A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-16 / 33. szám

Falu iXCLQLp város? Torna a szülővárosom. Kis város: alig ötszáz ház, kétezer ember. Gyára, vagy nagyobb üzeme nincs. Nem is volt soha. A város elnevezést azzal érdemelte ki, hogy valamivel nagyobb a közeli falvaknál. Több az iparos és munkás ethber, mint a földműves. Szolgabíró, körjegyző tanyázott itt a múltban. Kilenc-tíz falu lakói látogatták a boltokat vagy indultak vándorútra füstös kis vasútállomásáról. Egyébként semmi különös. ; + ötvenkettőben új fejezet kezdődik a tornai földművelők életében. Tég•lát, homokot, cementet hordtak a vár alá, az áji patak mentére. Közös magtárt, istállókat építenek, mélyebbre eresztik az ekét a fösvény, kavicsos földbe, s nagyobb darab kenyér kerül az asztalra. Akinek földje van a fejletteb, korszerűbb gazdálkodást választja. Példájukra eszmélnek a környező falvak is. Csak így ember a hat hektáros Varga István ingadozik még, de a tények mihamar őt is meggyőzik. Schneider János ügyes mozgású, nyílt eszű, hatvanon felüli ember, a szövetkezet-raktárnoka kísér végig a gazdasági udvaron. Mindent megmutat, ami szemnek, szívnek tetsző. Minden egyes munkáshoz van jó szava, kérdezni vagy mondani valója. — Nem lenne itt semmi baj, csak a fiatalok ne idegenkednének a földműves munkától — fordul panaszosan szomorúra a ráktáros hangja. - Fiatal tagunk alig van. A 19 éves Vidasics Vilmos a legfiatalabb. A legtöbben már túl járunk a hatvan éven. Nagy János, Bartók Ferenc és Darvas János a hetvenet is maga mögött hagyta. Sipos Lajos bácsi nyolcvan egynéhány évével még mindig fiatalnak számít a munkában. A szövetkezeten kívüli fiatalok a legnagyobb rriunka idején is már kora délután céltalanul lődörögnek az utcán. Ez szűr leginkább szemet az öregebb tagoknak. Cigányokat is talál az ember a szövetkezetben. Még nem munkaegységre dolgoznak; készpénzzel fizetik őket. Rigó Pál és Dunka Dezső az egyik istálló padlásán az árpát forgatják: megvallatom őket, mennyit keresnek. - Hát - bizonytalankodik Dezső -, nem rég vagyunk itt. Még csak ötszáz korona előleget kaptunk, de az elszámolás is lesz vagy annyi. Budai László és Lackó Jenő traktorosokat a legjobb dolgozók között emlegetik. Munkája után becsülete van már Tornán is a cigánynak. A tyúkokról Kiss néni és a hatvanhét éves Derián bácsi gondoskodik. - Tojás van-e bőven, jut-e tízóraira a lábasba? - ugratom Derián bácsit, de hasztalan, mert ezt válaszolja: - Nem szerettem soha. Se főve, se rántottának. A szalonnát is csak nyersen, feltéve ha jó puha. A hízó sertéseket nézzük, mikor Bartók Feri bácsi ránk köszönt. Egy ideig csak hallgatódzik, aztán közbeszól: Arról beszél, milyen eredményeket lehet elérni a sertéshizlalásnál a legújabb kísérletek szerint. Az újságban olvasta, pedig nem is a sertések körül dolgozik. Látni rajta, szeretne még mondani valamit, de csak legyint: - Késő már. Áprilisban töltöm be a hetvenötödik évem. * * Ha valaki nyáridőben jár Tornán, akarva - nem akarva a kastélykertben, a hűs tó partján veszi magát észre. Nem volt ez ilyen természetes dolog negyvenöt előtt. Egyedül Pallavichini gróf s legszűkebb köre lubickolhat a halastó kristálytiszta vizében. Az idősebbek között alig akad valaki, aki úszni tudna. Ma már a nyolcéves gyerekek is otthonosan mozognak a két-három méteres vízben. Csak egy ember kellene, aki a stílusukat csiszolná, s néhány A halastó Dunka Dezső és Rigó Pál év múlva új nevek bukkanthatnának fel a vízi sportok vüágában. •k A