A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-28 / 26. szám

Vizitel a kutyus Több külföldi gyerekkórház orvosa rájött, hogy kis betegei kedélyállapotára nagyon jó hatással vannak az állatok. A páciensek gyorsabb gyógyulásának érdekében medvebocsokat, özeket és másfajta szelíd állatokat tartanak a kórház kertjében. Képünkön a súlyos állapotú kis Misit éppen kedvence, egy okos kutyus látogatja meg. A gyermek arca felvidul, könnyebben lélegzik, élniakarása visszatér, és türelmetlenül várja a legközelebbi látogatást. Megették a rendőrt Mantuariban, a pápuák festői falujában történt meg ez a nem mindennapi eset. A közeli hegyekből egy csoport emberevő jött be a községbe, és felfalta a falu rendőrét. A vizsgálat folyamán Mr. W. Dishon megállapította, hogy a „baleset" a falu lakosságának tudtával történt. Obu, a felfalt rendőr rengeteg kellemetlenséget okozott a községnek, és a hegyi rokonok eljöttek - hogy bosszút álljanak! (D. W.) Ahány ház, annyi szokás Egy amerikai folyóirat riportere európai körútja után ezt írta lapjában: „Minden országnak megvannak a különlegességei - még az utcakereszteződéseknek is. Olaszországban például villámgyorsan megáll a forgalom, ha az átjárónál egy szőke nó tűnik fel. Angliában baj nélkül átjuthat az utcán, ha kutyát vezet pórázon. Amerikában három gyerek az átjárón - jel a megállásra. Am Nyugat-Németországban - és ez tipikus - csak a tábornoki egyenruha biztosítja a gyalog járó épségét!" (M. 111.) ALEKSZEJ BATALOV, a Szállnak a darvak című film világhírű főszereplője filmrendező lett. A Lenfilm stúdióban Gogol „Köpeny"-ét viszi filmszalagra. Batalov nemcsak a rendező feladatát látja el, hanem ő játssza a film egyik szerepét is. Ér OBRAZCOV és társulata több mint egy hónapig vendégszerepelt Indiában) A világhírű együttes száz előadást tartott a legnagyobb indiai városokban; műsorát százezer néző látta. Ér A SZOVJETUNIÓBAN nagy sikerrel vendégszerepelt Budapest Táncegyüttes megkezdte négy és félhónapos franciaországi turnéját. A Molnár István érdemes művész vezette együttes először a Párizs környéki városokba mutatja be műsorát. A pékkosarak készítéshez erőskezű férfiakra van szükség ősidőktől fogva mesetémája falvaink népének a bűvös erejű varázsvessző. Fonókban, kukoricafosztökban nem egy érdekes mesét hallottam magam is. És a mesék szegényember hősei varázsvessző segítségével szerezték meg boldogságukat. Azt azonban, hogy a valóságban is létezhet ilyen csudaszerszám, deregnyői kirándulásom árulta el nekem. Tulajdonképpen ebbe a Nagykapos melletti községbe is a véletlen segítségével jutottam el. Eredetileg Királyhelmecen akartam néhány napot eltölteni, s éppen a szálló portásának kemény szívét ostromolgattam valami alvőhely miatt, amikor egy vidám embercsapat fogott körül. A bratislavai . Állami Faluszinház magyar színészei voltak; ők tartották megszállva a szállót, természetes tehát, hogy nem hagytak az út mentén aludni. Sőt, annyira kedvesek voltak, hogy fellépésük aznap esti színhelyére, Deregnyőre is magukkal vittek. Nem először láttam a faluszlnház előadását, nem lepett tehát meg a deregnyölek érdeklő-, dése. Az azonban mindjért a szemembe ötlött, hogy ebben a faluban valahogyan több és meg elégedettebb a fiatalság, mint