A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-09 / 32. szám

A vonat fékez, megáll s újra nekiira- a határban szaladgálsz. Nem titkolom, modlk. mulatok magam is, míg elő nem kerül. Slk a táj, akár a tenyerem. Tarlóhántást A kombájnosoknál járt valamelyik havégző traktorok bukdácsolnak a fényben tárrészben. Panaszkodik, hogy a hét közül fürdő búzamezőkön. A kerekek zakatolá- csak egy arat. A többi nem tud rámenni sán keresztül itt-ott hallani a cséplögé- a süppedékes, ázott talajra. Elővették hát pek búgását. a kézikaszát. Brigádosok is jöttek min-Utitársaim munkába induló, vidám em- denfelől. -berek. Ki olajos munkaruhában, ki köny- Közben előkerült Raszt Gyula, a helyi nyű nyári öltözetben, ingújra vetkőzve nemzeti bizottság titkára és Németh lm- * ">!aj. megszikkadt, s a kombájnok újra nekiüldögél, úgy viteti magát a vonattal Ko- re, az agronómus. togtak az aratásnak máromig, vagy csak ide, a járási székhe- Az elnök épp a könyvelőt faggatja, nem lyig, Nagymegyerre. jött-e valaki a biztosító intézettől. Nem Jő volna beszédbe elegyedni velük, kö- jött. Bizonytalan, tétova párbeszédek inzölni egymással derűs gondolatainkat, dúlnak. Szidják mindannyian a jégesőt, Mire elhatároznám magamat, megelőz a felhőszakadást. Úristen! Tizenhét perc velem szemben üldögélő idős parasztem- alatt széznegyVen hektár kukoricát tett ber. Zsíros a kabátja, zsíros a mellénye, tönkre. Hát mennyi takarmányt, lent. Kalapját molyrágta lyukak éktelenítik. gabonát? Szerencse, hogy csak a vasútön Arcát ezernyi ránc borítja, őszes szürke túl. bajsza rebben, akár a holló szárnya. Most aztán igazán aratni kellene. Tud- . — Szlp, ugye, szlp?! ják, mi a tennivaló, csak a mikéntjét nem Füstölgő pipájával az elsuhanó táj felé tudják. A rossz időjárás elvette kedvüket, bök, s én tudom, hogy a jó termésre és felborította a terveiket. Még mindig a kágyors aratásra gondol. Ráhagyom én is: rosodáson töprengenek. Mennyi lehet? — Szép! — mert mi egyebet mondhatnék. A könyvelő százezreket emleget, Paksi, Ám érzem, hogy az öreg máshová akar az elnök másfél milliót. Akár ennyi, akár kilyukadni. Bélapusztán túl megint meg- annyi — sok. szólal: A csüggedt hangulatnak motorbúgás — Majd meglátja mindjárt a Dunát...! vet véget, Kosztanko elvtárs, a járási — s bök egyet megint a pipájával. párttitkár érkezett meg. Energikus, jó— A Dunát? - kérdem csodálkozva, kedvű fiatal. Nem szereti a körülményes A

bratislavai üzemek doígoz« ls segítettek a mert hogy kerülhetne ide a folyó. beszédet. Odatelepedik a hosszú asztalhoz. termé

