A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

Televíziós központ a világűrben Ha egy mesterséges holdat kb. 36 000 kilométer magas- i ságba felbocsátunk és alkal­mássá tesszük televíziós relé- Wy ^^Ss® V*^jm adásokra, akkor ez kétezer ^JJIMP'V 'Y^li' p jfm televíziós központot pótolhat: wíW^ "zJ^ > y^ fi ennyire volna szükség, hogy a 9T '"r -ílB Szovjetunió egész területére §W 5% - I " televízióadásokat sugározlias- W fp sunk. . ', * L. Druzskin szovjet tudós, a t „—-au • \ Szovjetszkij Elot című lapban Völ/ írt cikkében kifejti, hogy né­­($71 1 zete szerint az ilyen mester­­'A J séges holdat az egyenlítő pá- N-w* lyáján a Föld forgásának irá­nyában kellene fellőni. A mes­terséges szputnyik egy nap alatt teljes fordulatot tesz a föld­gömb körül, s így gyakorlatilag szinte teljesen mozdulatlanul „függ" az egyenlítő meghatározott pontja fölött. A mester­séges szputnyik reléállomása ebben az esetben felfogja egy nagyerejű földi televíziós központ adásait, felerősíti azokat, és nagy teljesítő képességű, széles hatUmigarú antennája segítsé­gével visszasugározza a Földre. L. Druzskin kifejti azt a véleményét, hogy a moszkvai tele­víziós központ adásait a nyugati félgömbön, illetve a nyugati félgömb televíziós adásait a keleti félgömbön úgy lehetne venni, hogy az egyenlítő pályáján még két szputnyikot lőnek fel. Ez a két mesterséges hold nem a Földről jövő adásokat, hanem a nagyszputnyik adásait fogná. Ily módon lehetségessé válik, hogy a földkerekség bármely pontján ugyanazt a televízió műsort vehessék. Kincsek kalandos útja ... Hosszú bolyongás után nem­érkezett vissza az 1939-es német megszállás elől külföldre ' JE?; i" 9 mentett lengyel műkincsek egy HHp ' jÉKgiw || nagyobb szállítmánya. HppwMjlW || Mikor az 1939-es német eló-HBF yÁ 1 nyomulás már Varsót fenye-HJr Js J gette, a lengyel főváros Mező-Bjpx JpU j gazdasági Bankjának páncél-P i i termében elhelyezett mükin­fPtgie-* «.T -*­­J cseket és drágaságokat két firife* » J M hatalmas ládába csomagolták # f'^jzr nj és eloszor Romániába, majd f S onnét a párizsi lengyel könyv­t j A jr w 9 tárba vitték. Mikor aztán Pá-1 _ ** JH rizs is veszélybe került, az ér­" lilráw JH tékes szállítmányt Kanadába f dfl Vitték; ugyanide sikerült szál­f JgH lítaní a Wawel kastély kincstá-K - JÉj^l rának legértékesebb darabjait .wZm s " 1 6 • századbeli felbecsülhe­tetlen értékű gobelineket (fali­szőnyegeket). Közel húsz esztendő múlt el azóta ... S a lengyel műkincsek egy részét most végre sikerült visszajuttatni hazájukba. Így került most vissza az egyik legrégibb lengyel nyelvű perga­men, a Szvietokrzyskie-prédikációk szövege, sok más régi, ér­tékes kézirattal és Chopin néhány eredeti kompozíciójával egyetemben. Hazakerült végre az egykori királyi kincstár egyik legértékesebb darabja, a „Szczefbiec" nevű ősi kard is, amelyet 1320-ig a lengyel királyok koronázásánál használtak. A vissza­került műkincsek közt ott található az utolsó lengyel király, Stanislav August Ponyatovszki koronázási kardja is. (z) A dolgozó nő vacsorája könnyen elkészíthető PRAGOMIX-on. 8 retekből, 1 sonkás ömlesztett sajtból, 1 kanál friss vajból (só hozzáadásával) pástétomot készítünk. A jól megmosott retket ketté vágjuk és betesszük a Pragomixba. Hozzáömtünk két kanál tejet s aztán fokozatosan hozzáadjuk az ömlesztett sajtot, a sót és a vajat. Két percig mixeljük. Finom rózsaszínű pástétomot kapunk, amit fekete kenyérre kenünk és retek -szeletkékkel díszítjük. PRAGOMIX, az Elektro-Praga Hlinsko gyártmánya, kapható minden villamossági szaküzletben. Bódva menti gazdasági gondok Induljunk el Rozsnyóról Kassa irányába. Hárskút fe­lett alig kapaszkodunk fel az 1848-as szabadságharc idején oly nevezetessé vált Szoroskőre, Torna község fe­lé egy kedves völgyecske tárul elénk, mely a kis Torna patak mentén egyre szélesedik, majd a Bódva folyót elérve tágas síksággá szélesedik. Az