a többi községben. Az előadás szünetében szóba is hoztam egyik székszomszédomnak, a tizenkilenc év körüli Molnár Erzsikének megfigyelésemet. — Aranybánya van itt, vagy gyémántot termel a szövetkezet? — kérdeztem tréfásan. Nagyon kevés községben láttam ennyi otthon tartózkodó és megelégedett fiatalt. — Hát bizony nálunk varázsvessző terem a határban — tréfálkozott a csinos leányka is —, ez tartja itthon az ifjúságot. Csqdadolgokat fonunk mi ezekből a varázsveszszőkből. Maradjon itt holftapig, s tekintse meg bűvös üzemünket! Noha a kedves meghívásnak nem tehettem azon melegében eleget, azt azonban nem bírtam megállni, hogy harmadnap el ne látogassak. És bizony mondhatom, nem is olyan sokat túlzott a kis Molnár Erzsi. íme,, mire képes a találékonyság! Deregnyő határában eléggé nedves a talaj, Demizsonfonó lányok szinte melegágya a fűzfavesszőnek. 1948-ban aztán merészet gondolt egy-két vállalkozó szellemű ember, és vesszőfonőt létesítettek Deregnyőn. 1950-ben aztán népi termelő szövetkezetté alakult át a kis üzem, s ma már több mint 200 demizson-fonatot, 20 szemétkosarat, 200 vesszöseprőt és 70 darab pékkosarat termel naponta Deregnyő ügyeskezü népe. Járom az öreg kastély nőtaszótől, leánykacagástól hangos termeit, és jóleső érzéssel figyelem az itt dolgozó fiatalok és idősebbek munkáját. Az egyik teremben lányok és asszonyok demizson „hasakat" és „oldalakat" fonnak, a másikban férfiak, legények a „fenekelést" és „fülezést" végzik. Nem kell ehhez a mesterséghez különösebb szaktudás, akár egy tíz éves leányka is könnyen megtanulhatja pár hét alatt. A leányok, a Molnár Erzsik, a Káplár Máriák, a Vaskó Marikák és a Vaskó Irének 10—12 darab ötliteres demizsont is megfonnak 8 óra alatt. A tizennyolc éves Szollár Sanyi pedig azzal dicsekedett, hogy ö, bár több mint egy hétig betegeskedett áprilisban, mégis megkereste az 1080 koronát. Mindez igen szép dolog, de biztosítva lesz-e a falu népének foglalkoztatása a jövőben is? — merül fel a kérdés. És nem merül-e ki néhány év alatt a környék vesszőerdeje? — kérdezem Bodnár Jánostól és Molnár Gyulától, a népi kisipari termelőszövetkezet vezetőjétől és mesterétől. Ők azonban megmosolyogják naiv kérdésemet, s a következő válasszal magyarázzák meg, hogy miért Is „varázsvessző" a deregnyői készítmények anyaga? A vesszők ültetése alig kerül fáradságba, s ha egyszer elültették, tlz évig szüretelhetik termését! S drága külföldi gépek sem szükségesek feldolgozásukra. * * * Sokan azt hihetik, hogy dicsérni akarom Deregnyő lakosságát, amiért ilyen szépen megoldotta a városba özönlés problémáját. Pedig nem Így van! Mert Deregnyőn, ha nem is vágyódik ma már idegenbe a falu ifjúsága, az igazi problémát azért máig sem oldották meg. Ugyanis kik művelik meg majd az ősi földeket, kik váltják fel a kiöregedett szövetkezeti tagokat, ha minden fiatal vesszőfonő lesz? Deregnyő paraszti népe akkor cselekedett volna csak igazán bölcsen, ha saját maga ragadta volna kézbe a híres varázsvesszőt! Ha a földmüvesszövetkezet szerezte volna meg a vessző feldolgozását, ha mint kiegészítő üzem, a szövetkezet kebelében gyárthatták volna gyártmányaikat a szövetkezeti tagok — akkor lett volna csak áldás Deregnyő népének az itteni híres ..varázsvessző"! NEUMANN JÁNOS