A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 4. szám

Merre tart az USÁ A szovjet holdrakétáról már sok szó esett. A világsajtó általában nagy elismeréssel emlékezett meg a szovjet tudomány és technika újabb ragyogó sikeréről, amely jelentőségénél fogva a nemzetközi politika alakulását is érinti. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szovjet holdrakéta új, hatalmas csapást mért az „erőpolitika" javíthatatlan híveire. Tulajdonképpen már az interkontinentális rakéta és az első három szputnyik is felborította a Dulles-féle stratégiáról szóló elméletet. Bebizonyította, milyen roskatag alapokon nyugszik az Északatlanti Tömb, melyet a nyugati burzsoázia „pajzs és kard"-ként emleget. A Nap bolygójává vált holdrakéta kétségkívül bebizonyította, hogy a Szovjetunió megtámadása esetén távirányítású lövedékével pontosan elérné az USA bármely területét. Az Egyesült Államok kormányköreiben, sajnos, még ritkaság számba megy olyan politikai személyiség, aki a helyes következtetéseket levonva, a leszerelés és a baráti nemzetközi együttműködés politikájának útjára akarna lépni. Eisenhower nemrégi állásfoglalása inkább amellett szól, hogy az USA kormánya továbbra se mond le a fegyverkezési hajszáról, a hatalmas hadi költségvetésekről, melyek lassan kiszívják az imperializmus jármát nyögő népek életerejét. Az erópolitika hidegháborús arzenáljában továbbra is ott díszeleg a rágalmazás, a lélekmérgezés megannyi fegyvere, amely szerint a Szovjetunióval szemben a legnagyobb elővigyázatosság szükséges, ígéreteire nem lehet építeni, s így a Nyugat állítólag csak saját erejében bízhat. Ebből pedig „logikusan" az következik, hogy folytatni kell a fegyverkezést. Az erópolitika szószólóinak úgy látszik nem elegendő, hogy a Szovjetunió minden nyilvánvaló fölénye mellett változatlan eréllyel küzd a béke megszilárdításáért, a nemzetek függetlenségének legteljesebb tiszteletbentartásáért. Vajon nem a Szovjetunió szorgalmazza már évek óta az atomfegyver-kísérletek beszüntetését? Talán nem a Szovjetunió vetette fel ismételten a, közép-európai atommentes övezet létesítésének javaslatát? És nem ó ajánlotta, hogy az Északatlanti Tömb és a Varsói Szerződés tagállamai kössenek egyelőre megnemtámadási szerződést? Amennyiben az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei továbbra is kitartanak a terméketlen és veszedelmes régi politikai kurzus mellett, aligha várható komoly eredmény a január S-e óta folytatódó háromhatalmi genfi értekezlettől, melynek meg kellene oldania az atomfegyver-kisérlelek megszüntetésének problémáját. A három nagyhatalom — a Szovjetunió, az USA és Anglia — küldöttei még decemberben megegyeztek a megállapodás első négy cikkelyének megszövegezésében. Már csak az 5. cikkely volna hátra, de éppen az tartalmazza a legkényesebb pontokat, melyek az ellenőrző bizottság műkődéiével és jogkörével foglalkoznak. A Szovjetunió követeli, hogy az ellenőrző bizottság határozatának érvényét egyhangú szavazáshoz kössék (ami tehát a vétójog biztosítását jelenti), az USA és Anglia viszont a rájuk nézve kedvező többség szavazataival akarja beérni. A Szovjetunió egyszer és mindenkorra kívánja az atomfegyver-kísérletek beszüntetését, a két nyugati nagyhatalom csak időlegesen. Az ellentétek tehát nagyok. A Szovjetunió továbbra is mindent megtesz az ésszerű megegyezés érdekében, de valóban az USA és Anglia jóhiszeműségén múlik, sikerül-e az atomfegyverek végleges betiltásával hathatósan hozzájárulni a leszereléshez. Ez ugyan önmagában még nem biztosítaná a békét, de igen komoly hozzája-Új jelszavak - ósdi módszerek De Gaulle tábornok, még mint az V. köztársaság miniszterelnöke a múlt év végén sok millió francia kisembert ébresztett annak udatára, hogy az imperialista nagyság kiharcolása jelentős áldozatokkal jár. Nyomasztó terheket rak a munkások, parasztok, hivatalnokok és iparosok vállára. És — ki tudja — talán mégiscsak igen kétes értékű dicsőséget szerez a hazának ... Franciaországban felemelték számos közszükségleti cikk árát, ugyanakkor megvonták több — eddig szubvencionált — mezőgazdasági termék termelőitől a további támogatást. Korlátozzák