A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

Hogyan lesz az Nagybalogon? - Sándor bácsi, Sándor bácsi — kiáltotta Jász István, a szövetkezet • könyvelője, amikor a motorkerékpárról az iroda előtt lekászálódtunk. Csűr Sándor bácsit, a szövetkezet elnökét szólongatta, mert fezért jöttünk itt össze, hogy Dorcsiak Pál mérnökkel, a rimaszombati Mazőgazdasági Technikum igazgatójával és a szövetkezet vezetőivel együtt megvitassuk az 1960-as év mezőgazdasági tervének a nagybalogi szövetkezetre eső részét. A preroviak versenyfelhívása a rimaszombati járásban is visszhangra talált. Elsőnek az ozsgyányi szövetkezet dolgozói határozták el, hogy az állami terv mutatószámait túlteljesítik. Kötelezettségvállalásaik megmozgatták a járás többi szövetkezeteinek becsvágyát is. Ott járunk hát a nagybalogi határban. Nagybalog szövetkezeti falu, 1600 hektáron gazdálkodik, bár ebből egyenlőre csak 900 hektár a vetésterület. — Földje van elég a szövetkezetnek, de annál kevesebb a dolgozója, és különösen kevés a fiatal munkáskéz — panaszolja Jász István. — Azonkívül a talajjavítás még csak terv nálunk. Reméljük, hogy még ez évben, vagy legalább 1960-ban megvalósul. Ha 350 hektáron alagcsövezhetnénk a talajt - teszi hozzá kis sóhajtással —, nem okozna annyi kárt a talajvíz, a nagy esőzések nem veszélyeztetnék a termést és bátrabban növelhetnénk a cukorrépa vetésterületét. Csakhamar kiderül, hogy Nagybalogon éppen a cukorrépa termelése okozza a legnagyobb problémát. — Nálunk bizony nem nehéz kutat ásni. Elég egy méter mélyre fúrni és már jelentkezik a talajvíz - mondja Csűr Sándor. — Amarra pedig — mutat kezével a dombosabb vidék irányába — a vörös nyirokkal kell hadakoznunk. Tiszta ügy, úgy kell itt a talajjavítás, mint egy falat kenyér. — Sándor bácsi a vörös nyirkot emelgeti, én pedig még egy további nehézségre is rámutatnék: az emberekben rejlő bizalmatlanságra minden új iránt. Eltart még egy ideig, amíg rájönnek, hogy a cukorrépa termése nagyon is kifizetődő munka. Jász István mondja ezt, aki nemcsak könyvelő, hanem a kerületi nemzeti bizottság választott képviselője is, jó is-Az 52 esztendős Hojda Elek 1952 óta mint etető dolgozik, 17 tehenet gondoz merője a falujabéli embereknek és a körülményeknek. — Ha ezeket a kérdéseket megoldjuk — teszi még hozzá —, akkor kevés helyen terem majd olyan cukorrépa, mint éppen nálunk Nagybalogon, de most még .. . <- — . csóválja a fejét' - ... nem vagyok benne biztos . . . Sándor bácsi közben be-begázol a néhány hektáron próbaként kitermelt cukorrépa közé és vizsgálgatja a termést. Nem lehet oka panaszra, átlag több mint kétszáz mázsa mutatkozik hektáronként. Hiába is titkolná Sándor bácsi, kék szeme csillogásából látjuk, hogy ő is elégedett az eredménnyel. — Hiszen termelünk mi cukorrépát is, csak mondják meg, hogy hol vessük — mondja és ravaszkásan ránk pillant. Láthatják hogy egyenlőre, az időjárás rabjai vagyunk. Minden vlz alatt van ... — Én csak úgy kapásból mutatok vagy harminc hektárnyi területet — szól közbe Dorcsiak mérnök, aki mindeddig inkább csak szemlélődött. — Vegyük csak Cigarettasziinet az elevátor árnyékában Aratási mulatságra késztllnek a szövetkezet dolgozói, Csűr Sándor bácsi a tüzet éleszti, Éliás József elvtárs, a JNB elnöke pedig meg- A jól jövedelmező kertészetben Gál Jánosné él kóstolja, jól főznek-e a nagybalogi asszonyok. Simon Istvánné melegágyból veteményeznek a mór eddig is bevált földeket, azonkívül a dombosabb fekvésű területeket, ahonnan lecsorog a talajvíz, no meg a feltöretlen legelők egy részét. Adják meg a földnek, ami jár neki, az istállótrágyát szántsák be középszántással és végezzék el még ez évben a mélyszántást is — meglátják, kitűnő termésük lesz. Végül is nem volt nehéz a közös nevezőt megtalálni, hiszen Sándor bácsi meg Jász István is azt akarta, amit a járási funkcionáriusok; hogy gyarapodjék a szövetkezet, hogy elégedett legyen a tagság és egyúttal eleget tegyenek a társadalom szükségleteinek is. így azután kialakultak a nagybalogi EFSZ mutató számai az 1960-as évre. Az eddig 600 helyett 700 darab szarvasmarhát (ebből 211 tehenet), 132 anyasertést és az eredetileg javasolt 52 hektár helyett egyelőre csak mintegy 30 hektárnyi cukorrépát vállaltak. Nem fog hát a szövetkezet egy helyben topogni. Az a fő, hogy a tagság rájöjjön: a kezdeményezésnek a jövőben tőle kell kiindulnia. GÄLY OLGA