A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-21 / 25. szám

A régi India csodálatos emlékei az ország évezredes kultúrájáról tanúskodnak Az új India képe már egészen európai. A bombayi „Marine Drive" forgalma éppen olyan, mint bármelyik európai nagyvárosé SHAI HINDI! A nyomorgó madraszi halászok lélekvesztöjükön mim kába indulnak „India győz!" — a jelszavuk India szerve­zett munkásainak, akik országuk szebb és igazabb jövendőjéért harcolnak. Bár India földünk leggazdagabb orszá­gai közé tartozik, mégis itt élnek a leg­nagyobb nyomorban az emberek. Ennek oka természetesen elsősorban az évszá­zados elnyomás, a gyarmatosítók kizsák­mányolása. India már kiharcolta politikai függetlenségét és szabadságát, de az im­perializmus keserű örökségével, az elma­radottsággal és a sok babonával még ala­posan meg kell küzdenie haladó szellemű kormányzatának, hogy az egész indiai nép megszabadulhasson az imperializmus minden szomorú emlékétől. Az Indiában járó utast egyformán le­nyűgözi a régi és az új India képe. Még ma is számtalan látogató, tudományos kutató, művészettörténész, valamint nem szakember megy Indiába csak azért, hogy a régi India ' emlékeit megcsodálhassa. Sajnos, India múltjának nem minden em­léke szolgálja a dolgozó nép érdekeit. Igen sok csupán a vallási élet s a babonák terjedését segíti elő, s így nehezebben alakulhat ki a népben az új világnézet. Kalkuttában, ebben a nagy világvárosban például még ma is szemtanúja lehet az utas, amint az emberek Káli istennőnek gyümölcsöt és háziállatokat áldoznak. A „civilizált" országok képviselőinek per­sze érdeke, hogy a nép minél elmaradot­tabb legyen. Az új India, melynek ipari fejlődését a Szovjetunió és hazánk műszaki és gaz­dasági téren önzetlenül segíti, sok meg­lepetést tartogat. India fejlődő automobil­ipara például lassan kiszorítja majd a drága amerikai kocsikat. A legfiatalabb nemzedék már meglehetősen függetlení­tette magát a múlt csökevényeitől, s szív­vel-lélekkel épiti az országot, új, szabad életét. A modern indiai nőnek már nem kell fátyol mögé rejteni az arcát. S bár a nők Indiában még nem egyenjogúak a férfiakkal, az indiai kormányzat fokoza­tosan készíti elő a nők teljes egyenjogú­sítását. A nők homlokán látható jelek ma már többnyire nem vallási hovatartozá­sukat jelzik, hanem inkább a kozmetiká­val vannak kapcsolatban. Indiai nö népviseletben Indiában rengeteg még a szegény, az éhező, a munkanélküli — ilyenek például a tengerpart halászai is, akik a maguk építette, életveszélyes tutajokon indulnak szerény zsákmányuk után, Ha többet fog­nak, mint amennyi életük fenntartására szükséges, a halat megszárítják, s a pia­con árulják. Betegsegélyz'ő,*öregségi biz­tosítás — ezek a fogalmak teljesen is­meretlenek a szegény, tengerparti halász­n(ép előtt. S nem sokkal rózsásabb a helyzete a mezőgazdasági munkásoknak sem. De a régi és új India mellett ott nö­vekszik, erősödik a harcos India is. Vörös lobogók alatt „Shai Hindi". (India győz) kiáltással vonulnak fel mindenütt a szer­vezett indiai munkások, hogy kemény küzdelemben vívják ki jogaikat. Az indiai dolgozók ma már messzebre, sokkal mesz­szebbre néznek, mint apáik valaha is hit­ték volna: nem csupán életviszonyaik megjavításáért, nem csupán az angol és amerikai monopóliumok befolyásának megszüntetéséért, hanem — Kerala pél­dáját követve, ahol India Kommunista Pártja került döntő többségbe — egy ha­talmas, békeszerető, szabad orszán. a dolgozók Indiája megteremtéséért dol­goznak. ZÖLYOMI ANTAL

Next

/
Thumbnails
Contents