s

megmentéseben. - A brigád ebédközben — Ha nem is azt, de majdnem olyat, — szemközt a csüggedt emberekkel: rebben a fakó hollószárny orra alatt. - Mennyi az aratnivalótok, elvtársak? tulást. A jég ellen ugyan kevesett tehet-Ahogy kibámulok az ablakon, valóban - Háromszáznyolcvan hektár — felel tek volna, a sok vizet meg az elhanyagolt, ott látom a (fodrozó víztükröt. A vasút az agronómus, de hatszáz a csépelnivaló, eldugult csatornának köszönhetik, mentén széles táblákon térdig vízben ázik mert az eső miatt kézikaszával arattunk. Az a jövő gondja. Megoldja a talajjavia kukorica; a lábon álló kalász, vízben A titkár tűnődik, számol, aztán felpil- tó szövetkezet. A kár e9Y részét megtéríáznak a kévék, s a búzakeresztek. Odább,. lant. ti a biztosító intézet. Bizakodnak az em- . szörnyű jégverés nyomai éktelenkednek a - Ez fgy lehetetlen. Eltartana tizenöt, beri szolidaritásban. Így jó! határban. A víztükör helyenként megsza- húsz napig. Két cséplőgépet kell beállíta- Odább a búzamezőn megindult az egyik kad, de újra felbukkan a laposokban, ahol ni, két váltásra. A többit arassák kom- kombájn, aztán a másik is. Ha itt arathatvégkép eltűnt, még ott látni 'pusztítását bájnnal! Kézíkaszával csak ott, ahol vég- nak, a túlsó oldalon, a többi is nekikezda feketére ázott gabonaszáron, s a ve- képp nem megy. Tudom, tudom! A cséplő- het. Nem is holnap, még ma .,. szendő kalászokon. gépekhez ember kell - hárítja el végül Visszafelé ugyanazon a vonalon utaz-És újra megszólal a kis öreg, sustorgó, a várt ellentmondást. tam. Legnagyobb meglepetésemre megint rekedt hangja: Telefonál - különböző üzemeknek a találkoztam reggeli útitársammal, a tö— Mégis csak ott mondják meg, mikor járási székhelyen, végül leteszi a kagylót, pörödött, kis parasztemberrel. Úgy láttam, mennyi terem. — Lesz ember! felismert, de nem szólt hozzám. Elhagytuk 1 Hogy kiegészítse a szó értelmét, görcsös A töprengő fejek összehajolnak, hogy az ekecsi határt, aztán Bélapusztát is. ujjával a derűs csallóközi égre mutat, számot vessenek a lehetőségekkel. Az Egyre távolodtunk a sújtott területről. Vidám és kárörvendő; elégedett is, hogy eredmény: öt nap alatt, legkésőbb egy hét Teljességgel learatott mezők, felhántott az égi hatalmasságok az ő igazáért és he- alatt befejezik az aratást, cséplést. Napi tarlók közt robogtunk. Odafordultam útilyette harcoltak a tehetetlen kukorica, tíz vagon gabonát adnak be, — közben társamhoz: búza, zab és más egyszerű termények el- elvégzik a tarlóhántást is... - Ugye szép?! len. * * • — Szíp, szíp! — mordult az öreg, s orra Megcsontosodott vénségében és okta' alatt megrebbent a hollószárny, lanságában, nem is jut eszébe, hogy a Délután az elnök és az agronómus ki- Rájött, hogy visszafelé jövet érvényét szerencsétlenség őt magát és atyafiságát kocsizott a határba. Velük tartottam, vesztette igazsága. sújtotta elsősorban. Megkeseredett szívvel szemlélték a pusz- Bábi Tibor Az ekecsi szövetkezet irodájában rejtezem el a lángoló nap elől. Jó hűvösség simogat itt a vastag falak között, csak legyek szemtelenkednek az ember orra körül. A könyvelő ki-be jár az elnök irodájába nyíló ajtón. Valami nyugtalanság futkostatja. Végül is tréfával könnyít «magán. A számadások felett rostokoló lányok kacagnak. Az egyik — barna, csinos, gömbölyded — elmagyarázza a nevetés okát. Elnökünk a lovak alá futott motorkerékpárjával. A könyvelő fordítva találta elmondani a balesetet. Állítólag az egyik lovat kis horzsolás érte. Az elnök meg lábát törte, hát le kellett lőni. N)émeth József, a tímár aztán megnyúzta. — Nesze, neked, elnök — gondolom magamban - így mulatnak a rovásodra, mlg