A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-21 / 25. szám
ILLÉS BÉLA Jörgensen mester bizonyára kiváló katona volt, ás kétségkívül nagyszerű elbeszélő, de suszternek nem volt nagyon jelentős. Oj cipő készítését senki sem bízta rá, viszont az egész környék legszívesebben vele foltoztatta és talpaltatta cipőit, mert ehhez a munkához kitűnően értett Jörgensen mester, akit szakértelménél ls népszerűbbé tett az a körülmény, hogy indokolt esetekben hitelbe is foltozott és talpalt. Ilyen körülmények között Jörgensen mester nem gazdagodott meg. Annyira se vitte, hogy segédet tartson. Inast viszont állandóan hármat, négyet is tartott, és inasai nemcsak a foltozás és talpalás ismeretét szerezték meg a mester keze alatt, de megtanulták "tisztelni a királyt, csodálni a katonamesterséget, és mindenkit, aki egyenruhát visel. Megtanulták jor- -gensen mester inasai azt ls, hogy a világ legnagyobb boldogsága rézből vert vitézségi érmet hordani a már nem egészen új és gyanúsan fényes fekete kabáton, amelyet Jörgensen mester minden vasárnap magára húz, hogy inasaival együtt teljes díszben menjen az Isten házába. Jörgensen mester felesége, rövidesen aztán, hogy férje hazatért a hadifogságból, megszökött egy rőthajú norvég osztriga-árussal. Férje azóta sem hallott róla. A háromszobás ház, amely eredetileg az asszonyé volt, Így Jörgensen mesterre maradt. Az utcára nyíló szobából műhely lett, a hátsó szobában lakott a mester, az emeleti szoba az inasoké volt. Az Inasok, miután mindent megtanultak Jörgensentől, amit a mester tudott, szépen elbúcsúztak tanítójuktól, aki minden flyen búcsú alkalmával (bár nem volt iszákosnak mondható) a sárga földig leitta magát a Szomjás kalózban. A tanulóévek alatt inasai csak hírből ismerték a pénzt, de a búcsúvacsora előtt Jörgensen mester sohasem mulasztotta el a saját szárnyára bocsátott tanítványt megajándékozni egy ezüst kétkoronással, amely pénzdarabot é király képe díszített. A tanítványok többsége nem maradt meg a dikicsnél, ki matróz lett, ki osZtriga-árus; egyik-másik falura költözött, ahol a borbélymesterséget űzte, vagy kanász lett. De akadt olyan legény is Jörgensen tanítványai között, aki, miután a foltozás és a talpalás mesterségét megtanulta, kőművesnek ment. Hanem olyan áldatlan természete volt ennek a suszterből lett kőművesnek, hogy a téglarakás sem elégítette ki, és hogy, hogy nem, valami esti tanfolyamon tanítói oklevelet szerzett. Aztán mégsem lett belőle tanító. Újságírónak csapott fel. Azt mesélték róla a Zenélő hering utcában meg a Friss osztriga sikátor környékén, hogy messzi országokba vándorolt, és amióta onnét visszatért, lobogó vörös nyakkendőt visel. Mikor Jörgensen mester (a századforduló esztendejében) félszemére megvakult, az Inasai toztatni és talpaltatni jöttek, nagyon szívénem várták be a király képével díszített lyesen fogadta Jörgensen mester tanítványa, kétkoronás ezüstöt, hanem magárahagyták' a Szerette, ha a rendelők megvárják, mlg a munka féllábú hőst, akinek most már hófehér volt elkészül, és mialatt fürgén járt a keze, Martin a haja és rozmárbajusza, és hófehér volt tor- elbeszélgetett a kuncsaftokkal. Úgy kikérdezte zonborz szakálla. Jörgensen műhelye egyre őket, mintha vizsgálóbíró lenne, s azok mégis csendesebb lett. Inasai után a megrendelők tűn- oly szívesen válaszoltak neki, mintha nem tek el, különösen, mióta