A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

slo/vi bin kinyíttik i kill vir ig i í Örök dicsoseq a nosiwiicx A holt erdő, a tankok útja Az országút szürke szalagján lomhán kapaszkodott felfelé a társasgépkocsi. Jobbról és balról fenyvesek sütkéreztek a déli verőfényben. Pjotr Rocskanyin szeme az ismerős tájat fürkészte, és egyszeriben megrohanták annak a tizenöt esztendő előtti ágyúdörejes ősz emlékei. Itt, ezen az ösvényen ereszkedtek le, s amott, a magános fa mellett ásítozó bombatölcsér mélyén húzódtak meg, amikor záporozni kezdtek az ellenség aknái. Hol is volt a golyőszórónk? — kutat emlékeiben, itt az irtványon, de hisz ... Nem akart hinni a szemének. A domboldalon golyószóró csillogott tompa fényben. Elkapta tekintetét, s Íme, az út baloldalán ágyú torka meredt a messzeségbe. Megdörzsölte a szemét. Körülötte megelevenedett a múlt, kísérletiesen és félelmetesen. Lehajtotta fejét és lassan magához tért. Olyan váratlanul érte ez a találkozás. Pedig számított rá, tudott róla, hisz az újságok is megírták, hogy az eperjesi kerület honvédői társadalmi munkában rekonstruálták a duklai térség hadszinterét. A gépkocsi nagyot zökkent, aztán meg-Röpül a gránát