A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

Mozijainkban tett karakterkutató tanulmányutam eredményét az alábbiakban közlöm. A rendelkezésemre álló, bő anyagból egyelőre négy típust választottam ki, négy típust, melyek az ún. bicskanyitó fajtához tartoznak. „Bicskanyitó" azt jelenti, hogy ha melléjük kerülsz, az előadás •folyamán — föltétlenül kinyílik a bicska a zsebedben és tekintve, hogy rendezett jogi államban élünk, inkább elhagyod a termet, mintsem hogy a tettlegességet választanád. A vehemens Rendszerint közel ül a vászonhoz, hogy jobban lásson. Miután kényelembe helyezkedett, feltűri kabátújját és a vetítés kezdetéig harsogó hangon tréfákat mesél neked, bár úgy tesz, mintha a barátjának mesélné, aki a másik oldalán ül, de a poén után diadalmasan feléd pislant, vájjon nevetsz-e! — Hagyjuk ezeket a kacatokat — szólal fel híradó alatt, gyerünk már azzal az izével ... A vásznon a fiatal szerelmesek először mennek együtt haza a színházból. Vak is látja, hogy a tömegvonzás nagyobb köztük mint azt Newton kiszámította, a kapuban hosszan néznek egymás szemébe, a lány nedves ajka kissé kinyitva, szép arcán boldog várakozás és odaadás, no ... no ... sürgeti a vehemens, mi lesz, de a fiú homloka gondterhelt, méla borongások felhői vonulnak át rajta, legyint és nem csókolja meg. A teremben megilletődött csend, elfojtott sóhajok, a lány csalódottan eltűnik a kapuban és a gyáva hőst kongó istenítéletként ostorozza a vehemens elítélő szava: Ökör! Hisz' ez maflább, mint a Tóni! (aki húsz éves és arra nem képes, hogy kell ölelni... stb.) Bírálata tárgyilagos, kérlelhetetlen és megfellebbezhetetlen. ö az aki a hős és a hősnő csókolódzását olyan cuppogással kíséri, mintha egy század gumikalocsnis katona menetelne térdigérő, latyakos sárban. Ha túl hosszasan foglalkoznak egymás ajkával, szemével és fülével megint csak ő emeli fel a társadalom és közerkölcs nevében, tiltakozó szavát, hogy azt mondja: — Ejnye, barátom elég legyen, jóból is megárt a sok. Moralista ez, gondolod, ízig-vérig, de a következő percekben megcáfolja önmagát. Amikor az események a hőst és a hősnőt a hálószoba felé sodorják és a távolban feltűnnek egy megvetett ágy körvonalai, vehemens, nem törődve a közerkölccsel, türelmetlenül sürgeti a cselekmények pergését. Mialatt leülnek az ágy szélére, izgatottan szuszog és a szeme kifelé dudorodik. Közömbös témákról értekeznek, ő veszettül kapálja sarkával a padlót, mint öreg huszárló mely felé gyenge trombitahangokat sodor a szellő. Enyelegnek, ő vasmarokkal szorítja a térdedet (ha nő vagy, annál inkább) és fogait csikorgatja. Hős felkel, eloltja a lámpát. Vehemens felhorkanva előreugrik, kezével a levegőbe kap, mintha a homálybavesző képet akarná visszarántani. Nehezen lélegzik, hörög,aztán megadó sóhajjal roskad vissza székébe. — Disznóság — morogja, az ember befizet gyanútlanul várja a látnivalókat és err^ ilyen szennyes módon megrövidítik. Megérdemelnék, hogy itt hagyjam az egészet! Sajnos, nem hagyja ott. Sőt a valami nézeteltérés folytán, ellenséges viszonyba került szereplőket kajánul hecceli, össze. A kitörő verekedést, örömujjongva fogadja. egy-egy sikerült ütés láttára felsikolt a gyönyörűségtől és hangos szóval ingerli a dulakodókat, hogy csak semmi pipogyáskodás, fatter, mindent bele. Az üldözői elől menekülő hősnek tanácsokat ad, merre meneküljön. Üldözőit agyafúrt módon igyekszik hamis nyomra vezetni. Nem... nem arra ment, hé ti kopók — mondja r-, ott szalad, a kikötő felé... Hogy az űzött vadat