A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-28 / 26. szám

Amit az „amik" Berlinről tudnak Igaz, ezúttal nem Eisenhower elnökről, sem Herterről, Mac Elroy vagy Norstad urakról lesz szó, sem az amerikai hadiipar mágnásairól! Ezek nagyon jól tudják, hogy Nyugat-Berlin a volt Német Birodalom keleti részében, azaz a Német Demokratikus Köztársaság területén fekszik, sőt azt is tudják, hogy közös amerikai, angol és francia megszállás alatt van. Nyílt titok előttük a nyugat-berlini hidegháborús anyahajó fontos szerepe is. Pontosan tudják, hány kém, szabotőr és gyilkos indul útra innen a népi 'demokratikus országok, valamint a Szovjetunió felé. > Most azokról az amerikai kisemberekről szólok, akiknek családi szerencséjét és életét képes volna Eisenhower és kormánya feláldozni egy új világháború kirobbantása esetén, csupán azért, hogy a Wall street uralnak profitja az égig nőjön. Hát ezek a kis „amik" pedig édeskeveset tudnak Berlinről. Kénytelen volt ezt bevallani a INew York Times cknű lap is, amelynek szerkesztősége véleménykutatást rendezett, hogy bebizonyítsa, igenis, az amerikai nép a berlini kérdésben támogatja Eisenhower agresszív politikáját. A kutatás eredménye azonban az ellenkezőjét Igazolja. Beston, a lap ismert külpolitikai kommentátora fanyar fintorokkal közli, hogy a megkérdezett amerikaiak háromnegyed része azt sem tudja, hogy Berlin a Német Demokratikus Köztársaság szivében van. Bebizonyosodott az ls, hogy az amerikai adófizető polgárt nemigen érdekli a Nyugat-Berlin körüli nagy hűhó! A New York-i taxisofőrök például egyáltalán nem hallották, hogy utasaik Berlinről vitatkozzanak. Hasonlóképpen nyilatkoztak a borbélyok és a kocsmárosok is! \ Számosan elítélték a jFehér Ház erőszakos és hajthatatlan álláspontját a német és a berlini kérdésben, sokan pedig azt remélik, hogy az egész ügy békés megoldást nyer! Willy Brandt és Adenauer urak konokságáért, csztelenségéért senki sem akar harcolni — legkevésbé a volt frontharcosok! A puska tehát visszafelé sült el, visszaütött, mint a bumeráng. A jó „amik" nem ls tudják, hol van Berlin, nem akarnak miatta harcolni; éppen azért célszerű volna, ha a Fehér Ház beteg öreg embere visszahívná az amerikai csapatokat Nyugat-Németországból és Berlinből, hogy végre helyre álljon Európa közepén a béke és a rend. A jelenlegi természetellenes állapot nem tarthat a végtelenségig! Az amik nem tudják bol van Berlin! Ml azpnban Igen jól megtanultuk, és annak is teljes tudatában vagyunk, hogy minden megszállónak el kell egyszer hagynia Nyugat-Berlint és Nyugat-Németországot. Ezért, akár tetszik valakinek, akár nem — csak szálljon a nóta, hogy „ami, ami go home", amerikaiak takarodjatok haza! -sí-Berlini memento! Nlüi Ami go home! A nyugatnémet lakosság ls erélyesen tiltakozik az amerikai atomhalál valamint a NATO támaszpontok ellen. A NATO cégtáblájával ellátott USA légiflotta éjjel-nappal veszély ezteti a nyugat-európai lakosság biztonságát. Időszerű jegyzetek Azokban a napokban, amikor a moszkvai állami cirkusz megkezdte londoni szereplését a brit fővárosban, a NATO tagállamainak képviseli .Atlanti Kongresszust" tartottak. Díszes falragaszokon két aranyozott kezdőbetű: „A. C." hirdette a londoni polgároknak, hogy megkezdődött az „atlanti tröszt" ünnepi kongresszusa, melyet szervezői egyúttal a genfi külügyminiszteri értekezlet ellen irányuló tüntetésnek szántak. A rosszmájú angolok azonban az A. C. kezdőbetűkből nem atlanti kongresszusra, hanem „Atlanti Ciikusz"-ra következtették, ahol a moszkvai állami cirkusz