egész síkság egy kb. tíz és félezer hektár kiterjedésű völgykatlan, me­lyet észak felől a festői szépségű Szepes-gömöri érc­hegység keleti nyúlványainak meredek falai határolnak. Erre visz a rozsnyó-kassai műút és vasút. Dél felől a magyar határon vonuló dombvidék zárja be a völ­gyet, nyugat felől a Szilicei fennsík, míg keleten Nagyida és Kassa között húzódó magasabb dobhát határolja. Ha nem a turista szemével nézzük a vidéket, joggal kérdezhetjük: mi az érdekes abban, hogy van egy tiz és félezer hektár kiterjedésű hegyekkel és dombokkal körülzárt, régi várromokkal büszkélkedő síkság. Ha azonban nemzetgazdasági szempontból vizsgáljuk, ki­derül, hogy a tíz és félezer hektár kiterjedésű, első­rendű minőségű mezőgazdasági területből mindössze négy és félezer hektárt lehet megművelni. A többi területet víz borítja; legnagyobb része csekély értékű legelő. Ebből mintegy 3000 hektár teljesen hasznave­hetetlen. A baj okát tehát a rendezetlen vízviszonyokban kell keresni. Az északi hegységekből két nagyobb folyó és számos mellékág vezeti le a felületi vizeket és a karszt jellegű hegyek mérhetetlen gyomrának bővizű forrásait. A síkság nyugati részét leginkább a Bódva folyó ve­szélyezteti. Körülbelül 1000 m magasságban ered. Szepsi határa pedig közel 800 m-rel lejjebb fekszik. így a gyor­san lezúduló víztömegek, különösen a tavaszi olvadás­kor nem férnek el a szűk mederben, kilépnek belőle, elárasztják a mezőgazdasági területeket, és onnan csak a nyári kánikula párologtatja el őket. A síkság keleti határán az Ida patak végez hasonló rombolást, mely nyáron csaknem egészen elapad, de tavasszal igen kellemetlen tud lenni. A déli peremdom­bok szintén erre a szerencsétlen területre zúdítják fö­lös vizeiket, így a jobb sorsra érdemes mezőgazdasági terület, mely kitűnő talaj- és éghajlati viszonyokkal rendelkezik, egy óriási mocsárrá változik. A hazánk területéről Hídvégardónál távozó Bódva folyó összeszű­külő völgyben folytatja útját, és itt lerakott kellemet­len terhét nem képes magával vinni. Szocializmust építő társadalmunk nem tűrheti, hogy iparvidékeink és nagyvárosaink tőszomszédságában négy­ötezer hektár kiterjedésű, elsőrendű mezőgazdasági te­rület a vizek martaléka legyen, hogy a sáros, fertőzött legelő métellyel és tuberkulózissal rontsa meg az ál­latállományt. Vízügyi beruházási tervünk legsürgősebb feladataink közé sorolta a Bódva és Ida folyók síkságának árvíz­védelmét és káros belvizeinek levezetését. A vízügyi rendezés első fázisának tervei már ki vannak dolgozva, és kivitelezésük pénzügyileg és anyagilag is biztosítva van. A munkálatokat 1960-ban kezdik el. Az első lépés a Bódva folyó szabályozása lesz. A feladat mederszé­lesítéssel, kimélyítéssel és a szükséges helyeken begát­lással lesz megoldva. További lépés az Ida patak sza­bályozása lesz, beleértve azt a részét is, mely ma Kanyapta csatorna néven ismeretes. Ugyancsak szabá­lyozzák a mellékágak torkolati szakaszait. A terv szá­mol az elárasztott területek belvizeinek levezetésére szolgáló csatornák kiépítésével is. Mennyiségileg a terv 64 km folyószabályozást és 82 km belvízlevezető csator­na kiépítését tartalmazza 60 millió korona költséggel. A munkálatokat 1963-ban már be is kellene fejezni, így nem kevesebb mint 5200 ha csekély hozamú rétet és legelőt tesznek művelhető és termékeny szántó­földdé. Nem csekély feladat elé állítja a vidék mezőgazdasá­gát Kelet-Szlovákia iparosítása. A kelet-szlovákiai me­talurgiai kombinát s ezzel kapcsolatban az ipari dolgo­zók erősen növekvő száma, magának Kassa városának soha nem látott fejlődése megköveteli, hogy minden talpalatnyi mezőgazdasági terület a legjobbat és a leg­többet termeljen. így a Bódva és az Ida patak völgyé­ben az emberi akarat által kialakított természet méltó versenyre kel madj a környező hegyek és völgyek szép­ségeivel. CSÍZI ISTVÁN 10

Next

/
Thumbnails
Contents