A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 1. szám
ic Vállvetve a szabadságért Prológus Boszorkánykonyhák kénes füstje fojtogatta a pacsirtát e különös márciusi napokban. Középkori inkvizítorok és landsknechtek vérszomjas utódai, mellükön az átok jelével, a szvasztikával megbecstelenitették az ártatlanságát tehernek érzó szüzet — Hitler lerohanta Ausztriát. A frakkos keselyük ájtatos szemforgatással szörnyülködtek a .világ közvéleménye előtt, de a képmutatás kulisszái mögül Párizsban, Londonban és New Yorkban kaján vigyorral nógatták az ámokfutó káplárt: — Menj tovább keletre, az untermenschek vidékére,, és tiéd lesz Prága, Varsó, Budapest, Minszk és Moszkva! Néhány nappal az Anschluss után Litvinov szovjet külügyi népbiztos sajtófogadást rendezett külföldi laptudósítók részére. Az angolszász újságírók — mivel tudták, hogy a lengyelek és románok nemigen mutatnak nagy hajlandóságot, hogy a Csehszlovákia segítségére siető szovjet csapatokat átengedjék — rosszul titkolt kárörömmel kérdezték Litvinovtól: mi lesz Csehszlovákiával. A kíváncsiak határozott feleletet kaptak, a népbiztos kijelentette, hogy a Szovjetunió eleget tesz minden- kötelezettségének, amely az 1935-ös francia—csehszlovák—szovjet szövetségi szerződésből a Szovjetunióra hárul. Majd Chaczynszki, a Lengyel Távirati Iroda munkatársa tette fel a kérdést: „Milyen úton jutnak el a szovjet csapatok Csehszlovákia területére?" Litvinov erre higgadt hangon jegyezte meg, hogy szükség esetén találnak utat is, ez azonban a szovjet nagy vezérkar gondjai A felelet zavart és meglepetést keltett a nyugati újságírók és diplomaták körében! A Szovjetunió úgylátszik mégsem agyaglábú óriás — döbbentek rá Párizsban, Londonban és Prágában a valóságra. És elkezdődött az aljas játék. A csehszlovák tőkések francia és angol partnereik közreműködésével mindent elkövettek, hogy gyakorlatban hatálytalanítsák a hármas segélynyújtási szerződést. Hiába jelentette ki jó egynéilányszor a szovjet kormány: igenis minden esetben hajlandó megsegíteni Hitler támadása ellen Csehszlovákiát, tehát még akkor is, ha Franciaország felmondja a szerződést. *t m Benes, Beran, Hodza, Ripka és a töbt\ biek nem akartak a szovjet hadsereg oldalán harcolni. Tudták, hogy a csehszlovák nép nem hagyná magát a jövőben többé kizsákmányolni a Preissektől, Katáktól és Schichtektöl .. . Ezért e nagy honatyák és „hazafiak" Inkább eladták hazájukat és népüket. Hiába állott a lengyel határon készenlétben harminc szovjet hadosztály és ötszáz nehéz bombavető, az árulók visszautasították a segítséget, sőt saját katonáik kezéből is kiverték a fegyvert. Nyugaton megelégedéssel vették tudomásul, hogy Közép-Európában a demokrácia egyetlen zöld hajtását a porosz csizmák eltiporták, és a Párizsba meg Londonba emigráló csehszlovák vezérek dicséretben részesültek azért, hogy a kitűnő fegyverekkel ellátott csehszlovák hadsereg úgyszólván puskalövés nélkül ürítette ki a bevehetetlen vasbeton erőd övezeteket, a csehszlovák Maginot-vonalat. Nem így Moszkvában! A szovjet emberek — vezető államférfiak és egyszerű polgárok — csodálkozva és sajnálkozva vették tudomásul, hogy a huszita ivadékok önként vállalták a hitleri rabigát. München volt a tragédia első stációja, majd jött ezerkilencszázharminckilenc március tizenegyedike és tizenötödike. Az SS-legények bevonultak a Hradzsinba, és Szlovákia felett a Hlinkagárda kettős kereszttel díszített kék zászlaja lengett. Hamis próféták békéről és nemzetmentésről szónokoltak úton-útfélen, pedig a történelem legsötétebb évei, az erőszak és terror uralma sújtotta Csehszlovákia népeit. Könny- és véráradatban úszott az ország, börtönökben és koncentrációs táborokban pusztultak a hazafiak, és az antifasiszták legderekabbjait a hóhérbárd és kötél várta. És Csehszlovákia