kiváló bohócaival, állatidomltóival ás szelídltőivel, akrobatáival és bűvészeivel dilettáns illuzionisták szeretnének konkurrálni. A konkurrencla azonban silány volt, és közönségsiker hiánya következtében két nap elmúltával berekesztették. Am nincsen ébben semmi különös, mert a tisztelt delegátusok — miniszterek, képviselők és tábornokok, igen-igen régi nótákat fújtak, és régi, ütött-kopott hidegháborús lemezt játszottak a szovjet veszélyről, a nyugati világ védelméről és még jóegynéhány elcsépelt dologról. Fogadkoztak, fenyegetődnek, a végén nagy hűségnyilatkozatokat tettek, s hazamentek. A kongresszuson Erzsébet angol királynő is letette a g^past. Ez az ereiben fojyó német vérrel büszkélkedő uralkodónő nagyon érdekes beszédet mondott. Hogy tulajdonképpen egy időszerűtlen mi is volt beszédének az értelme, nemigen sikerült megfejtenie a delegátusoknak. A királynő a „NATO-család" egybetartozásáról mesélt. Beszélt arról, hogy „valami összeköti a Nyugat „szabad" nemzeteit". Ezt a valamit azonban a derék királyi asszonyság nem tudta megmagyarázni. „Kimondani nem lehet, hallani nem lehet, sőt látni sem lehet... ám érezni lehet!" — mondotta Erzsébet angol királynő. Hát bizony, furcsa összekötő kapocs lehet az, amit csupán érezni lehet. Az embernek akaratlanul Hamlet dán királyfi híres mondása jut az eszébe, hogy: „Valami büzlfk Dániában". És a Hamlet idézet értelmet adott a királynő szavainak. A NATO államok összekötő kapcsát csakugyan lehet érezni, mert az úgynevezett „nyugati demokrácia és szalbadság" már régen bűzlik, mégpedig maradiságától és imperialista erőszaktól. Ami pedig az imperialistákat méginkább összeköti, az a holnaptól való félelem, a tegnap idézése, az elmaradott és a gyengébb népek további kizsákmányolásának lehetősége, a gyarmattartó rendszer konzerválása és a szocializmus gyűlölete. Az atlanti agytröszt londoni kongresszusán azonban a háborús uszítók rikoltozása mellett emberi hang is felcsendült, és elhangzott a józan ész intőszava Is! M. Johnson, a Harward Egyetem elnöke a nyugati hatalmak nemzetközi politikájának a csődjéről beszélt, és rámutatott a Szovjetunió sikereire. „A kommunista mozgalom alapját az az egyszerű és kongresszusról mély meggyőződés képezi, hogy azok a technikai eszközök, amelyekké! az emberiség rendelkezik — mondotta beszédében M. Johnson — véget vethetnek a létért való küzdelemnek, és létrehozhatnak egy olyan társadalmat, amelyben a kultúra mindenki közös kincse lesz. A Szovjetunió — folytatta Johnson —olyan vezérelveket érvényesít bel- és külpolitikai gyakorlatában, amelyek minden embernek egyenlő szabadságot, jogot és kötelességet biztosítanak bőrének színére való tekintet nélkül. Öt évszázadon át agresszorok voltunk az ázsiai népek számára" — mondotta beszédje végén a szónok. És M. Johnson nem- volt egyedül, a nyugati magyarázók közül többen hasonlóképpen szólaltak fel. így Denis Healy az Observer hasábjain figyelmezteti a NATO államok vezetőit, hogy működjenek együtt a Szovjetunióval! Nem tudható még, hogy a józan hangok mikor kerekednek felül az uszítók rikácsolásán, egy azonban már biztos, hogy Nyugaton — Angliában, Franciaországban, sót Amerikában is napról napra nő azoknak a száma, akik kereskedni akarnak a Szovjetunióval és barátságban szeretnének élni Kínával is. Még sokan emlékeznek a hitleri birodalom gazságalra, és ezért nem lelkesednek a nyugati hatalmak Adenauert támogató politikájáért. Igen jól tudják, hogy a farkas sohasem válik á' bárányok barátjává és kutyából- sem lesz sdha szalonna. .' — sí.— 3