A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-13 / 37. szám
Történelmi horderejű találkozó küszöbén A világ közvéleményé jogos várakozással tekint N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa e.Inökéne.k küszöbönálló északamerikai útjára, s a tervezett Hruscsov-tíisehhower találkozóra; örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi hónapokban nem egy olyan esemény játszódott le, amely enyhülésre mutatott. Gondoljunk csak Mc Millan moszkvai útjára, Kózlov északamerlkai és Nixon Szovjetunióbeli látogatására. Mindezek a mozzanatok arra engedtek következtetni, hogy a szovjet diplomáciának a békés egymás mellett élésre irányuló következetes politikája a nyugati hatalmak minden hidegháborús ellenállása mellett is érleli a maga gyümölcseit. Kétségtelen, hogy a szovjet diplomácia érdemdús, termékeny és állhatatos békepolltikája s egyre növekvő súlya mellett, a Hruscsov-Eisenhower találkozót jelentősen érleltette a világ békeszerető közvéleménye, amely élesen szembehelyezkedik a háborús uszlt&s, a militarizmus és revansizmus sötét erőivel. Most, hogy az USA ismét elnökválasztásra készül, Washington felelős korm&nyférflai nem hunyhattak szemet az amerikai közvélemény kívánsága felett, amely a békés együttélés politikáját követeli. Hruscsov elvtárs és Dwight Elsenhower amerikai elnök találkozója alkalmából sorsdöntő kérdések kerülnek megtárgyalásra, melyek sorában a német békeszerződés már régen esedékes megkötésének Ugye, a berlini kérdés rendezése, a leszerelés, a nukleáris fegyverek használatának tilalma, a kolonlalizmus felszámolását érintő problémakör, főleg pedig a világbéke megszilárdításának szüksége kerül előtérbe. Tekintettel arra, hogy ezekben a kérdésekben a nyugati diplomácia berkeiben nem kicsi a zűrzavar s Eisenhower párizsi, berlini és londoni útja legfeljebb csak tisztázhatta, de semmiképpen sem hidalhatta át az ellentéteket, az amerikai elnökre az a feladat vár, hogy a békés együttélés érdekében „6 maga is latba vesse tekintélyét. Bármily valószínűtlen is, hogy az USA felelős kormányférfiai figyelmen kívül hagyhatnák az Északatlanti Tömbön belül mutatkozó ellentéteket, de Gaulle torz nagyhatalmi törekvéseit és Adenauerék revansiszta politikáját, bizonyos, hogy az USA békülékeny magatartása lényegesen elősegíthetné azoknak a józanul gondolkozó nyugateurópai államférfiaknak a törekvéseit, akik fel tudják mérni egy újabb világháború pokoli következményeit. A világpolitika problémái túl bonyolultak ahhoz, hogy egy csapásra várhatnók megoldásukat. De -elsősorban az a fő, hogy ezek a kérdések a tárgyalóasztalnál kerüljenek megvitatásra. Ilyen szempontból tehát minden békeszerető ember szívből köszönti Hruscsov elvtárs és Elsenhower elnijk küszöbön álló találkozóját, s bizalommal tekint tárgyalásaik elé. — szirt —• I A mezőgazdasági termelés fokozásáért A CSKP XI. kongresszusa jelentős feladatót tűzött ki mezőgazdaságunk elé: 1965-ig fokoziii a termelést 40 százalékkal, a munkatermelékenységet kétharmadával, azonkívül fokozni a mezőgazdasági területek termőképességét s teljes mértékben áíféínl a nagyüzemi gazdálkodásra. Mindezeket a feladatokat csakis a mezőgazdasági dolgozóknak s az Ifjúságnak, mezőgazdaságunk jövendő dolgozóinak nagyobb mértékű szakképzettségével lehet elérni. Nyilvánvaló tehát, hogy mezőgazdasági oktatásunk előtt nem kis feladatok állnak az elkövetkezendő időszakban. Hogy miként felelt meg feladatainak a múl.tban s hogy miként kiván ezeknek eleget tenni a jövőben mezőgazdasági iskolarendszerünk — ezt mutatta be az a nagyszabású kiállítás, amelynek tanúi lehettünk az elmúlt két hétben. A mezőgazdasági és erdészeti iskolák diákjainak kiállítását a Mezöqazdasági Minisztérium és a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal rendezte meq a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában mintegy 3000 négyzetméternyi' területen. A kiállítás célja, hogy helyesen rámutasson a mezőgazdasági és erdészeti iskolák hivatására a szocialista mezőgazdasági termelés abszolút fölényének időszakában, annak bemutatása, hogy milyen szerepet vállaltak iskoláink, a kulturális forradalom megvalósításának terén Csehország és Szlovákia falvaiban. A kiállítás rendezői azonkívül azt a célt tartották szem előtt, hogy ifjúságunk megismerkedjék a mezőgazdasági munkával, megszeresse azt, a a jövőben mind nagyobb számmal jelentkezzék mezőgazdasági iskolákba. A kiállítás egyik érdekességének számítottak a legmodernebb mezőgazdasági gépek: igy például egy elektronikus ekekapa, egy tizórjinként három hektár teljesítményű háromsoros répaszedő kombájn, a legkorszerűbb takarmányboglyázók, kombinált zöldségültető gépek stb. A kiállítás bemutatja, hódy milyeri hatalmas támogatásban részesítette népi demokratikus rendszerünk eddlq is a mezőgazdasági iskolákat. Mindennél többet mond például az az adat, hogy 1937 óta ez a támogatás 60 millióról 1956-ban 435 millióra emelkedett. Ugyancsak meggyőződhetünk róla, hogy Csehszlovákia az iskolaügy terén igen előkelő helyet foglal el, amit — összehasonlítva a tőkés országokkal — a főiskolások és a középiskolások arányszáma is bizonyít. Szakkáderek képzésére egyre nagyobb gondot fordítunk. Igy például 1965-ig csak az egységes földműves szövetkezetek számára 3700 főiskolást, 40 000 mesteriskolást és technikum-hallgatót, valamint 160 000 mezőgazdasági tanoncot kell kiképeznünk. • A kiállítást mezőgazdasági és erdészeti iskoláink diákjainak munkái töltik meg, amelyeket az ifjúsági alkotó verseny keretében készítettek, bizonyságot téve arról, hogy fiatal mezőgazdasági értelmiségünkre nemcsak az elmélet, hanem a 'gyakorlat terén is a legteljesebb mértékben számithatunk, hogy magukévá tették Jan Amos Komensky halhatatlan tanítását: „Mindenféle gyakorlatot az elméletnek kell megelőznie; legyen azonban a qyakorlat fontosabb, mint az elmélet." Reméljük, .hogy ez a kitűnően megrendezett kiállítás Szlovákia fővárosából oda is elkerül, ahol a legtöbb' hasznát látják — a vidékre. (t) rati része Egy diáklány üdvözli a kiállítás megnyitására érkezett Balázs mezőgazdasági megbízotthelyettest A kiállítás halászati része