A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-02 / 31. szám

pragai Modern Galériában Ügy látszik, hogy a lakáshiány napjaink jellegzetességei közé tartozik, és nem csupán a közönséges halandókat sújtja — gondot okoz a művészeti emlékek elhelyezésénél is. így a huszadik század cseh képzőművészeinek alkotásai is csak hosszas huzavona és több ideiglenes megoldás után leltek végleges otthonra a prágai Városi Könyvtár kiállítási termeiben. Járom a Modern Galéria helységeit, el-elnézem a képeket, szobrokat és ezúttal ismét érzem, hogy az ilyen gyűjtemények — minden hiányosságuk ellenére ls — Jgen jelentékenyek és hasznosak. A művész-csoportok, melyek gyakran egy egész nemzedéket ölelnek fel, müveikben egy teljes kort tükröznek. Festményeikben, rajzaikban, valamint szobraikban a nemzet politikai és kulturális törekvéseiről számolnak be. És minél hűbb a tükörkép, annál nagyobb művészetet tisztelhetünk az alkotókban. A. Zábransky: Hála és köszönet A. Fisárek: Gyermekarckép * J- Multrus: Halárus Fr. Tictiy: Műlovar A huszadik század cseh képzőművészetének állandó kiállítása is egy ilyen tükörkép, annak ellenére, hogy a rendezők bizonyos esetekben — nem tudom, tudatos vagy akaratlan aránytalansággal — egyes csoportok jelentőségét némileg eltúlozták. Konkréten a kilencvenes évfolyam képviselőire gondolok, akiknek tálén mégsem volt nagyobb hatásuk a modern cseh művészetre, mint a modernista „Nyolcak" csoportjának. Kétségtelen, hogy a huszadik század cseh festészetének útját a „Nyofbak" izmos művészi egyéniségein kívül a kilencvenes évfolyam festői határozták meg. Mig azonban a „Nyolcak" fejlődésének semmiféle gátiások és visszahúzó hagyományok nem állták útját, addig a kilencvenes évfolyam festőinek nekirugaszkodásain fellelhető a századvégi szecesszió divatos és elsekélyltő hatása. És mikor újszerű elképzelésekkel keltek útra és a fény, a színek, a tér és az atmoszféra problémáit az eddigiektől eltérően igyekeztek megoldani, először a francia impresszionisták, majd a kubisták befolyása alá kerültek. J. Zrzavy, e generáció legfiatalabbja és legtehetségesebbje volt az első cseh festő, aki az Imaginárius művészetnek lett a hitvallója. Egészen különös helyet foglal el a XX. század cseh piktúrájában R. Kremlifka. Müveiben megtalálhatjuk a modern festészet problémáinak szintézisét, Manet-től kedzve egészen Matisseig. És Kremlifka festményei mégis speciálisan hazaiak. Később két csoport alakult ki, az urbánusok és a ruralisták csoportja. Az első csoporthoz tartoztak K. Holan, Pr. Kötik, Joz. Multrus. Ök fedezik fel a nagyvárosok perifériáit, a proletárokat, munkájukat, életüket... Ugyanakkor a ruralisták V. Rabas, Vi. Rada, J. Lada, V. Sediafek a XIX. század hagyományalt ápolva, Idealizálták a cseh falut, a cseh paraszti élet egyes mozzanatait. A harmincas években a francia szürrealizmus hatása alatt alkotott J. Sima és F. Tichy, ez a rendkívül érdekes művészegyéniség. Müvében szerencsésen találkozik az álom mezsgyéjén kószáló képzelet az iróniába át-átcsapó éles realizmussal. A harmincas évek végén a fasizmus és a háború réme kísért. Kiváló mesterek alkotásában fellelhetjük a nyílt tiltakozást, valamint az eljövendő borzalmak sejtését. E. Filla, V. Tittelbach és a Szlovákiából elszármazott C. Majernlk klasszikus példái a magas színvonalú művészi eszközökkel harcoló festőknek. A felszabadulás után a realizmus felé vetik vigyázó szemüket a cseh festők, főleg negyvennyolc februárja után. Ez az időszak a keresések kezdete, melyben a fények és émyak váltakoznak, amikor számos törtető szocialista realizmussá nyilvánítja a silány naturalizmust. A művészek új viszonya a művészethez és a társadalomhoz megszüli lassan az új képzőművészetet Is. Csak néhány igen tehetséges művészt akarok itt megemlíteni, mint VI. Sychra, A. Zábransky, K. Soufek, R. Wiesner, A. FiSarek. K. Őerny nevét... A már felsoroltak körül ismételten ki kell emelnem V. TIttelbachot és V. Ttchyt. A cseh képzőművészek nagy eredményeket értek el. A kor azonban még nagyobb, felelősségteljesebb követelményt állit az ecset és a szobrászvéső mesterei elé: tartsák a lépést hétmérföldes csizmában száguldó életünkkel, és igyekezzenek ezt tökéletes művészi formában adekvát módon megörökíteni. BARSI IMRE V. Sedláfek: Farsang