A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 4. szám

Az iskolákról írott riportok, karcolatok leg­többje azzal kezdődik, hogy a folyosókon néma csend, csak a IV. a-ból vagy a III. b-bdl hal­latszik ki halk zümmögés, a tanár magyarázása stb. így vezette be Karinthy is a Tanár ár kérem clmü közkedvelt könyvét. Nekem el kell térnem a megszokott formulától, ugyanis épp a tízper­ces szünetben toppantam be a bratislavai magyar­nyelvű pedagógiai gimnáziumba, s bizony ilyen­kor az Alma Mater nem mondható éppen csen­desnek. A széles, hosszú folyosót ellepik a fiatalok, kettesével, hármasával sétálnak a lányok, ke­zükben nyitott könyvet szorongatnak, és szor­galmasan magyarázzák egymásnak a következő óra anyagát. Mögöttük a fiúk lépegetnek, kimér­ten, szinte tudatos méltósággal, mint ahogy érettségi előtt álló fiatalemberekhez illik. Néha egy-egy fölszabadult kacagás, ajtóbecsapódás hangja tör át a zajon. Ismerős ez a kép, hisz nemrég kerültem ki én is egy másik Iskola falai közül, izgultam a félévi osztályozó vizsgá* előtt, és úgy gondoltáig az érettségire, mint valami nagy-nagy ünnepi eseményre, mely jelentős vál­tozást hoz az ember életébe. Csengetnek. Kiürül a folyosó, csak a tanter­mek félig nyitott ajtajában látok megvillanni egy-egy csillogó leányszemet. Ezek az őrök, akik a tanár közeledését jelzik a többieknek. Régi, jó szokás ez, talán még az első iskolák megnyitá­sával egy Idős. Óvatosan, az emlékek haríiáa alatt kiss szorongva kopogunk be az igazgaf* irodájának ajtaján. Janda Iván, az iskola fiata igazgatója szívélyesen fogad. Dicsérjük u tanu­lóit, hogy még a szünetekben is. milyen szor­galmasan bújják a könyveket. — A szorgalommal nincs baj, különcsen a lányoknál — mondja széles mosollyal. -- Meg aztán ne felejtse, hogy félév előtt állunk, az is­métlések időszaka ez, és ilyenkor mindenki ja­vítani szeretne még a bizonyítványán. Aztán komolyabbra, az Iskola szervezeti életére terelődik a szó. Az iskola mint pedagógiai gim­názium megszűnik, hogy átadja helyét a speciális tanítóképzőnek, ahová csak a tlzenegyéves kö­zépiskola elvégzése után iratkozhatnak be a ta­nulók. Már tavaly és tavalyelőtt sem vettek fel elsősöket; jelenleg III. és IV. évfolyama van tíz tanárral és 165 diákkal, azonkívül távhallyatók látogatják, akik kéthetente egyszer feljönnek vidékről, hogy előadásokat hallgassanak. Több­nyire tanítók, akik még nem fejezték be tanul­mányaikat. Annak ellenére, hogy még majdnem két év van hátra az iskola végleges megszűntéig, már most is sok szó esik arról, hol legyen az új ta­íjitóképző. Itt maradjon-e vagy valamelyik vi­déki városba tegyék át. A gimnázium eddigi eredményei, és a szakemberek tapasztalatai sze­ript leghelyesebb lenne, ha Itt maradna a fővá­rosban, mert kulturális gócpontja Szlovákiának. Könyvtárak, múzeumok, színházak, koncertek lá­togatása elengedhetetlen feltétele a fiatal tanítók nevelésének. Az iskola múltjáról beszélgetünk. 1950-ben nyitotta meg először kapuit, és azóta közel ezer A jövő ígéretei Rajzóra Fatul Marika a modell tanítót bocsátott ki szárnyai alól. Kilenc év nem nagy tradíció egy iskola életében, de Janda Iván igazgató, aki kezdettől fogva itt tanított, szívesen emlékszik vissza az eredményes munkában el­töltött évekre. Az iskola az 1955-ös Spartakiá­dön a Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. Számos ifjúsági alkotóversenyen is részt vettek a tanulók. Kisebb kultúrcsoporttal szombat es­ténként bejárták a csallóközi falvakat, hogy a szocialista kultúra magjait hintsék szét az em­berek között. A szünetben az Igazgató összehívja a CSISZ-szervezet vezetőségének egy részét. Négyen ül­nek a kis asztal körül. Három fiú és egy lány. Szabados László, Fóda Zsuzsa, alelnök, Vlahy Jenő, politikai felelős és Leboczy Gyula szervező. — Én ugyan csak exelnök vagyok — mondja mosolyogva Szabados László, a legbeszédesebb mindannyiuk között. — A negyedikeseket már felmentették a funkciók alól, nemrégiben válasz­tottak új elnököt, Magyarics Istvánt a III. a-böl, de ö most módszertani órára ment, A CSISZ-szervezet sokrétű munkájáról folyik a szó. Elmondják, hogy minden szombaton reg­gel az iskolai rádió negyedórás műsorában be­számolnak a hét politikai eseményeiről, megem­lékeznek az irodalom és művészi élet nagyjairól, Ismertetik a fontosabb sporteredményeket stb. Hétfőn reggel az osztályokban sajtó-tlzpercet tartanak, szerdán pedig rendszerint egy tanár vezetésével politikai vita folyik. Legutóbb pél-Mindenkl feszülten figyel dául a pártlevélben felvetett kérdéseket vitatták meg. A neveléssel kapcsolatban Leboczy Gyula meg­jegyzi: — Nekünk más problémáink vannak, mint a tlzenegyéves középiskola diákjainak. Nekünk nemcsak általános képzettség kell, hanem minél több szaktudás. A tantermekbe ls ellátogatunk. A negyedik bé-ben éppen magyar óra van. Roskóné József Attila életét Ismerteti, majd Simon Olga szőke, törékeny diáklány olvas fel szép, tiszta csengő hangon részletet a Curriculum vitae-ből. Min­denki feszülten figyel és szinte látni a hamvas lányarcokon, mennyire magukkal ragadják őket József Attila mondatai. A VI. a-ban rajzóra folyik. Vadkerty, a fiatal rajztanár nem a régi sablonos módszerekkel ta­nít Természet után rajzoltat, élő modell, Fatul Marlka áll a katedrán, nagykabát a vállán, éppen készül levetni. Ezt a mozdulatot kell rögzíteni a rajzlapra a diákoknak. Vadkerty fáradhatatlanul járkál a padok között, a perspektívára, a test arányaira figyelmezteti a tanulókat. A lányok áhítatos, komoly arccal rajzolgatnak. Néha-néha két bodroshajú összehajol: — Mutasd! Jé, a tied milyen szép lett! Csengetnek. Mint a méhkasból a méhek, úgy zúdulnak ki a fiatalok a folyosóra. OZSVALD ÁRPAD Az arányokra vigyázni kell — mondja Vadkerty tanár

Next

/
Thumbnails
Contents