A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-04 / 40. szám

VOJTECH MIHÄLIK Éjfélkor sip szól. Szilaj dobogások. Szemünkről az álom elszáll menten. Harci riadd. Már fegyverben állok. Az udvarra! Sűrű sötétség vár ott. Sorakozunk kemény négyes rendben. A távolban szántóföldeknek sora. Kémények nyúlnak fel az ég felé, kemencék mélye a melegét ontja, a nép alkot, s a gép hűséges szolga. Neonfény-szemmel pislog a vak éj. Békét lehel a föld. Görbe utacska szeli át a csendes éji tájat. Vesszós fűzfák közt az ágyú is hallgat. Fegyverrel, szívvel védjük a nyugalmat, életünket, ha bárki reátámad. Békét lehel a föld. S békés is legyen, hogy boldog homlokát égre emelje! Szerszámmá öntjük majd egykor fegyverem. De addig fiaink egy vércseppje se csorduljon ki e földön semerre. Addig tisztogassuk fegyverünk csövét, álljunk őrt, feküdjünk nedves fűben, paskoljon eső, az éj bármily sötét, erősek legyünk, hogy a gyilkos sörét azt pusztítsa el, aki felénk küldte. Ha haza érünk s egy derűs, friss reggel zubbonyunkból kirázzuk a halált, aggódás nélkül élhet minden ember. A kommunizmusban nem kell már fegyver, kezünk belőle gépet kalapált. (Ford. Fügedi Elek) A pilótafülkét gondosan kitisztítják Ellenőrzik a szükséges műszerek helyes bekötését és kapcsolását A szolgálatos főmérnök utoljára átvizsgálja a gépeket A technikusok befejezték munkájukat. Blatecky tiszt beszáll a repülógepbe BÁBI TIBOR Céllövészet ötször szólalt meg fegyverem, s ötször célba talált. — A deres fűben előttem, ha ellenség les rám, öt golyó fúrta volna át, öt golyó a szivét... Egynek egy ls elég lenne! öt bukott volna most, véresen, holtan a rögre; már egy se mozdulna, s fegyverük, holt néma jószág, nem ártana többé. Én nem mondok nagy szavakat, kérkedni nem szoktam, ötször szólalt meg fegyverem, s ötször célba talált: jöjjön az ellenség, jöjjön - aki veszni akar... ! A mérőkészülékek rendben, a motor hibátlanul nüködik. „Felszállási engedélyt kérek!" És a rejülogép Blatecky tiszttel a startvonalra gördül 7