A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

„.,. Intett egy taxinak...*• Valahogy sohasem Jutok hozzá, hogy intsek egy taxinak. Ha szükségem van r6, sohasem su­han el mellettem, hanem mindig nekem kell odakuüognom a taxiállomásra és megvárnom, amtg nekem intenek, hogy melyikbe szálljak. elköltötte szerény vacso­ráját ..." Mire hosszas készü­lődés után nekiülök, hogy el­költsem gondosan elkészített vacsorámat (hogy elég sze­rény legyen), ez a ienkölt szertartás mindig prózai evés­sé fajul. Fllmjelenet: a hős sietve fi­zetni akar a kávéházban, a főúr azonnal ott terem. A hős leteszi a bankót az asztalra és elviharzik. Nekem ez sem si­kerül. Azért vajon, mert nem sürget /a forgatókönyv, vagy tán mégis csak azért, mert min­dig van annyi időm, hogy meg­várjam a visszajáró aprót —, esküdt ellensége lévén a bor­ravalónak (azon az alapon, hogy nekem ugyan ki ad bor­ravalót). Impresszionista akvareilek A kocaíutballlsta eltörte a lábát. Titokban, de azért úgy, hogy észrevegyék, egy kicsit büszke: még jó, hogy a pélyán történt és nem — mondjuk fa­vágás, vagy séta közben. Való­színűleg az én mérsékelt lel­kesedésem a futball Iránt gá­tol abban, hogy felismerjem a lábtörés és lábtörés közti kü­lönbséget. Én csupán az okozat kellemetlenségeit látom, holott ebben az esetben az ok bizo­nyára enyhíti a fájdalmat. Hiá­ba, fantázia kell ehhez is ... Világbajnokság. Mindegy, hogy milyen: futball, tenisz, jégko­rong, pingpong, bármi. A ver­senyzők és a naivak azt hi­szik, hogy a viaskodó csapatok a mezőnyben vannak. Téve­dés. Az igazi bajnokede (persze csupa mellőzött és pályaté­vesztett géniusz) a rádiók és televíziós készülékek mellett ülnek. Mert ők mindent más­képpen csinálnak. Sókkal job­ban. LANG EVA A kiváncsi. Ellenkezője a jólértesíiltnek. Kezdésig meg sem mukkan, előre örülsz, milyen jó csendes és nyugodt szomszédot fogtál le magadnak. De amikor az első alak feltűnik a vász­non embered összerezzen, nyugtalanul felédfordul és fojtottan sziszegve meg­kérdezi: Ki ez? Később a pergő események sodrása ma­gával ragadja kérdései egyre logikusabbak és nagystílübbek lesznek. Ilyeneket kér­dez: Tényleg szereti egymást a fiatal szerel­mespár? Vagy csak mutatják? összehá­zasodnak a végén? Miért hagyta a meg­csalt férj, megcsalni magát hűtlen felesé­gé által? Mit csinál vele, miután megtudja, hogy megcsalta? Miért nem öli meg ? Mi lesz ártatlan kisfiúkkal? Nem hal éhen? Mindent előre akar tudni. • A kiváncsi az üldözési jelenetnél eksz­tázisba esik, megragadja a kezedet és reszkető hangon könyörög. , — Kérem szépen .tessék mondani, el­fogják? - El. - És mit csinálnak vele? Kivégzik? - Ki. - Hogyan? - Felakasztják. - Kötéllel? - Kötéllel. A hős elfogása után hosszú hozavona, ki­hallgatások és tárgyalások következnek. Nem sokáig birja idegekkel, rövid idő múlva aggódva érdeklődik. —Kérem szépen, mikor akasztják már fel? Megkérdezi még: Ha csókolóznak, gyerekük is lesz? Mikor legizgalmasabb a film és az egész terem néma, megmerevedett döbbenet, harsogó hangon ő azt hiszi súgva meg­kérdi: meddig tart még a film? Sokáig? Végre befejeződnek a cselekvények. A halottak pihennek az élők örülnek, hogy élnek, a gyerekek vidáman játszanak, ra­gyogóan süt a nap. Felfokozódnak a kísé­rőzene akkordjai, jelezvén, hogy vége