A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-16 / 33. szám

MEW A MoDERri JfAMUPiPoKERoL egy-egy kopott, patinás íróasztalt biztosított a minisztériumban, és tegeződés« jogosította fel a kaszinó-tagokkal. Voli neki azonkívül egy szelíd, vékonyka felesége, aki soha ki nem mondott titkos álmokat szőtt arról, hogy egyetlen kislánya majd olyan emberhez megy férjhez, aki mellett hónap végén is me( tud venni egy fél kiló marhahúst. Mer neki, akárhogy is osztotta be azokat f gyér koronácskákat, amit alsó- és felsőházi Kadosa János elsején hazahozott ez sehogy sem sikerült. Holott Kadoss minden alkalommal úgy tette le fizetésé az asztalra, mintha bántaná, hogy a nen létező birtok jövedelméből, tévedésbő csak ennyit küldött be az intéző. Aztán már nem törődött vele, miképpen gazdálkodik a felesége, aki minden nap odakészítette az adag cigarettáját kifényesített cipőit, az ócska, de borotvaélesre vasalt nadrágot és az opál tűvel megtüzött nyakkendőt. Ez az opál ti tekintélyt biztosított neki a minisztériumban, nem is beszélve a bérház la kőiről, akik köztudomásúan szegényel voltak, és így nem ismerhették a cifn nyomorúság dölyfös, hamis ékszereit. A második emelet hatos, kétszoba konyhás lakás volt a ház előkelő negyede Itt laktak Kadosáé)c. Vendégek nem jár tak hozzájuk; a vékonyj szelíd asszony ka nem barátkozott senkivel. Viszon még akkor is kalapot hordott, ha sarki fűszereshez ment bevásárolni. Az se tudta róla senki, hogy köhög. Néhi azonban annyira levette lábáról ez Í nem is fájdalmas köhögés, hogy le kellett feküdnie. Aznap kislánya a tanítá; előtt még sietve felhozott egy liter tejé' és apukának tíz deka szalámit, mer apuka nem akart tejet ebédelni. Ilyenkor mikor Emőke egyedül ment át az udvaron, a házban lakó gyerekek meg ü mcrtCk szólítani. Talán csak azért, hog; kimondhassák a nevét, mely eddig ismeretlen volt előttük, és épp olyan titok zatos előkelőséget lehelt rájuk, mint i felnőttekre a belügyminisztérium. - Emőke ... Emőke ... - kóstolgatták ezt a különös szót a Pisták, Gyurik Bözsik, mint egy finom csemegét -jöjjön velünk játszani! A világért sem tegezték volna. — Sietnem kell, nem érek rá - vol rendesen a válasz, és hozzá egy vágyódi pillantás, amit Emőke gyorsan elrejtet leeresztett szempillái mögé. Egyszer, egyetlen egyszer állt meg i hívásra, mikor az egyik kamasz fiú egy felfordított ládán ülve színes papirosbői forgókat csinált. Ezeket gombostűvel vékony pálcikákra erősítette, é! a kész darabokat beszúrta egy krumpliba. Ügyesen és gyorsan. - Jaj, de szép! - szólt Emőke elragadtatva. - Én ilyet nem tudnék esi nálni. — Fenét nem tudna, ha kellene! D. magának nem kell, maguk gazdagoi Csak a proliknak kell mindenhez érteni, tudja, kisasszony ... 18 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer ; egy ember. Szép i is volt, jó is volt, két előneve is volt, csak épp a latifundium hiányzott jó tulajdonságai közül. Ezt száz évvel ezelőtt elitta, elmuzsikálta, eludvarolta egyik bővérű, tatárfejű őse. Rá csak két előnevét, meg mandulavágású szemét hagyta, mely mindenkori utódjának A gyerekek nevetni kezdtek, és Emőce felszaladt a lépcsőn. Nem is merte megkérdezni mamájátől, hogy m! az a proli? Valami nagyon csúnyát írzett a äz6 mögött. Tizenhárom éves volt, amikor a mamát elszállították a kórházba. Nem sokáig feküdt az orvosságszagú teremben, ahová Kadosa csak egyszer vitte el Emőkét — búcsúzkodni. A temetés után egyik vidéki rokonához került. Néhány