A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-23 / 34. szám

Ez/el az ügyes „tepsivel" percek alau síik száz peiudaralioi lehet megszámlálni ban őrzött, 1841-ből származó eredeti levelet, * amelyben egy Csiszár István nevű munkás azért könyörög a „Méltóságos Gombos Zsigmond császári és királyi pénztárnok úrnak", hogy legyen tekintettel beteg feleségére és gyermekeire, s ne vonjon le fizetéséből 3 forintot. „Ezekután tisztelve, kezeit, lábait mindnyájan számtalanszor csókolva, maradtam Méltóságos Uramnqk kétségbeesésig legalázatosabb szolgája..." - fejezi be levelét Csiszár István. Kezét-lábát csókolom? Legalázatosabb szolgája? -Munkában a pantográf ..Mossák" az crcpcnzi Kattog a verogep - hullanak nyes koronák AWL A PÉNZT CSÍN ALJÁK Aranykacsák Hat- vagy hétszáz éves-e a körmöcbányai pénzcsinálás? Ugyan ki tudná ma mér megmondani? A körmöci pénzverő levéltárában őrzött erre vonatkozó legrégibb írásos emlék ugyanis „mindössze" 1630-ból való. A szájhagyomány szerint azonban néhány évtizeddel az „aranykacsák" megjelenése után Körmöcbányán is váltottak be aranyat. Már pedig ez jó régen volt. A monda szerint ugyanis aranykacsáknak nevezték azokat a' vízimadarakat, melyeknek révén rátaláltak a híres körmöci aranybányákra. Tudniillik akkor kezdtek csak ezen a vidéken arany után kutatni az őslakók, amikor a vadászaton elejtett szárnyasok begyében aranyrögöket találtak. Az azonban biztos, hogy az Árpád-házi királyok közül nem egy veretett aranypénzt Körmöcön. A királyok akkoriban ugyanis jövedelmük emelése végett .időnként bevonták a forgalomban levő arany- és ezüstpénzt, és új, kisebb értékű pénzt verettek belőle. A pénzbeváltásből származó hasznot kamarai nyereségnek (lucrum camerae) nevezték. Éhező pénzcsinálók A primitiv gépek korában a pénzverés bizony meglehetősen nehéz munka volt. Még szomorúbb volt azonban az a szörnyű b'ánásmód, ahogyan a pénzverő urai a pénzt csináló szegény munkásokkal szemben viselkedtek. Éhbérért dolgoztatták őket, s ha valamelyikük megbetegedett, azonnal útilaput kötöttek a talpára. Éhező, rongyos pária volt az értékes arnypénzzel bajlódó munkás. Bárki elolvashatja például a pénzverő levéltárá-Ugyian mit szólnának a pénzverő mai munkásai, ha ilyen titulust követelnének tőlük .. . Az egyetlen kézi munka •A pénzverés ma a legkorszerűbb automatikus gépeken történik. Csupán az első teremben nem hallunk fülsiketítő csattogást, álmos duruzsolást. Itt ugyanis Ondrej Peter szobrászművész és társai a gyártásra kerülő pénz, érme vagy plakett rajzáról hatalmasra felnagyított plasztelin-másolatot készítenek. Erről készül aztán az ugyanilyen nagyságú gipszlenyomat. A gipszöntvényről egy érckeménységű műanyagból másolatot készítenek, s ez a műanyag-öntvény kerül aztán az üzem egyik legszellemesebb gépébe, mely egy bélyegzőszerű acéldarabba vési a modell kicsinyítet rajzát. Ez az acélbélyeg aztán a retusáló műhelybe kerül, ahol Hám Antal képzőművész felügyelete alatt kiretusáljak. Mivel a pénzveréshez negatív acélbélyeg szükséges, a retusált pozitív rajzból negatívot készítenek, s ezt teszik végül a verőgépbe. Az „üres pénz" A pénz nyersanyagát úgy készítik, hogy hatalmas villanykemencékben összeolvasztják a megfelelő érceket, majd formákba téve, hosszú szalagokat öntenek belőle. E fémszalagokat meleg- és hidegnyújtás által a kellő vastagságúra lapítják, majd a vágógépek segítségével pénzformákat, ún. lapkákat vágnak ki belőlük. A lapkák ezután egy forgó edző edénybe, az ún. „mosógépbe" kerülnek, ahol megtisztulnak a hevítések alatt képződött oxidoktól és egyéb szennyeződésektől. A tiszta, selejtmentes lapkák a számlálóba kerülnek. Eddig csak. súly szerint ellenőrizték az „üres pénzt", ettől kezdve azonban súlyra is, darabszámra is ellenőrzik. Az egy koronásokból például öt-ötezer darabot raknak egy-egy zsákba, minden zsákot külön le is mérnek; s ha minden rendben vanmehet is a verőgépbe. Ez a legszebb fázisa a pénzverésnek, hiszen a verőgépből már csupa ragyogó, aranysárga korona hull a gép alatti ládába. Percenként 70 korona Hatalmas, elkülönített terem a verőgépek csarnoka. Asszonyok, lányok ülnek itt az automata-gépek mellett, s annyi csak a teendőjük, hogy üres pénzekkel etetik masináikat és zsákokba rakják a kész érméket. Egy-egy verőgép teljesítménye percenként hatvan-hetven korona. Ebbe a terembe az üzem egyéb részlegeinek dolgozói sem léphetnek be külön engedély nélkül. — 'Biztosan szükséges itt a szigorú ellenőrzés — jegyeztem meg vezetőmnek, Groszmann Miklósnak, miután sorra szemléltem a pénzverő egyszerű munkásnőit. A hosszú, sovány ember azonban a legártalanabb mosollyal ekképp válaszolt: — Soha, semmiféle motozásnak nem vetjük alá őket. Igaz, hogy évek óta nem is veszett itt el egyetlen fillér sem! NEUMANN JÁNOS