A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-27 / 39. szám

A gyermek munkája a tanulás Á szülök talán nem is gondolják, hogy mikor gyermekük tanul, komoly és nehéz munkát végez, ami éppen úgy időt és energiát igényel, mint a felnőttek munkája. Éppen ezért vigyázni kell, hogy ez a munka ne legyen túl megterhelő, és ne merítse ki a fiatal szervezetet. A szülő feladata, hogy helyesen és ésszerűen ossza be gyermeke idejét. Sokszor előfordul, hogy a szülők este tízig is ott ülnek gyermekük mellett, hogy csak tanuljon. Reggel már hat órakor fölkeltik, hogy a leckét kikérdezzék. S ha a gyermek semmit sem tud az este bebiflázott leckéből, fel vannak háborodva, es még meg is büntetik. Az örökös fenyítéssel legtöbbször azt érik el, hogy a gyerek meggyülöli a tanulást. Ésszerűen vezessük rá a gyermeket a helyes tanulásra. Ne nógassuk evés közben, játék közben folyton a lecke elvégzésére, hanem állapítsunk meq egy állandó időpontot a tanulásra, amit minden nap be kell tartania. A tanulási sorrend olyan legyen, hogy egy nehezebb tantárgy (pld. számtan) tanulása után egy könynyebb (pl. rajz) következzék, hogy eközben az agy megpihenhessen. A szervezetben a tanulás alatt lezajló folyamat az agyra, különösen az agykéregre hat. Az agykéreg sejtjei a szervezet legfinomabb, legérzékenyebb részei. Aránylag hamar kifáradnak, tehát pihenniük kell, hogy újra munkaképesekké váljanak. Ezért fontos, hogy a gyerek ne legyen egész szabad idejében a tanulással lekötve. Ügy osszuk be idejét, hogy abból játékra és sportolásra is jusson. Nagyon fontos ez a kikapcsolódás, mert ezalatt gyűjt energiát a további tanuláshoz. A gyenmeiknek magyarázzuk meg, hogy a tanulás elsősorban a saját, valamint a köz érdeke, s hogy a tanulás nem egy szükséges rossz, nem teher, amit a tanító és a szülő ró rá. Ha a gyermek már kiskorában megtanulja tudatosan és lelkiismeretesen teljesíteni kötelességét, hasznos polgárává válik társadalmunknak. P. J. Tanuljon a gyermek lehetőleg nappali fénynél. .... és ne várja meg az estét, amikor egyrészt a villany rontja a szemét, másrészt az egésznapi fáradság után sokkal nehezebb az összpontosítás. , Igen fontos, hogy a gyermeknek „munka" közben frissítő mozgásra, játékra, sportra is jusson ideje. (Bachan K. felvételei) Mióta élet van a földön, váltakoznak a nappalok és éjszakák. Az élőlények élete úgy rendeződött be, hogy a nappalt a táplálék megszerzésére, elfogyasztására, tehát munkára, az éjszakát viszont pihenésre és erőtartalékolásra használják fel. Az ember életében az alvás így vált mindennap visszatérő, elengedhetetlen életszükségletté. Agykérgünk, agyalapi központjaink, idegrendszerünk működése alvás nélkül felborul. Milyen jelenségek jönnek létre szervezetünkben, ha keveset alszunk? Izmaink működése, tehát mozgásaink, amelyek az agy, a központi idegrendszer, az idegek útján történik, szenved elsőnek. Az úgynevezett reakciós idő — amelyen a mozgás akarása és létrejötte között eltelt időt értjük — megnyúlik. Izomzatunk Jehát az idegrendszer parancsait iTésőbb és pontatlanul teljesíti. Különösen sok zavart okoz az alváshiány olyan foglalkozáságakban, ahol a gyors, pontos mozgások elengedhetetlenek. A finom műszerrel, az esztergapadon dolgozó gyári munkás, a műszerész, az órás, a sebész, az autószerelő, egyaránt