A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-06 / 36. szám

HITLER, TISO ÉS HORTHY EILEN... JOH GLOAG A szivar A hűségtől ájult ja alatt a forrá kőpadon két férji ült. Az egyik fiatal volt, gyűrött fehér egyenruhájának ráncaiban még ott sárgállott a sivatag pora. Egyik cigarettát a másik után töltötte remegő, nikotintól sárga ujjaival. Mohán szívott. Egyiknek még a végére sem ért, már a csikkről másikra gyújtott. Minden mozdulata elárulta, hogu rendkívül izgatott. A másik idősebb férfi volt. még nem öreg, de már nem is fiatal. Szikár ember volt. Dús fekete szemöldöke érdekesen ütött el fehér hajától és szakállálíl. Szivart tartott a kezében, nem akármilyent, hanem a legfinomabb havannát, halvánuharnát, világoszöld pettyekkel. Maga elé bámult, de szemmelláthatólag nem a meszszefutó sínpárokat Hgyelte, nem is a 'ehér falú állomást. Mielőtt megszólalt volna, egy pillantást vetett a katonára: — Az, amit maga csinál, uram, nem élvezet. A cigaretta csak arra iö, hogy kitöltse az aprócseprö hézagokat az életben д szivar ellenben igazi élvezet - elgondolkozott és nagyon komolyan, szinte ünnepélyesen tette hozzá: -A legnagyobb élvezet az életben! A katona, szálában n még égő csikkel, új cigarettát sodort. Szeretném megmagyarázni önnek, hogy mit jelent szivarozni. Vem gépies tevékenység ez, hanem lassú és ünnepélyes szertartás. Vannak persze, akik áthágják ezt az ősi rítust, és elegáns arany vagy ezüst tűvel szúrják át a szivart. Bűn ez kérem, a szivarhoz nem szabad fémmel közeledni. Le kell törni a gyufa fejét és a szegletes törési felülettel kell finoman benyomni a szivar hegyét. Aztán rágyújtunk, de természetesen nem egy szál gyufával, mint a cigarettára. Az első szál csupán a bemelegítésre kell, ez az eljöjátéka a rágyújtásnak. A következő gyufaszáltól már kigyullad egy kis szikra és jön az utolsó, hogy teljes pompájában kivirágozzék a szivar végén a parázs. Szívás közben olyan szerelmes tekintettel nézzük ezt a parázsló szivarvégei, mint Rómeó az 5 Júliáját. Az utolsó szavait már dohogás, maid dübörgés kísérte: vonat futott be a kis állomásra. A vagonok idegen szagokat hoztak magukkal és a sivatag sárga porát. A néger kalauz leszállt, a mozdony elszakadt a vagonoktól, előrefutott, hogy vizet vegyen fel. Egy vasutas kis hordozható lépcsőre állva tolókocsiról jégtömböket csúsztatott a hűtőkészülékbe. Néhány idas leugrált s fel-alá sétált a perónon. A fa alatt üldögélő két férfit mindegyik megnézte. Az egyik meg is jegyezte: — Érdekes arca van annak az öregnek - s talán még tett volna hozzá valamit, de a vonat fütyült, a vasutas beszállást jelzett s pár perc múlva már csak kénszagű füstkígyó jelezte, hogy itt járt a vonat. Aztán könnyű szél továbblebbentette ezt is. Csend tett újra. Ez volt az utolsó vonat ezen a napon. A katona tovább szívta cigarettáit, az idős férfi is már a szivar derekánál tartott. — Hányat szívott el? — kérdezte a katona felé fordulva. — Tizenkettőt... — Sok, és semmi élvezete nem volt belőle. Higgye el, röpke időtöltés ez csak, semmi más. Legfeljebb arra jó, hogy elverje az étvágyát, még mielőtt jelentkeznék az éhség. Megint hallgattak, az idős férfi már a végefelé járt a szivarnak. — A végét el kelt dobni. Nem érdemes sajnálni. Rossz, akárcsak rendszerint az élet vége. Az élvezet a lényeg, az öröm, ameddig tart, a többi nem számít... Köszönöm önnek, köszönöm a türelmét — mondta és nagy ívben eldobta a szivarcsutkát. — Oh kérem, semmi... — nyögte ki a katona és ő is elhajította az utolsó cigarettát. Mindketten