feldarabolása ellen az öt világrész kormányai közül egyedül a szovjet külügyi népbiztos tiltakozott. Küzdelem a hétfejű sárkány ellen Az emberirtő német fasizmus elleni nemzeti ellenállásnak három gócpontja alakult ki. Egy otthon, egy Nyugaton és egy pedig Moszkvában. A hazai ellenállás szervezői, vezetői, valamint legbátrabb és legkövetkezetesebb hívei a kommunisták voltak, ök a moszkvai demokratikus emigrációval állottak állandó összeköttetésben, és ténykedésüket, szabadságharcukat a szovjet szocialista állam fasisztaellenes küzdelmével hangolták össze, abban reménykedve, hogy Hitler veresége után Csehszlovákia nem lesz többé idegen érdekek kiszolgálója és a dolgozó nép nyakára nem telepednek vissza a nemzetközi töke vérszopó piócái. ityfVán Párizsban és Londonban hitték a münchehisták, hogy a régi szép napok még egyszer viszatérnek, és minden úgy lesz, ahogy régen volt! Ezért váltak a nyugati hatalmak ügynökeivé Benes, Hodza, Ripka, Zenkl, Ingr tábornok és mások, ezért paktáltak a kollaboráns Hácha kormányával és azért követtek el mindent, hogy Hitler csapásai alatt elvérezzen a Szovjetunió és a legyöngült nácikat, amerikai és angol csapatok likvidálják. Reakciós tábornokok és ezredesek vezetésével különleges csapategységeket toboroztak és képeztek ki, melyeknek fó feladatuk a rend fenntartása lett volna az új Csehszlovák Köztársaságban. És hogy milyen lett volna cz a szabad haza, arról ékesen szól az a körülmény, hogy Benesék a kommunista meggyőződésű katonák százait záratták francia és angol földön koncentrációs táborokba. Olyan ismert kommunisták, mint Kreibich szenátor, és mások tizennyolc hónapot töltöttek angol fegyházakban. Egységeiket a csehszlovák és szovjet nép ellen ' szándékoztak felhasználni. Élethalálharc Ezerkilencszáznegyvenegy június huszonkettedikén a német fasiszták orvul megtádaták a Szovjetuniót. Horogkeresztes bombavetők ezrei, tankok, páncélos kocsik tízezrei és hitler-legények százezrei szórták a halált szovjet földön. Gyújtogattak és romboltak, raboltak és öltek gyereket, nőt és férfit. Falvak, városok lakosait legyilkolták, járásokból és kerületekből minden emberfiát elhurcoltak Németországba, rabszolgamunkára. Ezalatt Csehszlovákiában Urx, Fucik, Vancura és a kommunisták leghívebbjeinek százai kerültek1 hóhérkézre. És az események hatása alatt Benesék — természetesen London és Washington beleegyezésével — megkötötték az új szövetségi szerződést a Szovjetunióval. Ez a szerződés az emigráns csehszlovák konnány tekintélyét öregbítette nemzetközi viszonylatban, mivel a Szovjetunió ismerte el elsőnek Beneséket hazánk egyedüli törvényes kormányának, úgyhogy ezután Anglia, Franciaország és az USA sem tehettek mást, minthogy elismerték a harcoló Csehszlovákiát; de jellemző rájuk, hogy nem garantálták régi határaink visszaállítását. A szovjet kormány azonban az erkölcsi segítségen kívül komoly lépéseket tett a nemzeti ellenállás megszilárdításáért. Svoboda alezredes annak idején lengyel földről a Szovjetunióba menekült katonai egységét Buzulukban összpontosították, és szovjet kiképző tisztek segítségével harcképes alakulattá formálták. »A moszkvai csehszlovák emigráció, Gottwald, Sverma, Nejedly, Kopecky, Fierlinger nagykövet és a többi elvtársak egy olyan csehszlovák katonai egység megszervezését vették ugyanis tervbe, mely Zsizska unokáihoz méltón venné ki részét a Hitler elleni felszabadító háborúból — természetesen a Szovjetunió oldalán. Londonnak azonban más tervei voltak. Az egyre erősödő katonai egységet először Iránba majd Angliába akarta szállitatni csakúgy, mint a reakciós lengyel kormány Anders polyák légióját, majd látván elgondolásainak kudarcát a legaljasabb intrikák révén igyekezett felbomlasztani az alakulat fegyelmét és harci készségét. Végül is már csak a szlovák gyorshadosztály