a nyugdíjak bizonyos kategóriáit, csak a legkisebb jövedelműek fizetését javítják valamiképpen. Ez persze igen keveset változtat a dolgozók amúgy is alacsony életszínvonalún. Az V. köztársaság tehát máris igényes számlát nyújtott be adófizetőinek. Mivel az algériai háború a nemzeti jövedelem jelentős részét felemészti, Franciaország már régebben Nyugat-Németországtól kért kölcsönt, ami természetesen bizonyos politikai' áldozatokat követel. Rövidesen talán az USA kegyeit is keresni fpgják a frank vásárlóerejének megszilárdításához. De Gaulle tábornok, az V. köztársaság új elnöke nem titkolta, hogy az állam kormánya nemcsak a „Szabadság, egyenlőség, testvériség", hanem az „igazság és szigorú rend" jelszavát is szem előtt tartja. Bizonyos, hogy egy valóban demokratikus parlament sohasem szavazhatta volna meg az új adóterheket s a közterhek mostani elosztási módját, melyért még Guy Mollett sem merte vállalni a felelőséget. Pedig tőle, mint az eddigi tapasztalatok mutatták sok minden kitelik. Célszerűbbnek látta, hogy „konstruktív" ellenzékbe vonuljon, ami ártalmatlan és bizonyos mértékben hasznos Debré új miniszterelnök kormányára nézve. Sok közép-iparost nyugtalanít a közös piac is. amely előreláthatólag fokozza a monopóliumok piacért folytatott versengését, s veszélyezteti a kisebb tőkéjű iparvállalatokat. A jelek máris azt mutatják, hogy a belső ellentétek éleződnek. Ezzel számol Debré reakciós rezsimje, amely úgynevezett „ideológiai agresszió" veszélyétől tart, s kemény ellenintézkedésekkel fenyeget. Nem vitás, hogy a széles néprétegek belátható időn belül, eljutnak azoknak az alapvető igazságoknak a felismeréséhez, melyeket a francia kommunista párt már régóta hirdet. A harc sehogysem Ígérkezik könnyűnek, de bizonyos, hogy a fejlődés a -munkásosztály egységének összekovácsolását, a kommunista párt politikájának igazolását fogja eredményezni. rulást jelentene. Megszüntetné az atomfegyverkezési hajszát, és lefékezné a túlfűtött nyugatnémet imperialista ambíciókat. A nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet törekvésekbe szervesen kapcsolódik bele a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. I. Mikojan, aki — mint ismeretes — Mensikov nagykövet meglátogatására az Egyesült Államokba utazott. Tárgyalt Dulles külügyi államtitkárral, valamint Eisenhower elnökkel. Sajtóértesülések szerint megvitatta velük a megoldásra váró berlini kérdést, valamint a kereskedelmi kapcsolatokfejlesztésének és a leszerelésnek ügyét. Bár még nem ismeretes, mi volt a megbeszélések konkrét eredménye, de már önmagában az eszmecsere ténye is hasznos, amennyiben elősegíti az álláspontok tisztázását. Mindenesetre olyan befolyásos burzsoá lapok, mint pl. a New York Herald Tribune komoly figyelmet szentelnek Mikojan látogatásainak, sót, a Journal of Commerce című polgári lap bizonyos közeledés lehetőségét, a hidegháború enyhítését mérlegeli. Mikojan a hivatalos személyiségeken kívül vezető szakszervezeti tényezőkkel is tárgyalt. Cyrus Eaton ohiói nagyiparos vendége volt, aki hónapokkal azelőtt a Szovjetunióban járt és síkra szállt a békés együttműködésért, ami különösen számos amerikai krédója. Nos, rövidesen elválik, mennyiben kínálkoznak reális lehetőségek a Szovjetunió és az USA közt• kapcsolatok fejlesztésére, a hidegháború felszámolására, melynek éppen Nyugat-Berlin az egyik legveszedelmesebb góca. SZIRT JAROSLAV SEIFERT: A Ripi hegy Láttam hegyet, hol tég a szurdék, dalolni róla mégse tudnék. Szikráit a messzi messzeséggel, akár azurszín csoda ékszer. Szédülve néztem égi csúcsként dalolni róla mégse tudnék. De hogyha látom azt a földet, a táj ahol csöpp hegybe görbed, s az égen felhők hófehérje, eláll bennem a szív verése. Érett kalászon szellő táncol, dobogó ménest vár a faszol. Kazlakban áll már mind a kéve, szent Cyörgy mered a kopja élre, sárkány torkába szúr a dárda, pilla-'.gó száll a kék bogáncsra. S mint gyűrűn fénylő csepp ha reszket, szegfűt virítnak mind a kertek. Ezt nézni soha be nem teltem és aalolni kezd minden bennem, Dalolni, sírni, sírni titkon, anyám, mily szcp is nálunk itthon. i ford.: Monoszlói M, Dezső 11