felálltak. A katona a terebélyes, fehérre meszelt ház felé mutatott, ott az állomásépület mögött. Az idős férfi elindult a fehér fal felé. Amikor odaért, szálfaegyenesen megállott. Vezényszavak hangzottak el, és eldördültek a puskák. Másnap az egyik állomáson újságot vásárolt egy utas. Szórakozottan átfutotta, majd egyik hírnél megállt, és figyelmeztette az útitársát: — Érdekes, valahol ezen a környéken elfogták az algériai lázadók egyik vezérét. Ott a helyszínen ki is végezték. Fordította: H. LÁNYI PIROSKA A HÉT. a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Felelős: dr. Szabó Rezsó főszerkesztő. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Barsi Imre, Egri Viktor, Lőrincz Gyula, Pathó Károly és Tóthr Tibor. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. telefon: 261-04, postafiók C-398. Kiadóhivatal: Bratislava, Mierové nám. 3—4, telefon 220-59. Terjeszti a Posta Hírlap Iroda. Megrendelhető minden postahivatalban és levélkézbesítőnél. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat Bratislava. Jesenského 12. Egyes szám ára 1.50 Kcs. Előfizetési díj negyed évre 19.50 Kcs, fél évre 39.— Kcs. egész évre 78.— Kcs Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Á-694209 16 Cserenycsényben tovább nem maradhattunk, úgy döntöttünk, hogy északkelet irányában az erdőkön keresztül más területre — Nyustya, Murány, Nagyrőce, Jolsva, Csetnek, Rozsnyó térségébe vonulunk. Mivel a németek a Rima völgyében előnyomulásukat nehéz fegyverek bevetésével folytatták, három nap múlva útnak is indultunk. így jutottunk el Vashegy, Rákosbánya és más faluk térségébe, és Murányt, valamint Nagyrőcét érintve többnapos menetelés után a Nagyszlabos melletti Feketelehota községbe. Menetelés közben többször megütköztünk a német egységekkel. A Csetnek patak völgye Csetnektöl északra továbbra is a partizánok birtokában maradt. Feketelehotán, újabb állomáshelyünkön telepedtünk le huzamosabb időre. Az ottani NB szívesen fogadott. Itt már működött egy magyarszlovák partizánegység Adler Károly lőcsei fogtechnikus parancsnoksága alatt. Az egység az „Otee" nevet viselte, sőt már magát Adlert is otyeenek nevezték partizánjai. Epartizánegységben több Rozsnyó környéki magyar és szlovák bányász is harcolt, így többek között a fasiszták által 1941. decemberében elfogott és Rozsnyón felakasztott Tóth József rudnai magyar bányász, Jasszus Jenő rozsnyói, jelenleg Diósgyőrben dolgozó vasesztergályos, Matejkó Zoltán rudnai, Gunda László, I.örincz Márton rozsnyói, Róth József és öccse rekenyei bányászok és még sokan mások. A Babinyec községben megalakult Petőfi Sándor partizánegység, amelyiknek első parancsnoka Grubice Zoltán százados, politikai komisszárja Fábri József volt, itt egybeolvadt az Otec. nagyobbrészt magyarokból álló partizánegységgel, Adler Károly parancsnok és Fábri József komisszár vezetése alatt. Egyik felderítő vállalkozás alkalmával Jasszus Jenő négy harcosból álló partizáncsoportja Genes községben elfogott egy háromtagú motorkerékpáros híradós járőrt. Másik alkalommal az Adler Károly parancsnoksága alatt lévő csoport páncéltörő puskával Oktina községnél megsemmisített egy páncélautós Fábri József vezetésével megtámadott egy Csetnek-Ohtina között vasúti felderítést és vizsgálatot folytató nagyobb német járőrt, melyből csak kettőnek sikerült megmenekülnie. A partizán járőr fegyvereket, puskákat, géppisztolyokat és golyószórókat zsákmányolt. Feketelehotán is állandóan erősödött egységünk. Az Adler Károly partizán csoportjával való egyesülés