A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

gádnak tisztekre volt szüksége. És London, ha már nem torpedózhatta meg a szovjet-csehszlovák tisztiiskola megszervezését és a szokolovói hősök tiszti meg altiszti kiképzését, legalább „instruktorokat" küldött az új tisztiiskolába. Két súlyos hsjókofferrel érkezett meg Novochbp.jorszkba az egyik „instruktor". Az állomáson azonban a katonák nagy örömére valamelyik hajókoffer loinyllt. Cipők, öngyújtók tucatja, sok karóra, töménetlen csokoládé, sőt nyion harisnyák, zsilettpengék százai, rengeteg szappan és amerikai Chesterfield cigaretta és sok más különböző holmi dőlt ki a földre. Ez az intelligens és „egy csehszlovák katonatisztnek szükséges műveltséggel rendelkező" hadfi mint feketéző került igen rövid időn belül a hadbíróság elé. Egészen más ember volt a brigád parancsnokhelyettese. Ez csupán az orosz sztyeppét szidta, a lehetetlen orosz nőket, a szovjet kormányt és a kommunistákat. A tiszt úr, — mondjuk, hogy Pazdícek kapitány úrnak hívták —, Kairó után vágyott, a félvilági kurtizánok ágyába és az ottani jó társaságba, ahol minder héten garden partyt rendezett. Lenézte a szovjet hadsereget, a szovjet kiképzési módszereket és gúnyosan mosolygott a tisztiiskolások erőfeszítésein. — Galambocskáim — mondogatta magában —, nem lesz belőletek csehszlovák tiszt, kerüljetek ti csak egyszer haza! Különben re. méljük, hogy addig mindnyájan alulról fogjátoi szagolni az ibolyát. Ácsok, parasztok, lakatosok ... tiszt urak! Haha — és köpött egyet Nagy demokratának vallotta magát Pazdícek kapitány úr az úr színe előtt!! Igyekezett meglazítani az iskola vasfegyelmét! A diktatúrák embertelensége ellen szónokolt, és önkényesen meghosszabította a szüneteket. Leheveredett a katonák mellé, trágár adomákkal meg illatos amerikai cigarettákkal traktálta a fiúkat. Soha nem beszélt politikáról szóba sem hozta a szovjet nép hősi harcát, legfeljebb, ha a tobruki harcok angol és lengyel hőseit emlegette. A hosszú szünetek és a parfümös cigaretták végül is befolyásolták a szakasz katonáit, még a kommunisták is elvesztették éberségüket Csak Kamenlcky szimatolt ellenséget, de ő is inkább csak ösztönösen. Egy szép napon azután felborult az idill. Kamenicky megkérte Pazdícek kapitány urat, hogy énekelje el veitik a legújabb szovjet katonadalt! — Nagyszerű! Megtanítom magukat egy remek angol dalra, ezt énekli az egész müveit világ — lelkendezett rejtett mosollyal a kapitány. Majd csettintett egyet. Ez valóban kiváló ötlet! Holnap már szakasza angol dalt fújva menetel át a városon. A fülbemászó melódiát rövidesen megtanulja az egész iskola és nemsokára velük énekel majd az egész város fiatalsága is, mégpedig angolul! A bolslk pedig megpukkadhatnak! Még belém sem köthetnek, hisz szövetségesünk dalát népszerűsítem! Amikor pedig néhány katonának aggályai támadtak, hogy nem értik meg a dal szövegét, a kapitány megnyugtatta a szakaszt, hogy a szöveget ő lefordítja, no meg aztán nem is olyan nagy báj, hogyha nem értik a szöveget, hisz számos olyan énekes van a világon, aki nem is tudja, mit énekel. — Hahaha — kacagott fel az egyik katona —, ezek olyanok, mint a papagájok. Pazdíöek, hogy véget vessen a szóbeszédnek újabb Chesterfieid-dobozt húzott elő, és sorra kínálta a katonákat: — Vegyetek, és ne kináitassátok magatokat, mint a falusi menyasszony. Néhányan elvigyorodtak, és bátran rágyújtották. Ekkor szólalt meg Kamenicky: — Kapitány úr kérem, nem tanítana meg bennünket valami rendes hottentotta