több ezer katonaszövekényéböl felduzzadt brigád teljes pusztulását óhajtotta. Ám Beneá tervezett és a történelem végzett, vele, és elvbarátaival, Ripkával, Zenkllel és a többiekkel. A londoni csehszlovák kormány Szovjetunióhoz való viszonyáról a buzuluki intrikák adják a legjellemzőbb képet, beszéljen hát a tanú, aki mindezt halotta, látta és átélte. Acsehszlovák sorozó bizottságban egy kékszemű, kopaszfejű törzskapitány és a sorozó orvos, ha tehették nem' sorozták be a kommunista önkénteseket. így elutasítottak három kommunista emigránst is, bár valamennyien egy évig harcoltak a szovjet hadseregben. Végül is Dr. Vrbensky őrnagy és Dr. Fierlinger csehszlovák nagykövet közbelépésére mindhárman az alakulat tagjai lesznek. Ám Pika alezredes, a csehszlovák katonai misszió főnöke azonnal jelenti az esetet Londonnak, és panaszt emel Vrbensky, Fierlinger és Svoboda alezredes ellen. Sajnos itt nem zárhatják várbörtönbe a kommunistákat, mint Iránban és Angliában, sőt kénytelenek őket az alakulatba besorozni. De egy lehetőségük mégis van. A spanyol interbrigádban és a vörös . hadseregben szerzett katonai rangjukat nem kell elismerniük. A régi csehszlovák szolgálati szabályzat hatásos fegyver a londoni diverzánsok kezében. így Spiegel spanyol interbrigádista zászlóaljparancsnok Pika tisztjelnek intrikái miatt közlegénynként szolgál. Szokolovónál azonban mint hős esik el. Klement Gottwald és Václav Kopecky meglátogatják a buzuluki alakulatot. Pika alezredes tisztjei követik kopóként a két kommunista képviselőt. Mindketten hóssiességre buzdították a fiúkat! Londoni vendég is ellátoqat Buzulukba. Őt nemigen érdekli a kiképzés, a legénység harci hangulata, a fegyverek. Ingr hadügyminiszter úr és tábornok csak ügynökeit, Mrnka hadnagyot. Malik kapitányt és Sédmik őrnagyot instruálja, hogyan folytassák bomlasztó munkájukat! Ám hiába minden intrika, hiába suttoqnuk hiszékeny fülekbe aljas pletykákat, a Svoboda-brigád öntudatos katonái szovjet testvéreik oldalán akarnak Hitler ellen harcolni. Elérkezik a nagy nap Az alakulat nevében Svoboda ezredes táviratot intézett J. V. Sztálinhoz, a szovjet véderök főparancsnokéhoz, küldje a zászlóaljat a frontra, hogy a csehszlovák hazafiak szemtől szemben a halállal bizonyíthassák be" hűségüket' a testvéri szovjet nép iránt. A szovjet főparancsnokság helyt adott Svoboda ezredes kérésének, t. ondón azonban megfenyítette az ősz parancsnokot, hogy nem tartotta be a régi csehszlovák hadsereg naftalintól bűzlő szolgálati szabályzatát. A zászlóalj Szokolovo ukrán községben esett át a tűzkeresztségen. Ott esett el Frank hadnagy, Spiegel az interbrigadista és Jaros kapitány is, akit in memóriám a Szovjetunió hősévé avattak. Az alakulat nyolveanhárom katonája kapott magas szovjet kitüntetést. Csak egyetlen áruló akadt. Bizonyos Vávra nevezetű alak, miután gyáván dezertált a tüzvonálból, hogy szökését szépítse Kujbisevben mint .hírmondó újságolta el Pika ezredes úrnak a zászlóalj teljes megsemmisülését. Pika nagy örömmel közölte Londonnal az alakulat tragédiáját. Moszkvában egy díszgyülésen mint ünneprontó akarta felolvasni a hiúb hírt; azonban bizony nagy megrökönyödéssel látta, nogy az „elpusztult" zászlóalj küldöttsége magas kitüntetéseket vesz át a szovjet hadügyi biztos megbízottjától. Pika az álhírért Benestől orrot kapott, a hős tanú pedig nyolcévi fegyházat mint katonaszökevény. A londoni hősök alkonya Szokolovo után a zászlóaljat kivonták a tűzvonalból. Az elszenvedett veszteségek ellenére a zászlóalj létszáma ugyanis egyre növekedett és lassan brigáddá formálódott. Az alakulat parancsnoka továbbra is Svoboda ezredes lett, hiába akarták őt a londoniak eltávolítani. Ezért, vagy talán éppen ezért, Ingr hadügyminiszter úr igen nagy érdeklődést tanúsított az alakulat iránt. A bri-10