A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-21 / 25. szám

Öt perccel az érettségi előtt akadály 'leküzdése mind a nyolcnak sikerül. A szünetben a folyosón kisebb csoportokban tárgyalják a nagy eseményt. Ott szorongnak azok is, akikre csak holnap kerül sor, de eljöttek a tegnap levizsgázott lányok is, hogy pár biztató szóval vigasztalják a többieket. - Akár holnap újra leérettségiznék! — mosolyog a fürge, bogárszemű Németh 'Teri. Pedig tegnap még a könnyei is megepedtek az orosz irodalom előtt. No, de már túl van rajta! •Akik holnap vizsgáznak, azok a tételre kíváncsiak: - Mit húztál? - Petőfit. - És te? - Jókait. - Kár. Én szerettem volna belőle felelni - mondja egy szőke. «- Még megkaphatod - vigasztalják. A szomszéd teremben büffét rendeztek be a másodikos lányok. Ez is tradíció. Minden évben a leendő harmadikosok szolgálnak fel. Feketekávét, szendvicset osztogatnak. 6 Javarészt munkás és parasztszülők gyermekei. Érdekes, hogy a gyengébb tanulóknak több gyakorlati érzékük van a gyereknevelés iránt. Szeretik az irodalmat. Sok közöttük a jó szavaló. Vasárnaponként mesedélutánokat szoktak rendezni az óvodásoknak, az elemistáknak. Szorgalmasak. Összetörtök. Szénásy, az osztályfőnök ezzel kapcsolatban egy kis epizódot mesélt el a sok közül: - Az év elejétől pénzt gyűjtöttek a lányok. Minden hónapban félreraktak tíztíz koronát. Közös kirándulást terveztek az év végén. Eddig ez még egy lll-ik osztálynak sem sikerült. Az érettségi után szétfutottak. Történt egyszer, hogy az egyik kislány hazautazott, vagy két-három napig nem jött iskolába. Orvosi igazolást hozott. Az osztály önkormányzata nem fogadta el, ugyanis van saját iskolaorvosunk. Az igazolatlan órák miatt a tantestület az önkormányzattal közösen megfosztotta az utolsó két hónapban az ösztöndíjától. A kislány kivette a pénzét a közös kasszából. Kijelentette, nem mehet kirándulásra, ki kell fizetnie az internátust. eke Lajos pedellus együtt örül a lányokkal — Beszéltem a kislánnyal - mondja Szénásy. - Az ösztöndíj megvonása komolyan érintette. Elmondta, nem akar a szüleinek anyagi nehézséget okozni, inkább lemond a kirándulásról. Másnap az órán felálltak a többi lányok. - Tanár elvtárs! Mindnyájan adunk még öt-öt koronát. Hisz három évig együtt voltunk jóban-rosszban. Hadd menjünk együtt közösen a kirándulásra is! — Kis dolgok ezek - mondja az osztályfőnök de a tenger is csak cseppekből áll. Késő délutánig hallgatom a feleleteket. Nem várhatom meg az eredmény ünnepélyes kihirdetését. A vizsgák után bent a tanárok tanácskoznak, kint a folyosón a lányok izgatottan latolgatják, vajon sikerült-e?! Én már tudom az eredményt. Elköszönök a tanároktól. Kint a folyosón a lányok kérdező szemekkel néznek utánam. Bájuk mosolygok. Minek mondanám meg, hogy Jánosy Kató vagy Füri Erzsi egyesre felelt! ? Hadd izguljanak még egy kicsikét! OZSVALD ÁRPÁD MajAcaéletten váíiM A zöldposztós, hosszú asztal mellett komoly, szigorú tanárok ülnek, de szemükből biztatás sugárzik az asztal túlsó oldalán sápadozó, izgatott lányok felé. Micsoda ünnepi pillanat! Érettségiznek a komáromi óvónőképző középiskola hallgatói. Az asztalon virág: kék kerti szarkaláb és fehér jázmin... A lányokon fehér matrózblúz, kék gallérral. Üdék a virágok, de sápadtságok ellenére üdék ezek a tizenhét éves lányok is, akik tükrös szemüket tágranyitva .valami nagy-nagy naiv ijédellemmel várják, hogy rájuk kerüljön a sor. — Jaj, csak sikerüljön! — röppen fel ajkukról ki tudja hányadszor a kívánság. Pedig mennyit tanultak, S most mégis mind a nyolcnak - akik itt ülnek a csendes teremben - az az érzése, hogy nem tud semmit. Van olyan, aki mikor a tétel után nyúl, hirtelen behunyja a szemét: jöjjön, aminek jönni kell! Aztán feloldódik a feszültség. Kiderül, hogy nem is olyan borzasztó dolog az érettségi. Bodó Anna kezdi a felelést magyar irodalomból, aztán a többiek ... Jánosy Kató, Füri Erzsébet, Sörös Éva... Az első Jaj, csak sikerüljön! - Jövőre minket nem szolgál ki senki - mondja nevetve az egyik barna lány. - Mi vagyunk az utolsó évfolyam. - Az idén hatvannégy lány kerül ki az iskolából. Harmincketten jártak az á-ba, harmincketten a b-be. Horváth József igazgató helyettessel, Szénássy Zoltán osztályfőnökkel és Ihar Margit magyar tanárnövel beszélgettünk róluk. Három éves az óvónőképző iskola. Azok, akik leérettségiznek, nem szakadnak el teljesen az iskolától. Minden hónapban bejárnak konzultálni a munkahelyükről, és egy év múlva újra vizsgát tesznek. Tulajdonképpen ez az egy év a gyakorlat éve. Vízválasztó. Ott kinn az életben válik el, ki választotta igazán hivatásból ezt a pályát. Nem gyerekes ábránd volt-e csupán? Szlovákia majdnem minden része: Csallóköz, Ipoly-, Garammente, Gömör küldött hallgatókat Komáromba. - Mikor idejöttek, majdnem mindnyájan más-más tájszólással beszéltek -mondja Horváth József. - Ma már csak elvétve venni észre a különbséget.