elfogják, lemondóan legyint és apátiába merül. Mindennek vége! Pedig, hogy igyekezett, hogy megmentse ezt a rokonszenves fiatalembert! Ha a hős agyonlő valakit, a fegyverdörrenést szorosan nyomon követi a vehemens gúnykacaja. Ügy kell a piszoknak! Ha a hőst lövik le, megszaggatja ruháját szörnyű átokkal sújtja a gyilkosokat és a filmet hibbant agy rosszindulatú fércmunkájának nevezi. Ha előbújsz a szék alól ahová izgalmában szélmalomként hadonászó kézzel begyömöszölt és irgalomért esedezel, bömbölő hangon mentegetődzik: Igen, amikor ilyen pompás marhaságot látok kissé ideges vagyok. , A jólértesült Nem tudod, ki ő, gyanútlanul ülsz le melléje. Még akkor sem sejtesz semmit, amikor megjegyzi, hogy ismeri a filmet, egészen jó, csak a vége nagyon szomorú, mert a nó fiatalon meghal és a gyereke, nagyon aranyos, kékszemű csöppség a lelencházba kerül. A vásznon egyelőre három-négy év körüli kislány játszik a kaucsuk babájával. Szomszédod hozzádhajol. — Ne tévesszen meg a látszat — figyelmeztet lekötelezően — nem ez a kislány kerül a lelencbe, hanlm ennek a kislánya. A kislány kislánya. Ha majd anya lesz. Mert az lesz a végéig, elcsábítja a szomszédék fia, vad, brutális óriás, aki ráadásul iszik is! Valóban a színen megjelenik a szomszéd fiú, éppen tejet iszik kékmázos cserépbögréből, no lám súgja a szomszéd, nem megmondtam, hogy iszákos?! Tízéves lehet. — Megnő ám a lurkó a végéig — biztat a jólértesült hogy el ne szontyolodj — de milyen nagyra nő! Amíg a gyerekek megnőnek, sebtében elmeséli, hogyan menti ki a fiú a leányt, tizennégy éves korában a szemetes gödörből, ahová véletlenül beleesett, és hogyan szeretnek három év múlva egymásba. Rövid szünetet tart az ismertetésben, várunk, hogy egymásba szejessenek. Vég-, re egyedül jönnek haza egy gyönyörű holdvilágos este a mezőről. — A kapuban megcsókolja ... erőszakkal, de megcsókolja. Figyelje majd meg a női álszemérem magasiskoláját, ahogy a lány megjátssza, hogy nem akarja, pedig akarja ... akarja huncut... Érdekes a körülöttünk ülők nem szóltak még rá állandó morgása miatt, de dühös pillantásukat szüntelenül rajtunk érzem. A fiatalok szerelme filmkockáról filmkockára fokozódik, sűrűsödik a levegő, lihegő, szenvedélyes indulatok előjelei villannak fel a vásznon. — öt perc múlva vetkőztetni kezdi -mondja a jólértesült - de csak azt mutatják, mikor lesegíti a balonkabátját és kifűzi a cipőjét. Azért a harisnyakötőjét látni e pillanatra. Majd figyelmeztetem. Pereg a film. — Most, most nézzen jől... ne oda ... ne oda, maga gyámoltalan, a lábát figyelje, a térde fölött... látta? Igen, az a harisnyatartója volt, az a csat ottan. Ha az embernek nem hívják fel rá a figyelmét, és felkészületlenül éri ez a pillanat, talán észre sem veszi, ugye?! Nehéz idők következnek az új házasokra. Az ifjú férj rossz társaságba kerül, elhanyagolja munkáját és mialatt neje gyerekágyban fekszik, barátaival együtt betör egy trafikba. Tíz Bystricát lopnak el, többre nincs idejük, mert felfedezik őket. Üldözés, szük utcákban, sötét sikátoron keresztül, szennyvízcsatornák alagútjában. Elénk tárul a nagyváros alvilága a maga félelmetes zordságában . . . — Üszva menekül a pasi - rebegi szomszédom, de elfogják, éppen amikor napvilágra bujj a föld alól. Az elfogatés részletei már nem érdekeinek. Várom a gyerekágyas asszony megjelenését. Szomszédom mondta, hogy kissé félre lesz csúszva a takarója, figyeljem csak meg diszkréten nem feltűnően félrecsúszva. De az ls valami. És hogy fehér email éjjeliedény lesz az ágya alatt. 18