Jörgensen mester (a harisnyában vagy kapcéban ülnének egy hideg nehéz viszonyokra való hivatkozással) egyre susztermühelyben, hanem füstös, meleg csapsürübben tagadta meg a hitelezést. Most már székben lennének, két-három pohár svéd puncs csak olyankor volt hallgatója háborús élmé- után. nyelnek, amikor átsántikált a Szomjas kalózba. Délelőtt tíz óra "tájt Martin levetette a zöld ahol egyelőre — bizonyos keretek között — kötényt, kezet mosott és elment. Valami újhitelbe ihatott. Jörgensen mester egyre sűrűbben módi újságnál dolgozott, amit a szakszervezetek élt ezzel a lehetőséggel, aminek következtében nyomtattak ki. Jörgensen mester rövidesen ráa csapszék tulajdonosnője mind kedvetleneb- jött, hogy Martín ezzel a munkával nem valami bűi használta a krétát. sokat keres, és azért Igyekezett rábeszélni a Mikor a Szomjas kalóz szélescslpőjű, kőszívű flú t - hogy hagyja abba a „papfrrontást" és tulajdonosnője megtagadta Jöigensen mestertől á l U°n hoz z 4 társnak. „Meglátod, Martin, hogy a további hitelezést, és amikor mér egyetlen í°bban f o 9s z keresni. Meg aztán biztonságosabb megrendelő sem tévedt a mester műhelyébe, is 8 tisztességes mesterség, amelyre mindig Jörgensent váratlan szerencse érte: a talpalás szüks é 9 vol t . é s szükség lesz, ameddig lábuk és a foltozás fellendült, és a csapszékben is van 8 2 embereknek, és ameddig a cipőt olyan űjból hitelképes lett. A hosszú hónapok után a n ya 8ból készítik, amely nem tart örökké." üresen álló emeleti szoba lakót kapott, aki Manin ne m hallgatott az okos szóra, rendes havibért fizetett. Martin, a tanító tért Ne m minden reggel jött le a műhelybe. Néha vissza a Zenélő hering uteéba, Jörgensen mes- kora hajnaltól délig megszakítás nélkül a szoternek az a tanítványa, akiről az utóbbi Időben bájában dolgozott. Nem talpalt, hanem irt. Néha nagyon sokat beszélnek nemcsak a csapszékek- felmászott az öreg ház tetejére, amelyet rézzel ben és műhelyekben, de — úgy hírlik — még kivert cserépből raktak volt valamikor, és a az olyan házakban ls, ahol az ebédelést nem viharvert tetőnek most olyan volt a színe, mintsózott heringgel kezdik, hanem friss osztrigával. ha penészes lenne. Martín órákon át, szótlanul. Hát persze, a gyilkosokról is sokat beszélnek — mozdulatlanul ült a tetőn. A kikötőt nézte, gondolta Jörgensen mester — meg a bankrablók- a messziről jött és messzire Induló hajókat, ról is. És Martin körül sincs minden rendben, A sl k tengeren úszó halászbárkákat nézte, és hiszen megírták róla az újságok, hogy hat messze-messze nézett oda, ahol a napsütéses hétig fogházban ült. De hát még az olyan ember időben feltűnt a svéd part, amely a remegő is megbotlik néha, aki a király kabátját viselte, halványzöld levegőn át olyan zöldszinűnek láthát mit várjunk attól, akit még póttartalékos- szőtt, mint Jörgensen öreg házának teteje, nak sem soroztak be . . . 