A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-09 / 32. szám

Jártában-keltében, komoly események mellett sok fura történet is megüti az ember fülét. Vidám poharazgatás közben hallottam egyik faluban az alábbi „hátborzongató" eseteket. Előrebocsátom, mindegyik jó pár évvel, sőt évtizeddel ezelőtt történt, de, hogy valóságos történet mind, azt olyan szavahihető tanúk bizonyítják. akiknek igazmondásában nem kételkedhetem. * * * Ösz elején történt. Nagy riadalom támadt a felvégen. Ördög van a Bődiék házában — terjedt a rémítő hír szájról szájra. Tíz asszony is zörgette a plébánia kapuját, ebédutáni emésztést előmozdító csendes szendergéséből zavarva fel a plébános urat. — No mi van, asszonyok, tán a sátán szabadult a falura? — Az, az, plébános úr — hangzott a válasz tíz szájból is egyszerre. — Tessék gyorsan jönni plébános úr! — s húzzák, noszogatják kezét, reverendáját ráncigálva. — Ne beszéljetek már bolondokat — veti meg a lábát jó erősen a plébános úr a méhecskék számára odakészített kőitatóban. — Egy tapodtat sem megyek! — s kivette a reverenda ujjából nagy fehér zsebkendőjét, részint azért, hogy a homlokán kiütköző verejtékcsöppeket letörülje, másrészt, hogy az orra körül döngicsélő méheket elhessegesse vele. — Hiszen ördög nincs is, azt már tudnotok kellene — veti oda megnyugtatásképpen az asszonyok felé —, hogy lehetne akkor a Bódiék házában! — Nincs-e — hökken meg az asszonysereg, mely időközben jónéhány fekete kendővel megszaporodott. — Nincs ördög?! De hisz a plébános úr hányszor prédikált már az ördögről a szószéken — Azazhogy van! — kapott észbe a plébános —, de az nem jön éppen ide, s pont Bódiékhoz, a legistenfélőbb családhoz, ahol mindnyájan tudjátok, három kereszt is van a falon. Márpedig az ördög messzire elkerüli az olyan házat, melyben keresztet érez. Nem lehet hát Bódiéknál sem! — vágja ki magát a pap nagy lélegzettel. A felső faluvégen ezalatt végkifejlődéshez közeledtek a drámai események. Csaknem a fél falu népe ott tolongott már a fehérre meszelt ház körül, kíváncsian leste az apró ablakokat. Odabenn a világos függönyöket valami titokzatos erő dühösen ráncigálta, közben felrúgott cserépedények zuhanását lehetett hallani. Bódiék sápadt arccal, reszkető ajakkal álltak a rózsafüzért morzsolgató, szent éneket éneklő asszonyok gyűrűjében. Tömjénfüstöt fújtak, szentelt vizet hintettek a rettenetes hely felé, melyben maga a sátán vert tanyát, s lejt benne rémületes táncot Dehogy mert valaki egy lépést is tenni feléje. Azazhogy mégis akadt ilyen ember! Egy húsz év körüli, vállas, izmos nyakú legény, kezében jókora husánggal a többiek intő figyelmeztetése ellenére határozott léptekkel elindult az ördögtől megszállt ház felé. Száz szempár meredt rá, amikor az ajtóhoz ért. Mi lesz most ? — várták szorongva. A legény erőteljes rúgása nyomán kivágódott az ajtó. A husánk ütésre emelkedett. A legény eltűnt a konyha félhomályában. Egy pár pillanat múlva már hozta is nyakánál fogva az ördögöt, a szomszéd Panni néniék hároméves hatalmas kakasát. Szegény jószág eleség után leselkedve lépte át Bódiék konyhájának küszöbét. A léghuzat becsapta utána az ajtót, s a csapdából menekülni akaró kakas rémületbe ejtette a falu asszonynépét. * * * Az M. . . falui kísértetjárás