után Rozsnyó környéki bányászok csatlakoztak hozzánk. Ebben az időben jöttek át Gál Béla nagyröcei partizán vezetésével a gümörhorkai elvtársak és csatlakoztak hozzánk. A határon, Kuntapolcától északnyugatra a magyar határőrök támadták meg iket, egy halottjuk és két könnyebb sebesUltjük lett. A gömörhorkai elvtársak közöl a <ésőbbi harcok folyamán Dusza László, Hunyák István gömörhorkai partizánok tüntették ki magukat. Feketelehotán személyes ismeretségek folytán első perctől kezdve teljes bizaómmal voltak irántunk. Martin Trajba, a NB elnöke, Kut Árpád, Stefan Nóvák és még több nás elvtársak, az NB tagjai minden segítséget negadtak. Az élelmezésünkről a Csetnekvölgyi cözségek gondoskodtak. Rendelkezésünkre állt I nagyszlabos! papírgyár korszerűen felszerelt lyomdája. Itt nyomtattuk ki partizán egysé|ünk hivatalos igazolványát magyar és orosz íyelven. Több röpiratot is nyomtattunk. Nagy legítségönkre volt egy Tóth nevezetű nagyizlabosi nyomdász elvtárs. Egyik legjelentősebb vállalkozásunk a rozslyói bánya Bernádi nevezetű tárnájának megizállása volt. Harminctagú partizán csoportunk dőre megbeszélt terv szerint körülzárta a >ányatelep területét. Az ide vezető utat golyőizóróval megerősített örségek biztosították, /agy tízen bementünk névsorolvasás közben a erembe és Fábry . József kiadta a rendelke:ést: senki se mozduljon a helyéről. Nagy volt I meglepetés. Л/Г iután többünket ismertek a bányászok, - mint e sorok íróját, Csapó Ferenc sajóházi, Matejka Zoltán, Tóth József rudnai, Jasszus Jenő, Gunda László rozsnyói partizánokat, hamar megnyugodtak. Gyenes József ejtőernyős partizán, a magyar hadsereg volt szakaszvezetöje, gyöngyösi kóbányász — előzetes megbeszélésünk alapján kijelentette: „Aki még egy esákányütést is tesz a bányában, az a németek háborúját segíti elő, és miután nincs biztosíték arra, hogy a termelést beszüntetnék, az összes jelenlevőket magunkkal viszszök. Aki akar beállhat partizánnak, aki pedig nem áll be, azt mint foglyot visszük magunkkal." Az volt a tervünk, hogy csak azokat visszük magunkkal, akik tényleg velünk akarnak harcolni; azokat pedig, akiket fogolyként viszük el, fasiszták, fasisztabarátok, vagy a munkások hajcsárai. így is történt. A be nem avatottak családi helyzetükre és egyéb okokra hivatkozva kérlelni kezdtek bennünket. Egy néhányan az előre megbeszélt értelemben fel is szólaltak, hogy ne tegyünk velük ilyet, mi lesz a családjukkal, stb. De Gyenes Jóska, mint aféle kemény partizánparancsnok kijelentette, hogy itt nem lehet teketóriázni, vagy velünk jönnek, vagy aki maradni akar, az a fasisztákkal tart. Avégén a bányászokkal megbeszélték a dolgot egymás között és összeírták az önként jelentkezők névsorát. így az ott lévő kb. 250 bányász közöl 99 volt az önként jelentkező és 5 olyan, akinek ha tetszett, ha nem, velünk kellett jönnie. A többieknek pedig meghagytuk, hogy távozásunk után három óra elteltével hazamehetnek, de a munkát a bányában nem szabad folytatniok és hogy a lenti Szadlovszki bányában is beszéljék rá társaikat, hagyják abba a munkát, ha nem akarják a németeket és magyar cinkosaikat erősíteni, a háborút meghosszabbítani. Ugyanakkor megüzentük, hogy aki a termelés érdekében tovább dolgozik, vagy erőszakoskodik a dolgozókkal, az életével fog lakolni. A telefonösszeköttetést megsemmisítve elhagytuk a tárna területét a velünk jövő bányászokkal együtt. A biztosító járőrnek meghagytuk, hogy elmenetelünk után két óra múlva ők is elhagyhatják a területet és a megadott irányban jöhetnek utánunk. F. J.