A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-30 / 35. szám

Kriíka Miloslav épp er, tlzenkllenc esztendős volt, amikor besoroztak katonának. Ezerkilencszáznegyvenhármat írtak akkor, és Szlovákia népe a katolikus klérus, a Hlinka-gárda és a horogkereszt jármát nyögte. Miloslav életrevaló, jóképű barna gyerek Volt. Apja az asztalos mesterségre taníttatta Turór szentmártonban. Rövid katonai kiképzés után a vágújhelyi kaszárnya asztaloshűhelyébe került. Egy napon bement a városba, hogy fürészt vásároljon. Amint az üzletből kilépett, megszólította egy férfi. Napbarnttotta. markánsképü, civil ember volt. Ügy látszik, már az üzletben kiszemelhette magának a nyílt tekintetű fiatal katonát, mert nem sokat teketóriázott. — Tudod-e, kik azok a partizánok? — kérdezte halkan. — Hallottam már róluk, de még nem láttam soha egyet sem - válaszolta Miloslav. — No, akkor hát Ide nézz! — szólt az Idegen, és szétnyitotta bó köpenyét. A köpeny Akinek a liéke alatt az orosz katonazubbony baloldali zsebén ötágú vörös csillag és néhány keskeny színes szalag - kitüntetések lehettek - rejtözött. Azután még beszéltek néhány szöt. Az Idegen - Krlika most már tudta, hogy partizán - elmondta, hogy őt és társait ejtőernyővel dobták le szovjet repülők, és hogy egyelőre a Babia Gorán tanyáznak, de nemsokára megkezdődik Szlovákiában az ellenállás, a visszavonuló fasiszták könyörtelen pusztítása. Ebben a lakosság segítségére ls számítanak. A becsületes katonák közül már sokan átálltak hozzájuk... Miloslav Krizka kezet szorított a rokonszenves férfival, és visszatért a kaszárnyába. Szive izgatottan dobogott. Minél tovább gondolkozott, annál inkább érezte, hogy neki ls a bátor partizánok között a helye. Szabadságot kapott. Hazautazott a szüleihez, de a szabadság lejártával már nem a kaszárnyába tért vissza, hanem a Babla Gora felé igyekezett. Rövidesen megtalálta azokat, akiket keresett. A partizánok később áttették a székhelyüket Szklabonyára. Ott várták meg a felkelés kezdetét. Orosz és francia partizánokkal közösen megszállták Mártont, lefegyverezték a mártoni helyőrséget, amelynek nagy része átállott a felkelők oldalára. Ezzel megkezdődtek a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjai Krlika Miloslav számára is. Minden reggel négy őrakor elindult teljesíteni küldetését. Nem volt egyszerű a feladata. Duhajkodó legényként a környékbeli községek kocsmáit látogatta, hogy az ott mulatozó németektől és gárdistáktól a partizánok számára fontos értesüléseket szerezzén. Sok értékes hírt vitt Krizka MiloS így a zászlóalj parancsnokának, Misa Kirejev szovjet partizánvezérnek. El is nyerte bajtársainak és a tizenöt zászlóaljból álló hadosztály főparancsnokának megbecsülését. Egy szovjet ejtőernyősökből álló felderítő csoport vezetője lett. Megismerkedett a szigorú, de emberséges partizánerkölccsel, esküt tett, hogy bajtársalt a legnagyobb veszedelemben sem hagyja cserbe. Miloslav Krlika megjárta a golyőzlvatarokat, és kiállta a tűzpróbát. Hogyan is meséli egyik élményét? — A Kralovantól 8—9 kilométerre fekvő Stará Pfla felé kellett egyszer hat társammal utat törnünk. Átmentünk egy nagyobb folyó hídján, és mér ott ls álltunk a královánl villanyégő üzem udvarán, ahol egy öreg ember fát fűrészelt. Körülötte tíz év körüli . fiúcska játszadozott. — Adjon isten - köszöntöttem a toprongyos öreget. - Vannak-e a faluban németek? — Fogadj isten - . válaszolta az öreg. -Nincsenek már, elmentek mindnyájan. Megörültünk a