indulóra? — kérdezte nagy ártatlanul. A kapitány ápolt keze megremegett. Sápadt arca téglavörös tett, és felordított: — Ne gondolja, hogy jóságommal visszaélhet! Maga félkegyelmű barom! — Majd felugrott, és berekedve vezényelt: — Szakasz -vigyázz! — és futólépésben kergette katonáit ide-oda a gyakorlótéren. • A szakasz csuromvizesen és megalázottan tért haza a kaszárnyába. Ám az álarc lehullott. A szerepéből kiesett Pazdícek pedig rövidesen elhagyta a tisztiiskolát. A londoni csehszlovák kormány emberei mindent megtettek, hogy aláássák a csehszlovákszovjet szövetséget. De negyvenhárom a nagy szovjet győzelmek esztendeje volt, és ha Benesék nem akartak az új köztársaság falain kívül rekedni, kénytelenek voltak alkalmazkodni. Érik az idő Benes tudta, hogy az adott helyzetből nem tehet mást, mint megkezdeni a szovjetekkel való tárgyalást és megkötni nagy szövetségesünkkel a barátsági szerződést, így kívánta ezt a harcoló nép otthon, Londonban és Moszkvában egyaránt. Negyvenhárom nyarán ígérkezett Beneá Moszkvába! Előtte azonban Washingtonban járt. A Fehér Ház jóváhagyta Beneä tervelt azért is, hogy megnyerje a szovjet kormányt a japánok elleni intervencióra, másrészt pedig Anglia tekintélyét igyekezett megnyirbálni az új háború utáni Európában. Am Benes moszkvai útjának konok ellenzője akadt Churchill angol miniszterelnök személyében, úgyhogy Benes negyvenhárom októberében még így ir Dr. Fierlingernek: „ ... az angol barátságot nem kockáztathatom, ezért nem írhatom alá a szerződést és ezért nem is utazhatok Moszkvába!" A közvélemény nyomására Dr. Benes — bár nagy főfájással — mégiscsak elutazott a Szovjetnióba, és sok kertelés, csűréscsavarás után december tizenkettedikén a Kremlben aláírta a csehszlovák—szovjet baráti szerződést. Nem ugyan öt évre, ahogyan ő akarta, de húsz évre, mivel az volt népünk kívánsága. Hogy mennyi előnyt és biztonságot jelentett hazánknak és népünknek ez a szerződés, az hamarosan megmutatkozott és áldásos hatását mindmáig érezhetjük. Igaz azonban az is, hogy Dr. Benes még ezután sem mondott le reakciós terveiről, és mindent elkövetett, hogy a régi úri Csehszlovákia kora térjen vissza és a szovjet szövetség ne legyen más, mint hazánk határától messze járó délibáb! — Nem vagyunk sem kelet, sem nyugat, hanem kettőjük összekötő hídja — mondogatta előszeretettel, és nem akarta tudomásul venni, hogy a híd szerepében nyugat fasisztái már egyszer eltaposták Csehszlovákiát! Negyvennégy nyarán Szlovákiában a partizánmogzaiom nagy arányokat öltött. A szlovák hadsereg tisztjei és sorkatonai tömegesen álltak át a partizánháború szovjet specialistái áltai vezetett alakulatokhoz. A kommunisták munkájának is megérett a gyümölcse, és a szlovák nemzet túlnyomó része aktivan támogatta a népi bosszúállókat, a Jánosik csapatokat. A szovjet parancsnokok vezénylete alatt álló és szovjet fegyverekkel felszerelt partizánok augusztus végén döntő akcióba kezdtek, és rövid pár nap alatt Szlovákia területének nagy részét biztosan tartották a kezükben. Ekkor már a Tiso-hadsereg egész ezredei álltak át a felkelőkhöz; Banská Bystricén megalakult a Szlovák Nemzeti tanács és megérkeztek London ügynökei is, Golián és Viest tábornokok. A hősi ellenállás ellenére a hitleristák nagy katonai fölénye és a polgári pártok, valamint a iondoni katonai vezetés árulása következtében a felkelést elfojtották: csupán a partizánok meg a kommunisták folytatták a harcot a hegyekben. Itt haitak hősi halált Sverma és mások. Közben a vörös hadsereg