráterjed, a beteg, anélkül, hogy lázas vol­na (legfeljebb kis hőemelkedés mutatkozik), ágyba kényszerül. Ha a térdben, párnával alátá­masztott ízület merevedik meg, a beteg nem tud többé lábra állni. Láthatjuk tehát, hogy ez a betegség is az ízületek megbe­tegedése, de egészen más ere­detű, más természetű, más kö-' vetkezményekkel jár, mint a reumás láz. Ezzel sohasem jár együtt a szívbillentyű megbe­tegedés. Az életet egyáltalán nem fenyegeti, kezelés és állan­dó orvosi ellenőrzés nélkül azonban a mozgásképességet és a mozgással együttjáró munka­végzést komolyan veszélyeztet­heti. AZ IDŐSEBB KOR IZÜLETI BETEGSÉGE: AZ ARTERIÖZIS A kor, a rugalmasságcsökke­nés és a vérellátás romlása mellett a túlterhelés a leggya­koribb oka az idősebbkori elfa­julásos ízületi bántalmaknak. Gyógykezelésük a leghálá­sabb orvosi feladatok egyike. Különböző meleg fürdők, fizi­koterápiás eljárások, rövidhul­lám, iszappakolások javítják a porc és az ízület vérkeringését és ezzel gyógyítanak. Emellett a fájdalomcsillapító gyógysze­rek sokasága áll az ilyen bete­gek rendelkezésére. Dr. Sz. Ä. osztottját, Vatagin ezredes szárnysegé­dét... — Ülj föl — utasította akkor Susztov. — Mi történt? — Ott elöl egy ejtőernyős szállt le. Gyere, elfogjuk! — Ne lódítson, mert megissza a levét, arról kezeskedem! Mielőtt észbekapott volna, már tovaro­bogtak. Az országút egy szakaszát jóval előbb lezárták. Dása tudott erről, de Susztov mit sem törődött a tilalommal, ezért a lány bosszúsan rákiáltott: — De fegyelmezetlen! Dása nem is adhatott volna róla jobb jellemzést. Már két ízben is alkalma volt élvezni yele az őrült száguldást. Mere­dek lejtő, árok, éles kanyar, vagy szán­tóföld — semmi sem számított, s neki a lélegzete is elállt a nagy rohanásban. Ám Susztov ráadásul még nevetett is. Akkor este egy benőtt tankcsapda szé­lén pihentek meg, és az alhadnagy bátran bevallotta, hogy semmiféle ejtőernyősnek hírét se hallotta, az egészet csak kita­lálta, hogy kettesben maradhasson vele. Hirtelen meg akarta csókolni, de kapott egy ... pofont. A lány sírva fakadt. — Ugyan, te csacsi- — próbálta csil­lapítani. — Egyformák vagytok mind, még be­szélni se tudtok tisztességesen. A könnyek láttán zavarba jött, de csak egy pillanatra. Azt gondolta, hogy a lány csak azért sír, mert ilyen hirtelen volt. Az éjszaka világos és kellemes volt. Az NYIKOLAJ ATAROV (II. folytatás) Susztov még szülőfalujában, Sztarobel­szkben ismerte meg Dását. Mikor meg­pillantotta az agyonmosott, szűkre sza­bott szoknyában, annyira vonzónak ta­lálta, hogy lefékezte a kocsit, s vidáman odakiáltott neki: — Ide süss, te gárdatündér! Ám Dása rá se pillantott, csak bosszan­kodva megfenyegette a zászlócskával. — De Dása! Kicsi Dása — kiáltott újra. Most végre fölfigyelt rá és megismerte. Ő maga is nevetett előbbi bosszús han­gulatán. Megkapaszkodott a kocsi hág­csóján, és megszokásból tisztelgett neki. - Mit látok! Hová osztották be -szólt csúfondárosan. — Hogy hogy szépségem? - Sofőr helyett tisztet ültettek a kor­mánykerékhez. Tán saját maga kínálko­zott? - Vegye úgy, hogy ez egy különleges autó. — Én meg arra gondoltam, hogy már valaki más kocsikázik az ezredessel — csipkelődött vidáman Dása. Látszólag kemény szóváltásuk mögött mindenki felismerte volna a harctéren szövődő fiörtöt, mely a körülmények folytán meg-megszakadt, s minden pilla­natnyi találkozás alkalmával újrakezdő­dött. — Csak nem sajnálsz engem? — tréfált Susztov. — De mennyire, ha tudná? Sokáig tart még e kegyvesztés? — Mondd inkább, hol találkozunk! Bu­karestben ? Vagy egy héttel ezelőtt - még akkor nem törték át a német védelmi vonalat a Dnyeszteren, de a légierők már tevé­kenyen beleszóltak a harcokba — Susztov motorkerékpáron odarobogott Dásához, akinek épp akkor telt le a szolgálata. Régen ismerte már az alhadnagyot, mint a kémelhárító vakmerő és szertelen be-10

Next

/
Thumbnails
Contents