kö­vetkezik, melyet a nagybetűs felirat is megerősít: VÉGE. A főhős magával és a világgal meghasonulva, hosszú vándorútra indul, új kalandok felé, egyenes úton megy, egyre távolodik kisebbedik, végül apró ponttá zsugorodik és eltűnik a ködös messzeségben. A kiváncsi, élve az utolsó alkalommal, megkérdezi: Ez most hová megy? Még szerencse, hogy a felálló nézők székei pokolian csattognak és így nem érti válaszodat, melyben tudtára adod, hogy azt ugyan nem tudod, de hogy őneki hová kellene menni mozielőadás helyett, szíve­sen megmondod és egyetlen rövid de ki­fejezőerejű szóval meg is mondod. Az elégedetlen Miután kényelembe helyezkedett mel­letted, Így szól: — Ez a film egy filozófia tévedésre van alapozva és ezért hemzseg a baklövések­től. Alig kezdtek játszani már csóválja a fejét. — Rossz szereposztás. Ez a nyakig­láb melák fickó nem színész, hanem fa­vágó és a nőnek túl erős a dereka a lába satnya, csontként hat emellett a petrenc­szerü derék mellett. Annyira van sex ap­pelje mint egy középkorú normandiai szoptatóasszonynak. Megméretett a szerelmespár viszonyának fejlődése is általa és lassúnak találtatott. A szerelem legyen gyors és váratlan mint az Istennyila, különben kikezdi a né­ző idegeit a tétlen várakozás. Én leg­alábbis amondó vagyok, hogy nem azért fizet az ember, hogy langyos beszélgeté­seket és kamaszos határozatlansággal el­követett gyámoltalan kézszorongatások­ban gyönyörködjék. Határozottan és Igen igen nem tetszett neki a nagy összeborulás jelenete sem. — Gyáva a férfi, pipogya! Igazi férfi nem ilyen habozó határozatlan kézzel nyúl a nőhöz, akiről tudja, hogy szereti. És töb­bet feltér belőle sokkal többet az ilyen jelenetnél nem is maga a tény, a fontos, hanem az apró részletek, azok fogják meg és bilincselik le az ember lelkét! A férfi üldözésének és elfogatásának körülményeit szigorú bonckés alá veszi. — Természetellenes ez kérem, mert na­gyon rövid ideig üldözik. A valóságban napokig, sőt hetekig üldözik az embereket, sőt néha el sem fogják, ezt a maflát meg itt két perc alatt elcsípik. Balek ez, hall­ja igazán kár ilyen nagy felhajtást csap­ni körülötte! Kifogásolja még a vetítés élességét (az a strici operatör megint elaludt), a hang­szlnezetet (pokolba a mai modern techni­kával, kezdetleges kontármunka) a szí­neket (mintha kéthetes csecsemő pacs­magolta volna össze a vásznat) és a széket (kemény, miért van fából?). Türelmetlenül dobol ujjaival a szék karfáján, néha akarattal másfelé néz, mintha a vászon nem érdekelné, vagy fá­radtan lehunyja a szemét és szunyókál. Valóban a befejező részt átalussza, a szék­csattogásra ébred fel. Búcsúzóul még egyszer felháborodik. - Micsoda film, uram isten, micsoda siralomháza. Csupa tragédia meg könny meg jajgatás. És hogy innen szellemileg felfrissülve menjen ki az ember és vidám munkakedvvel vesse magát az élet forga­tagába! Elég arra az ártatlan porontyra gondolni, ott a lelencben ahogy könnyhul­latva rágja a kemény darakását, hogy el­menjen a kedve mindentől. Uram, ha én filmet rendeznék, befejezésül a szereplők premier plánban csókolóznának kövér gyermekeik körében és főleg többet mu­tatnék a nőből sokkal többet. Az kell az embereknek kérem, nem le­lenc meg darakása. DUBA GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents