A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-21 / 25. szám

A lugasból szertetekint ele, mint ősapám kőbarlangjábót; ez a tanyám, e csöndes, könyvekkel kibélelt sátor. Jó hely ez annak, ki nyáron olvasni, tűnődni óhajt; pityeg a madár a fán, a bokor egy rövidet sóhajt. A nap már a ház mögé hull, fehéren vigyáz a kémény, asztalon papír fedi, bogárka szunnyad a szélén. Az udvaron anyám beszél, felnéz a varrásból olykor, nagynéném felel neki. Az uborka esőre gondol. A kőrakás mögül a macska álmosan, komolyan jön ki. A rózsa a kedvesem drága mosolyát gyújtja, derengi. Távoli autók' dudálnak, dz úton a gulya vonul már. Gyémántos égi magasság, szelídre, kékre fakultál. Itt ülök. lekönyökölve, várom a tücsköt, a holdat-, szerelem szállong a légben, pehelylágy hangon dalolgat. leány, legény. Pattan a rügy, csattan a csök, pezsdül a vér, s titkon csodás fehér, piros virágba gyúl a lomb, az ág, az ifjúság. VERES JÁNOS Az idő szárnyaló Tavasz köszöntő Tegnapelőtt megszülettem, Tegnap szerelembe estem. Ma pedig megjön aőús vendég, Az ösz hajú, halk örégség. Megsiratom a Világot, s holnapután sírba szállok, ... Egy hét múlva az unokák, hol a sírom — azt se tudják. KOVÁCS ISTVÁN Tavasz, tavasz, úgy vártalak! Konok, makacs, dér-zúzmarás, fagyos telek páncélja zárt, mint hét lakat. Tavasz, tavasz, űgy vártalak, mint barna rög a hó alatt, mint pacsirtát a tiszta ég, mint ifjú lány a kedvesét, mint a vándort a messzeség, mint szép mesét a kisgyerek... Tavasz, tavasz, köszöntelek! Tavasz, tavasz, úgy vártalak! Belopóztál a vár alatt, s nézted: az ég ezer tüzes csillag szikrát szórt szerte-szét, zizzen a lomb, suhan a szél, összesimul bimbó, levél, Szabó István, a komáromi hajógyár hegesztője szabad idejében hegesztőpisztolya szúrólángjának segítségével apró vasszobrocskákat készít. Keze alól egyremásra kerülnek ki a legkülönbözőbb formájú és témájú figurák, melyeknek anyaga vasforgács, söröskupak és egyéb vashulladék. S ha megkérdezik tőle: hogyan tud Ilyen egyszerű eszközökkel életet, mozgást varázsolni a holt anyagba, egyszerűen csak ezt feleli: „Az anyagnak lelke van, csak érteni kell a nyelvét." És Szabó elvtárs, a vas szerelmese valóban érti. HEGELY FERENC Éjszakai hangulat Kapus Tavasz, tavasz, velünk maradj! Varázserőd hadd zúzza szét örökre már a tél jegét, vihart, borút. Legyen gazdag gyümölcs a fán, vidám a dal, mely messze száll, legyen merész a szárnyalás, mellyel az ész mindig tovább, egekbe tör, s hadd fonja át ezer tüzes fehér virág, a sziveket a sziveket. Tavasz, tavasz, köszöntelek! KULCSÁR TIBOR Lelke van az anyagnak