A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-04 / 40. szám

Varga -István az éjjeliszekrényeket készíti A fláderozóban cifrákat rajzolnak a szekrényajtókra A losonci bútorgyár boltozatos, szük kapuján éppen egy teherautó fordul ki nagy prüszkölésse£ bútorokkal megrakodva, mikor az épülethez érek. A fényesre lakkozott szekrényekben bújócskát játszik a délelőtti nap. Szálló por, kesernyés enyvszag tölti be a nagyablakos termet. Egy pillanatra sem szűnik meg a kcpácsolás, a fűrészek sivító hangja. A terem közepén különböző félig kész bútorok sorakoznak furcsa pózban. Az egyik szekrényt épp az előbb állította fejtetőre két munkás, s most gondos szorgalommal szögelik, csavarozzák. A losonci bútorgyár szerelőműhelyében vagyunk. Köröskörül munkapadok. Ügyes mesterek, jő asztalosok dolgoznak ezen a részlegen. Moravcsik Gyula — akiről azt mondják, hogy a a műhely egyik legjobb dolgozója — mikor látja, hogy a munkáját figyeljük, igyekszik a fényképezőgép lencséjét elkerülni, szinte elbújik a nagy ruhásszekrény mögött, melyre az ajtókat illeszti nagy szakértelemmel. Moravcsik nem szereti a feltűnést. Aztán csodálkozva mégis felveti a fejét. Nem szól egy szót sem, de mosolygós arca ezt a természetes gondolatot közvetíti felém. — Ugyan, mi abban a szenzáció, ha valaki a munkáját rendesen és szívesen csinálja!? A másik munkapadon látom, hogyan születnek pár perc alatt a csinos éjjeliszekrények. A svájci sapkás Varga István ügyesen illeszti össze a lakkozott deszkalapokat, aztán kis kalapáccsal a faszöget veri a helyére. Kezének mozdulata cipész mestert juttatja eszembe. Beszélgetés közben kiderült, hogy nem is tévedtem, mert Varga István tényleg cipész volt, mielőtt ide került volna a gyárba. Kilenc éve üzl már az asztalos mesterséget. — Miért hagyta abba a régi foglalkozását? — kérdezem. — Mert megtetszett ez a munka. — Csak azért? — No meg keresett szempontból is kifizetődőbb — vallja be őszintén. — Mit nehezebb csinálni, éjjeliszekrényt, vagy cipót? — Mind a kettőhöz érteni kell, hogy jó legyen — mosolyodik el, és a kész árut a padlóra helyezi. Mlg beszélgettünk elkészített egy éjjeliszekrényt. Dobó László, a gyár biztonsági technikusa kalauzolt végig az egyes műhelyeken. Mint pergő filmkockák rögződtek meg agyamban az egyes munkafolyamatok. A szerelőműhelyben időztem legtovább, talán azért, mert a megmunkált deszkadarabok itt válnak szekrényekké, meghitt bútorokká. De míg ide kerülnek? Addig gépgyaluk simítják, a pácoloban az asszonyok nehéz szagú vörös folyadékban mártogatják, a fláderozőban cifrákat rajzolnak rá és zümmögő, kattogó gépek festékes asszonykezek fényesítik. * —d — Finom lakkal fúvatják be a deszkalapokat Moravcsik Gyula a szerelőműhely egyik legjobb dolgozója Teljes gőzzel dolgozik a diószegi cukorgyár Szeptemberben megindult a munka a diószegi cukorgyárban is. A 95—100 napig tartó kampányt 650 vagon cukorrépa-készlettel kezdték meg. A cukorgyár dolgozói felajánlást tettek, hogy a répa feldolgozásával kapcsolatos költségeket 100 000 koronával csökkentik. A kampány idejének két nappaUvaló lerövidítésével szintén 100 000 koronát takarítanak meg.