A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-28 / 26. szám

Ti tanítottatok dalra engem, gyöngyszemü marokszedő lányok, nyári este, ha az alkonyat lepihent már a fák alatt, s álmos fejüket a virágok lehajtották az árokparton. Víg kedveteket nem törte meg sajgó testetek fáradtsága. Azt a nótát még ma se felejtem, ti tanítottatok arra engem, — hangotok száll a nagy határba. (Ozsvald Árpád: Ti tanítottatok) Száron maradt a búza, szörnyű nap és kánikula verte bár a határt: bitang úri gőgre istennyilául sztrájkot küldött a párt. Megállt a vonat s a fürge villamos, árnyék borult sok fényes úri lakra, ha éj közepén elapadt az áram — mert a párt akarta. Szökött a katona és lázadt a rab, eggyé forrt a falu és a városperém. Nagy pártunkkal menetelt a nagy idő és a történelem ... Nyomorúságban, harcban, háborúban a párt mindig egy volt s egy lesz a néppel., A párt hü, erős. A párt győzött, s ma új, nagy diadalt érlel. Vele menetel a mag, a vas, a 'szén, és vele mennek mind a mai napok — megostromolni a mindent ígérő, nagyszerű holnapot. (Bábi Tibor: Üj diadalt érlel) • * . ..így kél a fény, így kezdődik a nap. S már búg a gép, a mag zcákba szalad, legények arcán munka gőgje üt, araszos válluk szélesen feszül, pelyva porától deres a fejük, hasas zsákoktól zihál tüdejük ... ... cséplés ünnepén ősi küzdelem: tenyerük kérge kenyeret terem ... (Rácz Olivér: Parasztok) .., Aki adott már erőt hajló kaszanyélbe, kinek karjához simult ezer búzakéve; aki zsák alatt görnyedt késő napszálltáig, kinek erejét vette mindez roskadásig: az úgy köszönti, mint én és beindítja bátran, neki a mezőnek. (Gyurcsé István: Kombájn)