A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-09 / 32. szám

Jártában-keltében, komoly ese­mények mellett sok fura történet is megüti az ember fülét. Vidám poharazgatás közben hallottam egyik faluban az alábbi „hátborzon­gató" eseteket. Előrebocsátom, mindegyik jó pár évvel, sőt évti­zeddel ezelőtt történt, de, hogy valóságos történet mind, azt olyan szavahihető tanúk bizonyít­ják. akiknek igazmondásában nem kételkedhetem. * * * Ösz elején történt. Nagy riadalom támadt a felvégen. Ördög van a Bődiék házában — terjedt a rémítő hír szájról szájra. Tíz asszony is zörgette a plébánia kapuját, ebédutáni emésztést előmozdító csendes szendergéséből zavarva fel a plébános urat. — No mi van, asszonyok, tán a sátán szabadult a falura? — Az, az, plébános úr — hangzott a válasz tíz szájból is egyszerre. — Tessék gyorsan jönni plébános úr! — s húzzák, noszogatják kezét, reverendáját ráncigálva. — Ne beszéljetek már bolondokat — veti meg a lábát jó erősen a plébános úr a méhecskék számára odakészített kőita­tóban. — Egy tapodtat sem megyek! — s kivette a reverenda ujjából nagy fehér zsebkendőjét, részint azért, hogy a homlo­kán kiütköző verejtékcsöppeket letörülje, másrészt, hogy az orra körül döngicsélő méheket elhessegesse vele. — Hiszen ördög nincs is, azt már tudnotok kellene — veti oda megnyug­tatásképpen az asszonyok felé —, hogy lehetne akkor a Bódiék házában! — Nincs-e — hökken meg az asszonysereg, mely időközben jónéhány fekete kendővel megszaporodott. — Nincs ördög?! De hisz a plébános úr hányszor prédikált már az ördögről a szó­széken — Azazhogy van! — kapott észbe a plébános —, de az nem jön éppen ide, s pont Bódiékhoz, a legistenfélőbb családhoz, ahol mindnyájan tudjátok, három kereszt is van a falon. Már­pedig az ördög messzire elkerüli az olyan házat, melyben ke­resztet érez. Nem lehet hát Bódiéknál sem! — vágja ki magát a pap nagy lélegzettel. A felső faluvégen ezalatt végkifejlődéshez közeledtek a drá­mai események. Csaknem a fél falu népe ott tolongott már a fehérre meszelt ház körül, kíváncsian leste az apró abla­kokat. Odabenn a világos függönyöket valami titokzatos erő dühösen ráncigálta, közben felrúgott cserépedények zuhanását lehetett hallani. Bódiék sápadt arccal, reszkető ajakkal álltak a rózsafüzért morzsolgató, szent éneket éneklő asszonyok gyűrűjében. Töm­jénfüstöt fújtak, szentelt vizet hintettek a rettenetes hely felé, melyben maga a sátán vert tanyát, s lejt benne rémületes tán­cot Dehogy mert valaki egy lépést is tenni feléje. Azazhogy mégis akadt ilyen ember! Egy húsz év körüli, vál­las, izmos nyakú legény, kezében jókora husánggal a többiek intő figyelmeztetése ellenére határozott léptekkel elindult az ördögtől megszállt ház felé. Száz szempár meredt rá, amikor az ajtóhoz ért. Mi lesz most ? — várták szorongva. A legény erőteljes rúgása nyomán kivágódott az ajtó. A hu­sánk ütésre emelkedett. A legény eltűnt a konyha félhomályá­ban. Egy pár pillanat múlva már hozta is nyakánál fogva az ördögöt, a szomszéd Panni néniék hároméves hatalmas kakasát. Szegény jószág eleség után leselkedve lépte át Bódiék kony­hájának küszöbét. A léghuzat becsapta utána az ajtót, s a csap­dából menekülni akaró kakas rémületbe ejtette a falu asszony­népét. * * * Az M. . . falui kísértetjárás sem