Dukláná! döngette a kapukat, és negyvennégy telén és negyvenöt tavaszán sorozatosan szabadította fel Szlovákia falvait és városait. Petrov tábornok csapatai felszabadították Kassát, Eperjest, Kézsmárkot, Lőcsét; délen pedig Malinovszkij marsai hadai verték ki a fasisztákat Ipolyság, Léva, Ojvár falai közül. A szovjet hősök oldalán bátran verekedtek Svoboda tábornok vitéz fiai. Az élethalálharc folyt tovább. Liptőszentmiklós és Rózsahegy körül már a tavasz várta a felszabadítókat. Vörös és nemzetiszínű zászlók lengtek Zsolna és Ostrava felett, és a szovjet hősök, valamint a csehszlovák harcosok vére nyomán nyíltak ki május vörös tulipánjai. Prágát, az aranyos várost Rybalko marsall tankjai mentették meg a végpusztulástől. A győzelem napját együtt ünnepeltük harmonlkaszőval, virággal és dallal, lobogó zászlókkal. És az elpusztított ország nem egy városában civil éhséget csillapított a szovjet csapatok tábori konyhája. Győzelem után Azután jött a gazdasági segítség. Saját szememmel láttam Leningrád kikötőjében a nagy tengeri hajó rakományát, mely nyersanyagot szállított textilgyárainknak. Pedig akkor még nem volt megkötve a konkrét gazdasági szerződés, és dr. Benes a tárgyalásra nem minisztereket, hanem magáncégek vezetőit és alárendelt hivatalnokokat küldött! Majd jöttek pirlttel és más nyersanyaggal rrjegrakott vasútit szerelvények ' és dunai uszályhajók. A negyvenhármai moszkvai szerződés új értelmezést nyert már a fegyveres béke első napjaiban. Bár dr. Benes szovjet orientációja csak kényszerből született meg. a nyugati hatalmaknak azonban még ez sem tetszett. Gazdasági nyomással akarták hazánkat eltéríteni a hűség útjáról. MacCloy a Nemzetközi Bank elnöke negyvenhét szeptemberében kijelentette, hogyha kell éhséggel, de a „cseheket le kell téríteni a szovjet vonalról". Az aszály volt a szövetségesük. — miénk a Szovjetunió. Kaptunk gabonát, pénzt, mindent amire szükségünk volt. A nép tudta, hogy kft válasszon. Negyvennyolc februárja minden kétkedőnek határozott feleletet adott! A Nyugat háborúval fenyegetődzött. Bidault francia külügyminiszter negyvennyolc februárjának utolsó napjaiban hangoztatta is: „Elképzelhetetlen, hogy a figurák a sakktáblán a végtelenségig haladhatnak anélkül, hogy a helyzet rövidesen ki ne éleződne, mégpedig veszedelmesen!" Ám most negyvennyolcat írtak és nem harmincnyolcat. A hazai münchenistákat szétszórta a történelem forgószele, és szövetségesünk, a Szovjetunió védökarját tartotta nyugati határaink felett. Hisz a moszkvai szerződést — száz állampecsétnél is hívebben — a szabadságért közösen kiontott vér pecsételte meg. Majd még egyszer meg akartak fojtani bennünket! Negyvennyolc előtt csakúgy, mint az első köztársaság éveiben külkereskedelmünk hetvenöt százalékát a nyugati államokkal bonyolítottuk le. Most blokáddal és a diszkrimináció minden lehető eszközével igyekeztek az angolok, franciák, de főleg az amerikaiak térdre kényszeríteni bennünket. Ekkor azonban külkereskedelmünknek már kétharmad része keletre irányult, és ennek a fele pedig a Szovjetunióba! így hiába volt hurok, hiába a Marshall-terv lépje. Szilárdan álltunk és állunk szövetségesünk mellett a béketábor zászlóhordozőjának oldalán, s velünk egy síkban Pannóniától Port Arturia új szövetségeseink és bajtársáink, úgy ahogy azt a moszkvai szerződés betűje és szelleme diktál a És a Kreml vörös rubin csillagai mpsr világítanak minden rab nép éjszakájába, es fénylenek minden szabad nemzet egén, mint nekünk tizenöt éven keresztül. —sí— 11