A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-23 / 34. szám

Erich Anders, a ..Zeil im Rfld" cimu német képeslap fotóriportere s/.aharai u'.ia során megtudta, h«gy In-Salah. ko/ep-S/a hara es es/akrtyiigal-Afrika egyik legfontosabb karavanfn gorpooija es kereskedővárosa, halálra van ifélve f eltarió/iatbalatlanul elmerül a sivatsg homok tengerében Szívósan és kitartóan harcolnak az emberek a természet erői ellen. Ha a homokdomb már a házig hatolt, sokáig még kosarakban hordják ki a homokot. Csak mikor hajlékukat végleg elborítja a horrvjk, pakolják össze szegényes holmijukat és keresnek segítséget barátaiknál. Ez ln-Salaih, egy óriási, agyagbarna oázis-város lapos tetejű házakkal és magas falakkal. Még napi munkájukat végzik a férfiak, még játszanak a gyermekek. De feltartóztathatatlanul — mint hatalmas áradat - közeledik a Szahara sárga homokja. Egész lakónegyedek estek már áldozatul a sivatag homokfolyamának, s merednek elő romokként a dünákból. Amint egy újabb homokroham közeledik, megkezdődik a menekülés. Szegényes holmijukat a fejükön cipélve otthagyják a város peremén lévő veszélyeztetett házaikat és az oázis belsejébe tartanak. A város lakút a Szahara kellős közepén nem sokat gondolkoznak a jövőn. Rábízzák Allahra, Egyelőre nyugodtan szedik a datolvát, űzik iparukat vagy kereskednek.