A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-28 / 26. szám

Egy tanító •arcképe alá Komoly, meggondolt fiatalember Lelkes István, Dióspatonyrét nép­szerű tanítója. Innen még a harmin­con; a szívével, lelkével, lelkesedé­sével a legfiatalabb mindenki között 0 igazgatja, egyengeti a dióspatony­rétiek életét, s nemcsak a gyerme­kekét hanem az idősebbekét is. Van is mit egyengetni, igazgatni, mert sok minden nincs még rendiben a Réte­ken. Ezek az emberek hosszú évtize­deken ét teljesein magukra voltak hagyatva távol a világesemények za­jától, igazi feudális sötétségben és elmaradottságban. Sok mindent kell hát bahozniok. A legfontosabb fel­adat itt természetesen a tanítóra. Lelkes Istvánra hárul. Mert egy ilyen helyen a tanító apostol, agitátor — minden. «Persze, ha méltó tud leírni feladatához. Lelkes István pedig mél­tó; bizonyítják ezt mind az alsóré­tiek. Színdarabot unit, előadásokat szervez, tanácsot osztogat. (Hogyan került Lelkes elvtárs a Rétekre ? - Dióspatonyi vagyok, édesapáim szegény földműves vólt világéleté­ben. Még a felszabadulás előtt el­végeztem a négy polgárit, aztán ott­hon dolgoztam a földeken apám mel­lett. A felszabadulás utány Pozsony­ba kerültem, a kábelgyárba. Ott dol­goztam egy ideig mint munkás. 1950-ben az elsők között beiratkoz­tam a dolgozók esti iskolájába, a pe­dagógiai Ugozatra. Kevés volt akko­riban a magyar tanító, gondoltam, nagyobb szükség lesz ott rám, mint a kábelgyárban. Közben persze taní­tottam. Előbb Nyárasdan, aztán Pa­tason. 1953-ban érettségiztem, akkor kerültem ide, Dióspatonyrétre. Azóta itt élek, immár hatodik esztendeje. Nagyon megszerettem a tanyasi em­bereket, s azt hiszem, ók is szeret­nek engem. Amint látja, nincsen eb­ben semmi ördöngösség A kultúr­munka terén is szép eredményeket értünk el. Színdarabot például már nem is tudom, hányat játszottunk. S mér sorolja is: Mélyszántás, Ludas Matyi, Kocsonya Mihály házassága, Ha az aászony kezébe a gyeplő. Éles Marika rriennyasszonyl fátyla. - De nehogy azt higgye, hogy ez csak az én érdemem. Dehogyis. El­sősorban a lelkes szereplőké. Cufár Imre meg a felesége, Orsolya István, Érsek Rózsi, Hegyi Ilonka mindany­nyian szívvel-lélekkel játszanak. Könnyű az ilyen emberekkel a tanító dolga. Ezt mondotta Lelkes István, s még azt, ihogy persze sok minden nincs még úgy a Réteken, ahogy annak lenni kellene. Keveset, nagyon keve­set foglalkozik a rétiekkel a falu, a jérás, a hivatalok. S mondja, hogy mi minden hiányzik még náluk: mozi, könyv, művelődési otthon, sportpá­lya, de elsősorban a felvilágosító, tiszta emberi szó. Igen, mindez még hiányzik a Réte­ken, illő, hogy felfigyeljenek rá az illetékes hivatalos szervek is. De a tiszta, értelmes emberi szó, a lámpa­gyújtás már nemcsak tőlük függ. El­sősorban a tanítótól, Lelkes István­tól. És már Lelkís István tudja ezt. Ez a legfontosabb. — il -... A Nyár, a Nyár, a Nyár nem álmodik, Kaszál, dalol és nem rohan, Erősen, biztosan arat, Forrón és boldogan. (Ady Endre: A paraszt Nyár) Csendes kévébe kötött reggel, zsömle-zizegésü világ, porhanyó falucska, mondd el a lágy kenyér dalát. lm, a könnyű szél elősurran, tereget szép búzamezőt, s tovaringatja lágy fodorban a zömmögö időt. (József Attila: Csendes kévébe..,) ... Boldog, aki az 6 fia, boldog, akit a Nyár szeret, Boldogok a Nyár fiai, Az erős emberek ...

Next

/
Thumbnails
Contents