A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-06 / 36. szám
A tanítókhoz (Néhány gondolat az új tanév küszöbén) Egy munkaszakasz kezdetén léptennyomon felötlik bennünk a kérdés: sikerül-e? Szeptember elsején minden tanító ezzel a kérdéssel szívében lépi át osztálya küszöbét: sikerül-e ezt a reám bízott negyven gyermeket jobbá, erósebbé s testben, leiekben szebbé formálnom? Annak idején — amikor először tettem fel magamnak ezt a kérdést — azzal nyugtattam meg magam, hogy a tanítás anyagát előírják a tantervek, tankönyvek, a rendeletek; módszerét a módszertan szabja meg. Ezt ismerem, tanultam, tudom. És az évek során rájöttem: ez nem elég. A sikeres tanítás nemcsak a felkészültségen, tudáson múlik, hanem hivatásunk és ezen keresztül tanítványaink szeretetén is. Régi igazság, hogy aki keveset tud, keveset adhat. Ezért a pedagógusnak örökösen képeznie kell magát. A tanulás nálunk, tanítóknál olyan, mint zenészeknél a gyakorlás; az olvasás részünkre ugyanez a „tréning", ami az úszót vagy az ugrót formában tartja, versenyképessé teszi! Ilyenkor ébred rá a pedagógus, hogy részére a tanítás: foglalkozás vagy hivatás. Ha az új tervekkel, az alkotás örömével teli indul az iskolai évbe, akkor részére a tanítás: hivatás. Az ilyen tanító részére az oktató-nevelő munka érdekfeszítően izgalmas élmény. Mindig keresi és megtalálja a tananyagban a legérdekesebbet, tanítványai részére a legmaradandóbban felhasználhatót, és kutató szemével érzékenyen reagál: mi a nehéz, hol kell legjobban megfogni a gyermek kezét és segíteni neki. Egy két nap és tanítóink ismét ott állnak a dobogón kíváncsi tanítványaik vizsgaszemének kereszttüzében. Szeressék tanítványaikat, érezzenek fejlődésükért felelősséget, akár csak a szülök; de ne guggoljanak le szellemi értelemben Megkezdődött az iskolaév hozzájuk — mint ahogy annak a múltban itt-ott tanúi lehettünk — hiszen ez még a gyermek önérzetét is sérti. Emeljék fel lassan, óvatosan, szinte észrevétlenül segítve őket az előttük tornyosuló akadályok leküzdésében. Azonban mindig szem előtt kell tartanunk minden emberi együttélés vasszabályát: csak akkor támaszthatunk követelményeket másokkal, ha önmagunkkal szemben nagyon igényesek vagyunk. Az 1959—60. iskolai évre summásan talán éppen ebben foglalhatnánk össze a tanítók legidőszerűbb feladatát: neveljenek a szocializmus építése diktálta igényességre. Az iskolában éppen úgy, mint önmagukban! Ez az igényesség lesz a legjobb tanácsadó az új iskolai év minden mozzanatában. Mert végső soron — és ezt ne feledjük — ez az igényesség teszi a tanítót igazi tanítóvá (s nem csupán az oklevél). Ez az igényesség tegye tanítóinkat az ifjúság példaképévé — mert csupán ez teheti ifjúságunkat igazán műveltté, erkölcsössé, munkaszeretővé és — boldoggá. Mert boldog csak az lehet, aki jól él, s csak az tud jól élni, akit erre megtanítottak. Kulturáltabb életet, ez a mi feladatunk. A tanítóké, akiket az ifjúságért — a szülők mellett — a legnagyobb és legmegtisztelóbb felelősség terhei. A tanító és az orvos munkájában nem lehet selejt, mert az testi vagy lelki halált okoz! Ezek azok a gondolatok, melyekkel 1959. szeptember 1-én útnak kell indulnia, s ezekhez mindvégig hűnek maradnia a hivatását szerető pedagógusnak. MÖZS1 FERENC ÚMrrrirrt-i-^-M-í^ Nevelési kérdések cwagy a szokás hatalma Napjainkban sok szó esik a dériként, azaz minden gyer- holott köztudomású, hogy az ő azonban a saját bőrén tapasznevelésről. Az újságok hasábos meknél másképpen kell. nevelési ténykedése nem volt talta, hogy a verés nem valami cikkekben foglalkoznak ezzel a Seneca 1900 évvel ezelőtt sikeres. kellemes dolog, s ezért ha vatémával, filmeket készítenek a azt mondotta: „Akinek a jó És mindenesetre házi hasz- lami rosszat csinált, már előre nevelésről, s pedagógusokat és szó nem használ, nem használ nálatra egy kissé módosítottam kiabált: szülőket egyaránt foglalkoztat- annak a bot sem." A történe- az említett szabályt, éspedig — Nem megverni, nem megja ez a probléma. Mert prob- lem folyamán voltak időszakok, így: „Ahol a jó szó nem hasz- verni. léma, súlyos probléma a ne- amikor az egyetlen hatásos nál, ott megpróbálkozom egy Ma már megnőtt, iskolába velés. Általános szabályt ugyan nevelési eszköznek a verést kis veréssel." S hogy milyen jár, szorgalmas és kötelességlehet felállítani ezen a téren, tartották, de ma újból Seneca eredményt értem el, azt Pista tudó és ha mégis előadódik de alkalmazni a szabályt egye- elméletét tartjuk helyesnek, fiam példája igazolja. valami, akkor... de elmondok Másféléves korában már na- egy példát, wmm^no^m^^ 9yon szépen beszélt, persze A télen történt. Hazajött az még nem mondatokat, csak iskolából és amikor feltettem . „ , , , „„..... szavakat, de fiúnál ez szép tel- a szokásos kérdést „feleltél?", A dolgozo no vacsora ja könnyen elkeszithető a PRAGOMIX-en. jesítményi hiszen a tapaszta- - könnybelábadt a szeme. 10 dkg főtt füstölt húsból, 4 evőkanál párolt rizsből vagy lat azt mutatja, hogy a fiúk - Hármasra - suttogta. később tanulnak meg beszélni, — Indulj gyorsan tanulni, — darából. 5 dkg leveszöldségből, 1 liter vízből (só hozzáadásával), mint a lányo k . Ha valamiért feleltem. - hogy minél előbb 1 tojásból és 2 kanál zöldborsóból sűrű levest készítünk, megfeddtem a két nagyobb kijavítsd. , ... . , gyereket, a másféléves Pistike A gyerek leült az asztal mel-Eloször elkeverjük (mixeljük) a füstölt hust (maradék is le- mindi g közbeszólt: lé, kiraklu könyveit és nagyot het), a párolt rizst,- a tisztított zöldséget és a tojást. 1 perc - Megverni, megverni! sóhajtva azt mondta: Gyorsan es röviden ejtette — Milyen kár, hogy most keverés után fazékba ontjuk és fél óráig főzzük. A rózsa- ki a szavakat > rruntha csak azt egy hétig nem mehetek korszínre főtt krémleveshez tálalás előtt még 2 kanál zöldborsót monitta volna: kár itt minden csolyázni. „ , „ szóért, meg kell verni őket és Pedig én semmiféle bünteadunk. A PRAGOMIX az Elektro-Praga, Hlinsko gyartmanya, kész tést nem szab tam ki rá. minden villamossági szaküzletben kapható. Néhány hónappal később N. I. 15