2. Martin váratlanul, kora reggel állított be a mesterhez. Nem viselt vörös nyakkendőt; szürke j]yet még S O hasem látott, ilyet még sosem ruhát, szürke kalapot, fekete félcipőt és sö- ért meg a Zenélő hering! tétszlnü nyakkendőt hordott. A mesterrel gyor- Kora délelőtt egy királyt gárdista, aranysujsan megállapodott, és estefelé (miután kita- tásű vöröskabátos gárdattszt lovagolt végig a karitotta a hónapok óta üresen álló szobát) keskeny utca kopott kövezetén. A tiszt előtt elhozta az egész vagyonát, amely bizony felettébt kürtä s lovagolt, aki a fényes rézkürtöt kezében szegényes volt, inkább könyvekből állott, mint "7""', de nem ,ú íta: 8 WrS 1 y Qárdatisztjének ... ... kijár a kürtos, de a kürtszó csak magát őfelséruhanemubol. .. .,, „ , ., .. .... , „ ,, gét illeti meg. A tiszt mögött egy lovász lép-Martin reggelenként egy-két órát a mü- tetett, az is vörös gárdistaruhát viselt, de az ö helyben töltött. Mikor ennek híre ment, törne- ruháját nem arany, hanem csak ezüst sújtások gestül jöttek a megrendelők; nemcsak a Zenélő díszítették. A tiszt valami parancsot adott a lohering utcából és környékéről, hanem a bel- vásznak, és a lovász lóról szállott. Megszóllltotta városból is. Még.olyan bolond asszony is akadt, a csodá t tátott szájjal bámuló Hansen nénit, aki báli cipellőt akart csináltatni Jörgensen mes- a tengeripók-árust, és rfiegkérdezte tőle, hogy terrel. Martinnak minden ékesszólását össze me l y'k 8 Jörgensen-ház? Hansen néni tiszteskellett szednie, hogy lebeszélje az asszonyságot ságtudó válasz adott. erről a könnyelműségről. De azokat, akik fol- — Szemben a Szomjas kalózzal! — Ennek // M. A. N EX O Egy nagy emberbarát, kommunista és elvhü író, rettenthetetlen békeharcos születésének évfordulója esik június 26-ra. Martín Andersen Njxő, az élestollú, forradalmár dán iró töltené be ezen a napon alkotásban gazdag életének 90. évét. Nexőt, aki a felszabadulás után hazánkba is ellátogatott, a vllágbéke-mozgalom fáradhatatlan harcosaként és a népet önfeláldozóan szolgáló művészként ismertük meg. Életútja 1869. június 26-án kezdődött. Egy szegény koppenhágai kőfaragó családjában látta meg a napvilágot. Gyermekéveit Bornholm szigetén töltötte szegény halászok, kézművesek, munkások környezetében/ ezért ismerte oly jól a nép életét. önművelődésével párhuzamosan forradalmi öntudata ls kialakult. Egyike lett a szocializmus dániai úttörőinek. Politikai és eszmei fejlődésére nagy hatást gyakoroltak az 1905-ös oroszországi forradalom eseményei, melyekre több cikkben reagált (Vörös zászlő). Külföldi utazásai során szerzett benyomásalt, különösen a munkásosztály sorsával kapcsolatos észrevételeit az Arnyak, valamint a Fényes napok cfmó könyveiben dolgozta fel. Legnagyobb müve egy trilógia (A hodltó Pelle; Ditta, az ember lánya, Vörös Morien) a dán munkásosztály problémáit, sorsát tárja fel megrázó erővel. A pártos szellem hatja át Írása minden sorát. Küzd a dán szociáldemokrata pártban ls jelentkező opportunizmus ellen. Nexő a Szovjetunió hü barátja volt. Már a szovjet állam bölcsőjénél ott állt; cikkekben fordult a világ közvéleményéhez, hogy Ítélje el a beavatkozókat. Többször járt a szovjetek országában. Minden alkalommal újabb erős élményekkel gazdagodva tért vissza. Szenvedélyes antifasiszta. Mint nagy kortársai: Barbusse és mások gyűlölte a háborút, és sokszor fordult felhívással az emberiség lelkiismeretéhez. A nícl megszállás sem törte meg. Börtönben ült, majd Svédországba emigrált. Itt várta be a felszabadulást. 1945-ben fejezi a Vörös Morien második részét. Műveiben a világ népeinek jövőjét elolthatatlan fáklyaként bevilágító Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek győzelmét dicsőit!. Előrehaladott kora ellenére aktivan részt vett még majdnem egy évtizedig a világbékemozgalomban. 1954-ben bekövetkezett halálával pótolhatatlan veszteség érte az emberiséget.