sem volt tréfadolog Bakó Pista számára, legalábbis az eset megtörténtének éjjelén. Mert másnap azután annál nagyobb tréfa kerekedett belőle, úgyhogy szegény Pista restelkedésében egy hónapig sem mert a falubeliek előtt mutatkozni. A kertek alatt járt haza még a munkából is. A dolog úgy történt, hogy Bakó Pista egy szép júniusi vasárnap estén a falubeli legények akkori szokása szerint jó éjféltájt indult haza a lányos háztól. Otja a temető mellett vezetett el. A major, ahol az öreg Bakó bácsi gépész volt, jóval a temetőn túl feküdt. Százszor, ezerszer elment már Pista a temető mellett félelem nélkül, anélkül, hogy kísértetjárásokra gondolt volna. Ahogy azonban az említett vasárnap éjjelen hazafelé bandukolt, olyasmit látott, amitől az első pillanatban földbe gyökeredzett a lába. Arcát kiverte a hideg verejték, szíve a torkában dobogott, s megakadályozta, hogy rémületes sikolyban törjön ki. A temetőből kivezető ösvényen egy talpig fehérbe öltözött alak imbolygott nesztelenül- feléje. Egyre közelebb jött hozzá, s a legény tágrameredt szemei már látták a kísértet feléje nyúló csontos kezét, amelyben valami vékony fehér gyertyát vélt felfedezni. De ekkor már feloldódott a legényt gúzsba kötő szörnyű rémület. Nagyot kiáltott, megfordult s rohanni kezdett a falu irányába. Futott, vágtatott, ahogy erejéből telt. Se holt, se eleven nem volt Bakó Pista, mikor a kocsmához ért, amelynek ablakai szerencsére még világítottak. Az aznapi győzelmes mérkőzést ünnepelték a helyi labdarúgó-csapat és a hűséges szurkolók. A bentlévők hitték is, nem is; értették is, nem is a dadogva elmondott esetet. Amikor végre néhány pohár jófajta bor segítségével lelket vertek a megijedt legénybe, néhány markos fiú elindult kísértetet fogni. Órákig keresték, de bizony semmit sem találtak. Bizony nehezen is találhattak rá, mert mindenütt keresték, csak ott nem, ahol meglelhették volna. Másnap estefelé derült fény a dologra, amikor a futballcsapat egyik tagja, a majd két méter magas Pál Jancsi egy népes legénytársaságban megkérdezte Bakó Pistától. — Hát te mér iszkoltál el előlem tegnap este. Egész úton hazafelé majd megevett a frász egy cigarettáért. Nem volt gyufám, hogy rágyújtsak. Végre találkoztam valakivel, akitől tüzet kérhettem. Te meg elszaladtál, mint a nyúl. Kirobbant a kacagás. Bakó Pista vérvörösen néz Pál Jancsira. — Hát te voltál? Én meg azt hittem, hogy szellem jött a temetőből. Az eset úgy történt, hogy a csapat a szomszéd faluban játszott. Mellesleg mondva hét gólt rúgtak, egyet se kaptak. Ilyen körülmények között a győztesek igyekeztek hazafelé még a délután folyamán. Pál Jancsi azonban elmaradt a csapattól, s csak késő este vágott neki az útnak, melyet a temetőn át rövidített meg. Meleg nyári éjszaka lévén, meg a könnyebb gyaloglás kedvéért előbb a kabátját, majd a cipőjét, végül a nadrágját is lehúzta. S falu színeiben, hófehér trikóban és nadrágban vonult be a községbe. Így esett, hogy az arra haladó Bakó Pista véletlenül kísértetnek nézte. * * * "Manapság már nem igen fordulnak elő ilyen kísérteties esetek a falvakon. A múltból kell előkotorászni őket, hogy fűszerezzék velük a poharazgatás mellett eltöltött órákat GÄL LÄSZLÖ 1959 - ben mindenki 1 kilóval több hulladékot adjon át!