elvéti vagy elkésl mozdulatait, selejtes munkát végez, ha nem alszik eleget. Érzékszerveink is megsínylik, megérzik a kevesebb alvást. Hallásunk romlik. Tapintó, meleg, érző és nyomásérzékelő idegvégkészülékeink működése zavart szenved. Térbeli látásunk megromlik. Képzeljünk el egy gépkocsivezetőt, aki — mert nem aludt — a 1Ö0 méter távolságban vele szemközt jövő kocsiról azt hiszi, hogy 400 mé-Eleget aludni — egészségi terre van. Ilyen tévedések pedig sajnos előfordulnak. Következményei testi épségben, egészségben és anyagi kárban lényegesen súlyosabbak, mint az éjszakai pihenés elmulasztásával szerzett anyagi haszon, vagy szórakozás okozta élvezet. A közelmúltban tudósok végeztek egy önként jelentkező 22 éves orvostanhallgatón kísérletet. Három éjjel, három nappal a legelőnyösebb környezeti feltételek mellett nem volt szabad aludnia. Az eredmény megdöbbentő volt. Már a harmadik napon zavart lett, és környezeti ingerekre alig válaszolt. Később, mikor kialudta magát, elmesélte, hogy úgy érezte a harmadik napon, mintha a falak megmozdulnának, hol feléje estek, hol ellenkező irányba dőltek. Ápolónőjének hangját csak végtelen távolságból hallotta. A padló parkettái kígyóvonalban tekeregtek. Amikor kivitték a szabadba sétálni, úgy érezte, hogy a fák vele együtt sétálnak. Indokolatlanul hol hangos hahotába tört ki, hol pedig zokogó sírással roskadt össze. Ez természetesen csak egyszerű kísérlet volt, amit orvosok végeztek — amihez hasonló a mindennapos életben, nem fordul elő. Mennyi a napi alvásszükséglet? — Erre vonatkozóan egészen határozott választ adni nem lehet. A pihentséghez, a tökéletes erőnléthez egyik embernek több alvásra van szüksége, mint a másiknak. Fiatal korban általában rövidebb idő alatt pihenjük ki magunkat, mint idősebb korban. Számtalanszor látni diákot, aki a vizsgaidőszakban minden nehézség nélkül beéri napi négy-öt órai alvással. Ez mégis csak egy-egy hétig viselhető el büntetlenül. Ha utána jó alaposan kipiheni magát, nem történik semmi baj. Az átlagos alvásigényt egyénenként úgy állapithatjuk meg, ha szokásos napi munkánk mellett — és a megszokott időben lefekve — megvárjuk, míg reggel ébresztőóra nélkül felébredünk. Az ilyen egyhetes átlag alvásidőből pontosan kiszámíthatjuk, lemérhetjük, hogy mennyi alvást igényel a szervezetünk ahhoz, hogy a megszokott napi munka után kipihenje magát. „Keveset alszunk — és rosszul!" — ebben a mondatban foglalták össze a párizsi Sorbonne kutatói tapasztalatukat a modern ember alvásának vizsgálatáról. Megállapításuk szerint mind a fizikai, mind a szellemi munkát végző embernek legalább nyolc órát kell aludnia. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az emberek zöme ma alig alszik 5—6 óránál többet, és azt is nyugtalanul. Pihenést és tökéletes felüdülést pedig csak egyenletes, mély alvás nyújthat. Nemcsak a napközben szedett mesterséges serkentő szerek zavarják az alvást, hanem az esti órákban fogyasztott italok, s nemcsak a kávé, tea, szeszes ital, hanem még a tiszta víz is. Delatour professzor szerint gyermekeknek és idős embereknek este hét óra után nem volna szabad semmiféle folyadékot fogyasztaniuk, mert ez a pihenés rovására megy, gyermekeknél fáradtságot, figyelmetlenséget, az időseknél pedig idegességet és szervi zavarokat eredményez. 16