tűzoltószertárban klubot rendeztek be. Rádión és lemezjátszón kívül társasjátékok, pingpong- és biliárdasztal mellett szórakoznak a fiatalok. Igaz, hogy a színes golyókat egyelőre még a nyerés utáni vágy taszigálja, de a féldecik és a kocsmai botrányok máris alább hagytak. A mozit is korszerűsítették. A nézőteret szépítették, a régi elavult gép helyett újat vettek, s lám az eredmény: a nagyobb férőhely mellett megismerkedtek a pótszék fogalmával is. Szülővárosom jövőjét mérnökök álmodják. Tizenkét éves iskolát, nem messze a várostól cementgyárat és a munkások számára bérházakat terveznek. Üj idők szele fúj az én kis szülővárosomban, új irányt, új értelmet szab az emberek életének. SZENK SÁNDOR A pénzember BRÖDY SÁNDOR (1863—1924) A Váci utcában találkoztam vele, fázott a szegény, az orra cinkét fogott. Megvehetné az összes városi bundákat, éippen ezért kis, béleletlen téli bekecsben jár. — Fázom - mondaná a jó estére -, köszönöm, rosszul vagyok, fázom. Nem tudok télikabátot viselni, kimelegszem benne és azonnal meghűlök. Aztán útálom a prémet, mennél drágább, annál jobban. — Persze, hogy megfagy, miért megy ilyen lassan ? — Az étvágy miatt. — iNem jobb volna kocsin? — Undorodom a kocsitól, nekem egy bábaasszony — aki kölcsönkért és nem kapott - megjósolta, hogy egykor, nem is soká, az ég haragja fog elpusztítani. Biztosán a villamost gondolta, amelynek a fogatom véletlenségből nekimegy Lehet, hogy nem is véletlenségből, már napok óta megfigyelem a kocsisomat. a Gábort, az van a szemében beleírva, hogy mi okon és mi jogon ülsz te bent, én pedig kint és fent?! — no megállj, elviszlek magammal oda, ahol nincs többé se fent, se lent, se úr, se kocsis! — Tehát ön nemcsak fázik, de fél is, édes milliomos úr!... — Könnyű magának, de nehéz a gazdag embernek! önnek van mit keresnie a világon — pénzt, amije nincsen. De engem a pénz keres föl, és nincs semmi tennivalóm, csak be kell várnom. Hull rám, csak úgy kopog a fejem, néha az élével a századvég egyik kiemelkedő próza- és drámairója. Bródy életműve újszerű romantikus-realista mondanivalójával és színes nyelvi gazdagságával előkészítője Ady költészetének és Móricz prózájának. Halálának harmincötödik évfordulója alkalmából közöljük az író alábbi kis elbeszélését. a lelkiismeretembe is vágódik. Olykor, szeretnék elfutni előle, de mégiscsak bevárom. Van rá eset, hogy örömet is okoz, amikor egy asszony eladja magát nekem, és egy vágyont vár az ára fejében és kénytelen kiegyezni velem huszonöt százalékra. A gazdaság — néha úgy vélem — azért jó, hogy az ember smucig lehet. Most azonban szeretnék pazarolni, összevenni az egész Váci utcát, de nincs szívem és nincs kinek. — Nincsenek a rokonainak gyermekei ? — Vannak, csakhogy mind fiú, győlölöm őket. A kis kerek szemükből kiordít a vágy: bácsi vajha meghalnál, az apa akkorára ígért nekem igazi vasutat, beszélő bábut! — Egyéb baja nincs ? — Köszönöm van. Rettegek az ünnepektől, amikor nem dolgoznak az embereim. Fölmegyek a rengeteg hivatalba, és érzem, hogy ott a néma csendben két napra kiterítve és megalázva fekszik a Pénz, nem fiadzik, nem paráználkodik, nem is pénz többé. És úgy fogom érezni magam, mintha én is meghaltam volna. Aztán magamban, egyedül fogok vacsorálni, egy ostseeheringet és némi száraz sonkát. Mert ha valakit, családot arra méltatnék, hogy a körében töltsem el a szent estét, az nekem jelentékeny anyagi áldozatomba kerülne. Nem akarok, félek szeretni. — Tudja-e mit, maga se szeressen — a ridegség pénzt hoz.