volt tréfadolog Bakó Pista számára, legalábbis az eset megtörténtének éjjelén. Mert más­nap azután annál nagyobb tréfa kerekedett belőle, úgyhogy szegény Pista restelkedésében egy hónapig sem mert a falube­liek előtt mutatkozni. A kertek alatt járt haza még a munká­ból is. A dolog úgy történt, hogy Bakó Pista egy szép júniusi vasár­nap estén a falubeli legények akkori szokása szerint jó éjféltájt indult haza a lányos háztól. Otja a temető mellett vezetett el. A major, ahol az öreg Bakó bácsi gépész volt, jóval a temetőn túl feküdt. Százszor, ezerszer elment már Pista a temető mellett félelem nélkül, anélkül, hogy kísértetjárásokra gondolt volna. Ahogy azonban az említett vasárnap éjjelen hazafelé bandu­kolt, olyasmit látott, amitől az első pillanatban földbe gyöke­redzett a lába. Arcát kiverte a hideg verejték, szíve a torkában dobogott, s megakadályozta, hogy rémületes sikolyban törjön ki. A temetőből kivezető ösvényen egy talpig fehérbe öltözött alak imbolygott nesztelenül- feléje. Egyre közelebb jött hozzá, s a legény tágrameredt szemei már látták a kísértet feléje nyúló csontos kezét, amelyben valami vékony fehér gyertyát vélt felfedezni. De ekkor már feloldódott a legényt gúzsba kötő szörnyű rémület. Nagyot kiáltott, megfordult s rohanni kezdett a falu irányába. Futott, vágtatott, ahogy erejéből telt. Se holt, se eleven nem volt Bakó Pista, mikor a kocsmához ért, amelynek ablakai szerencsére még világítottak. Az aznapi győzelmes mérkőzést ünnepelték a helyi labdarúgó-csapat és a hűséges szurkolók. A bentlévők hitték is, nem is; értették is, nem is a dadogva elmondott esetet. Amikor végre néhány pohár jófajta bor segítségével lelket vertek a megijedt legény­be, néhány markos fiú elindult kísértetet fogni. Órákig keres­ték, de bizony semmit sem találtak. Bizony nehezen is találhattak rá, mert mindenütt keresték, csak ott nem, ahol meglelhették volna. Másnap estefelé derült fény a dologra, amikor a futballcsapat egyik tagja, a majd két méter magas Pál Jancsi egy népes legénytársaságban megkérdezte Bakó Pistától. — Hát te mér iszkoltál el előlem tegnap este. Egész úton hazafelé majd megevett a frász egy cigarettáért. Nem volt gyufám, hogy rágyújtsak. Végre találkoztam valakivel, akitől tüzet kérhettem. Te meg elszaladtál, mint a nyúl. Kirobbant a kacagás. Bakó Pista vérvörösen néz Pál Jancsi­ra. — Hát te voltál? Én meg azt hittem, hogy szellem jött a temetőből. Az eset úgy történt, hogy a csapat a szomszéd faluban ját­szott. Mellesleg mondva hét gólt rúgtak, egyet se kaptak. Ilyen körülmények között a győztesek igyekeztek hazafelé még a délután folyamán. Pál Jancsi azonban elmaradt a csapattól, s csak késő este vágott neki az útnak, melyet a temetőn át rövidített meg. Meleg nyári éjszaka lévén, meg a könnyebb gyaloglás kedvéért előbb a kabátját, majd a cipőjét, végül a nadrágját is lehúzta. S falu színeiben, hófehér trikóban és nadrágban vonult be a községbe. Így esett, hogy az arra haladó Bakó Pista véletlenül kísértetnek nézte. * * * "Manapság már nem igen fordulnak elő ilyen kísérteties ese­tek a falvakon. A múltból kell előkotorászni őket, hogy fűsze­rezzék velük a poharazgatás mellett eltöltött órákat GÄL LÄSZLÖ 1959 - ben mindenki 1 kilóval több hulladékot adjon át!

Next

/
Thumbnails
Contents