hírnek, és amikor a közeli lakótelepről egy jólelkű asszonyság frissen sült cipóra hívta vendégül csapatunkat, a fiúk örömmel elfogadták a meghívást. Jómagam — a partizánélet íratlan törvényeinek megfelelően - nem mentem be a házba, hanem a kerítésnek támaszkodva várakoztam. Egyszerre csak olyan ötéves forma pöttöm legényke penderült elém. — Partizán bácsi — mondta - vigyázzanak, mert a temető fölött németek lesnek és körülzárhatják magukat. Hej, de nagyot ugrottam. Abban a pillanatban már láttam is a híd felől közeledd nőmet katonákat. Amint észrevették a házszöglet mögül előbukkanó fejemet, azonnal tüzelni kezdtek. Igaza volt a kisfiúnak. A temető fölötti domb mögött további háromszáz, német vSrts, hogy szépen besétáljunk a kelepcéjükbe. Nem volt sok vesztegetni való időnk. Szőkéivé keresztülfutottam az udvaron, be a házba és rákiáltottam a fiúkra, akiknek a jó asszony éppen a zsirt kenegette a finom, friss kenyérre. — Azonnal utánam, körül vagyunk zárva! Kirohantunk a házból. Két lehetőségünk volt. Vagy hét-nyolcszáz méteres kerülővel elérjük az erdűt — ez lett volna a kevésbé vpszélyes út, — vagy átrohanunk a mér géppisztolytúz alá vett udvaron, hogy a hátsó kertkapun át jussunk a cserjésbe. Inkább ezt a veszélyes négy-öt métert választottuk. A fiúkat előre küldtem, én meg géppisztolyommal fedeztem őket. Aztán'elfogyott a töltényem, csak a pisztolyom, meg két kézigránát maradt nálam. Ismét átrohantam az udvaron, be egy pajtába. Ott egy öreg paraszt lapult a szénában. _Nerh habozott ő sem. Felküldött a pajta padlására. Jó néhány óra múlva értem jött és az esti sötétség leple alatt eljuttatott a közeli erdőbe. Másnap kerültem vissza az egységemhez. Hat emberem már ott volt, csak az egyik sebesült meg a lábán. Egyre sajnálkoztak, hogy nem ehették meg a íinom, friss kenyeret. íme, milyen ébernek kellett lenni a partizánnak. Majdnem otthagytuk a fogunkat azért, mert nem tudtuk, hogy Gőring egyik nagybirtokának területére merészkedtünk, és mert hittünk az üzem udvarán fürészelő öregnek, akiről utólag kiderült, hogy éppen ennek a még most is ott fütyülnének a golyők a füle nagy birtoknak az igazgatója volt. körül. Megrendülten, megbabonázva nézzük öt. Krlika Miloslav hevesen magyaráz, mintha Mert mi látjuk Kriiks Miloslavot, de Krlika Krizka Miloslav, volt partizán, ma rimaszombati lakos Miloslav nem lát minket. Kriika Miloslav vak. Szemét ifekete szemüveg védi és mint maga is mondja, csak a jobb szemére lét egy keveset. Nem a partizénharcokban veszítette el szeme világát. Már átviharzott hazánk felett a pusztító háború, de a hős partizán még nem tért vissza családjához. A felszabadító szovjet katonákkal együtt részt vett a duklal övezet aknamezőinek megtisztításában. Ott történt a szerencsétlenség. De Krlika Miloslav ma sem magatehetetlen ember. Feleséget is talált, derék, jóravaló aszszonyt. ugyancsak partizán özvegyét Az otthonukból a gyermekkacagás sem hiányzik. Négyéves kis Katka lányuk boldogságot ad az anyának, kárpótlást az apának. Kétszobás lakásukban egymásnak adják a kilincset a régi harcostársak, jóbarátok. Krlika csak akkor haragszik, ha valami régi fasiszta, nyilas, vagy gárdista nyomát neszeli meg. A kis Katka nyugodtan játszhat babáival. Olyan emberek őrzik a békéjét, akiknek ez a béke és ez a szabadság a szemük világánál is kedvesebb. Gály Olga A harcokban elpusztult, de ma már újonnan felépült Szklabonya mellett, a Kántor völgyben összpontosították a • partizánegységek nagy részét