A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-30 / 35. szám

' ... ifea^iií P.aUiiá.H yflocTBOBepeHHe Bom-»!»««-© napTH3aHcxoro i „UiaHAOpa nerö<t>Mro" A Petőfi-brigád, igazolványa (fönt) és pecsétje (lent) Popov kapitány, a partizán-csoport törzsparancsnoka Megsárgult noteszlap. A Petőfi csoport egyik szakaszának névsora Pihenő a hegyekben. A jobbszélen Adler Károly Csoportkép: Az állók közül balról a má. odik Kozlov őrnagy Xl, ««9 Jet**/ Ayl. l-.Jia. >yit lúífLí,<* -jk^xV lUn.'SíjJiZut, 11 /.*<r\ • 1'X> JtaU AÜU^ -ysLfat- Á u«, • á'duvwt At^Wt PAKTIZAMOK A ROZSNYÓI HEGYEKBEN A Gyuri-tanya újjáépített őrháza, ahol Kozlov vezetésével a Petőfi-brigád parancsnoksága volt Az egyenes derekú, lombjukat a felhős égbe szúró fenyők, melyek a rozsnyói hegyek homlokát övezik, ezer emléket őriznek a felkelésről. Az erdők ölében megbúvó kis tanyák: a Gyuri-tanya, a Máté-lak mind-mind a partizánok hősi tetteit idézik. A fák, a kövek néma tanúk. Hiába faggatod őket! A fák, a kövek csak emlékeztetnek, az emberek, szlovákok, magyarok egyaránt, akik fegyverrel a kézben harcoltak a fasiszta elnyomók ellen — most tizenöt év távfatából emlékeznek. Emlékeznek Rozsnyó asszonyai is, akik éjszakánként kis batyukban készítették az élelmet a partizánoknak. Idős Fábián Ferencné, a több mint hatvan esztendős, örökké kedves, őszülő hajú nénike, aki a pártnak 1927 óta húséges, odaadó tagja, így emlékezik: - A Gyuri-tanyáról, a kertek alatt jártak le hozzánk a partizánok élelemért. Kerek fehér cipőket sütöttem, húst szereztem, főztem a számukra. Sok, nagyon sok kenyér kellett a hegyekbe. Mikor elfogyott a lisztem, a szomszédoktól kértem kölcsön. Később idehordták az utcánk többi asszonyai is az élelmet — mondja Fábián néni.