hónapot töltött náluk, az osztályt is ott fejezte be. Kadosa csak a szünidőben látogatta meg, amikor bejelentette, hogy megnősül. Ügy mondta, még fiatal ahhoz, hogy egyedül élje le az életét, meg Emőke sem maradhat mindig a rokonok nyakén. Szek helyeselték ai dolgot, hiszen nem kaptak pénzt a gyermek eltartásáért, özvegyasszonyt vett el, nem is fiatalt. Az új asszony is hozott magával két előlevet, két nagy lányt és egy elég sumnás betétkönyvet. Emőke anyja halála óta a naptár szerint egy, az igazság szerint tíz évet öregedett. A két szép mostohatestvér mellett határozottan csúnya kislány volt. A vézna, szőke gyerek régi, kinőtt ruhácskáiban valóban szánalmas jelenség volt. Ezt mindenki észrevette, csak Kadosa nem, aki ugyanúgy hazahozta elsején a fizetését, mint azelőtt. Megelégedéssel vette azonban tudomásul, hogj ugyanabból a fizetésből rrltennyivel úribb életet biztosít neki az új asszony. Nemsokára új öltönyt, új ingeket kapott, az opáltús hosszú nyakkendő helyett divatos pillangót. Esküvő után átköltöztek az új asszony háromszobás lakásába, melynek egyik szobáját a két nagylány, a másikát a házaspár lakta, a harmadikat lakószobának rendezték be. Itt állt a zongora, melyen a két mostohatestvér tűrhetően játszott. Azonkívül nem csináltak jóformán semmit. Szerették a szép ruhákat, a mulatságokat, és Kadosa hamarosan megszokta, hogy két eladó lányát társaságba kell kísérnie. A minisztérium fiatal hivatalnokai nagy vagyont szimatoltak az özvegyasszony tarsolyában, és táncoltatták a kacér lányokat rogyásig. Emőkének az összkomfortos lakás cselédszobája maradt, amit ő nem is bánt. Édesanyja képét nem tette ki a falra. Hogy miért nem, azt maga sem tudta, de úgy érezte, hogy jobb, ha a szekrényben tartja, és csak akkor veszi elő, ha egyedül van. Ez pedig mind gyakrabban fordult elő. ö még kicsi ahhoz, hogy mulatságba vigyék — mondta mostohája. A negyedik polgári után ki is vették az iskolából. - Egy szegény lánynak meg kell tanulni a házi munkát, lassan majd szükséged lesz rá — szokta mondani Kadosáné — vasald csak át a ruhámat, de vigyázz, nehogy megpörköld! - Emőke — mosd ki a blúzomat, ma délután vizitbe megyünk, és nekem a fehér blúz keli —. parancsolta az egyik mostohatestvér. - Emőke, szaladj át húsért, mindjárt itt lesznek a vendégek — sürgette a másik. Emőke mosott, vasalt, bevásárolni járt, később rámaradt a takarítás meg a cipőpucolás is. , A háború nem okozott nagyobb változást Kadosáék életében. Kadosa már nem volt katonaköteles korban és a minisztériumban mint megbízhatót kezelték. Legfeljebb Emőkének akadt több dolga. Neki kellett két lusta mostohatestvére helyett is élelmiszerért, fáért, szénért sorba állni. Itt hallotta életében másodszor azt a szót, amit egyszer a forgókat gyártó kamasz vetett oda neki: - Csak a prolik fizetnek rá erre a gyalázatra — mondta valaki. - Majd jön a leszámolás, csak türelem — súgta fogai között egy idősebb munkáskülsejű ember. Jött. Egy világot döntött romba, hogy egy újat építhessen felette. Kadosát nyugdíjazták, a bankbetétek eltűntek. A két szép mostohatestvére azonban nem volt hajlandó valamihez fogni! - A kommunizmust csak csúnya lányoknak találták ki, ezek most belefeküsznek a munkába, hogy legalább valamivel feltűnjenek, - mondták gúnyosan, mikor Emőke azzal állt elő, hogy ő bizony elmegy a gyárba dolgozni, mivel az itthoni munkát maguk is elvégezhetik. Kadosa csak most vette észre, hogy Emőke már nagy lány lett/ SIMKö MARGIT