A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-21 / 25. szám

HÄRSKÜT JÖLÉSZ Segédmunkások: Lenkó Mária, Richvajsz Mária | Kovács leszek! férjhez. Árulkodó a szem. nevet a száj, és kibuggyan a szó: őszre lesz a lakodalom. Két éve keverik a fehér meszet, a sárga homokot, hogy jól kötő maltert készítsenek az egymásra simuló téglák közé. Szaporodik a kelengye, hozzálgazodik ahhoz a keresethez, amit a vőlegények gyűjtögetnek — ki a gépállomáson, ki az asztalosmühelyben. Egyenlő szorgalom, közös öröm: oszthatatlan boldogság. A héthektáros répatáblán negyven asszony. Egy sorban. Nem jelzik karók, hogy melyik parcella kié. Aki fürgébb, szorgalmasabb volna, igy nem kap kedvet az iparkodáshoz. Stefán Lajos agronómus mondja, hogy ők akarták így, de már a második kapálást ki-ki a maga szorgalmához kéri; kimérve. Bent a faluban játszó gyerekek, álldogáló öregemberek. Jelen és múlt. A tízéves Krága Lajcsi kovácslegény akar lenni. Tüzet szítani, vasat hevíteni: pirosra — ahogy mondja. Patkót hajlítani a csengő üllőn, vasborona fogait hegyesíteni, ráfot húzni a zörgő kerekekre — és hegedülni, vidám nótát muzsikálni lakodalmak idején. A tizenkét testvér közül egy akarja ezt. Szappanos György bácsi visszafelé néz. Számlálja a nyolcvanhat év nagy állomásait: Hárskút, Kanada. Vlagyivosztok. Az állomások között két szörnyű háború. Méretig, és több húst szeretne. Csendeskén mondja, hogy még jók a fogai. A kívánságot elkapja a szél, kiviszi a határba, ahol Szappanos bácsi fia dolgozik a szövetkezet földjein. Segítek a szélnek . . , KRASZNAHORKAVÄRALJA - PACSA Két falu, két leány. Egyik szőke, a másik barna. A kőmüveskedés jelei, malter foltok magyarázzák a foglalkozást: segédmunkások. Téglapor, mész! Szépülő házak beszélgetnek arról, hogy itt járt Lenkó Marika és Richvajsz Mária; gyors kerekű talicskákkal hordták a téglát, hosszúnyelü kanalakkal méregették a meszet a gödör fenekéről, és arról beszélgettek, kí mikor megy A szövetkezeti irodában szándékok, tervek összegeződnek. Mennyi a fiatal, kit hová küldjenek, mert sürget a munka. Jut kapálnivalő mindenkinek. Bárczi Jánosné az iroda mellett elfutó patakból válaszol. — Hetvenhat vagyok, fiam. Én a mákba megyek kapálni. ~ ütemesen csattog a mosófa. Az otthon szőtt zsákok oldalán keresztöltéses kivarrás; nevek kezdőbetűi. — KI szőtte a zsákokat? — kérdem. — Én sZöttem, fiam, én — Mondja Bárczi néni. — Szőttem vagy háromszázat. Háromszázat! És nem ér rá meghalni, mert csupán az egyik fiának tizennégy gyereke van. Ezenfelül hét dédunoka. A gyegpkek rosszacskák — mondja, de olyan szépek, olyan kedvesek, hát nem tudja itthagyni őket. Ötvenkét évig élt együtt párjával, s mondta is, mikor a végét járta, hogy János, gyere ám értem! Jött is az ember, nyolc éve hívogatja, dehál nincs idő. Azóta már a keze is eltörött egyszer, az orvosok szépen helyre ls tették, össze is forrt. A tervek összegezésébe Bárczi néni ís belekerül. Mákot megy kapálni. A kapálás előtt még rendbe teszi a zsákokat, mert aratásig nemigen jutna erre Idő. Elárulja még, hogy a mosőtársa, Vanyo Ilonka kalauz a rozsnyói városi autóbuszjáraton. Generációk találkozása. Foglalkozások egészítik ki egymást, hogy minden szándék valóra váljék: répaföldeken, épülő házak küszöbén, kovács-, mühelyekbed — unokák és dédunokák szívében. GYURCSÓ ISTVÁN HOSSZÚRÉT A répaföldön' Három gyerek a patakban. A patak partján zümmögő, álldogáló traktor. Potyaforduló mérge dühöstti a gép kezelőjét és a pótkocsi felvigyázóját. Üres forduló. Hárskút — Kanada — Vlagyivosztok Két fiatal ember, Orosz László és Orosz Miklós mérgelődik a semirti munka miatt. Befordultak ők Balázs Imre szövetkezeti elnök udvarába, hogy felrakják a kese göndör malackákat a pótkocsira, mert hiszen összpontosítás ideje van Hosszúréten is. Befordultak, de üresen tértek vissza. — Nem adom — mondta Balázs Imre . . . Üres ferdülő. Azóta kétszer térült volna a traktor, hiszen sürgős trágyahordás van soron. Pöröl a két legény, a zümmögő, berregő motor csendesen felelget vissza. Fogy a benzin, kopnak a fogaskerekek, csak a vízbe dobott kő szaporodik, mert a három kisgyerek szorgalma nem lankad. A dolgok lényegét az egyik tanító villantja meg. — Mi kérem csak egy újságot járatunk, azt is közösen, mert takarékoskodunk a papírral. <*> A papírral és a gondolattal isi!! Mosás a patakban A répaföldeken hajlongó, guggoló, térdelő asszonysereg. Kedves szél járkál nyomukban a ritkított sorok között. Patakok vize csobban. . kőről kőre ugrik a fodros hab, a mosott ruhák szappanszagával messze fut a vlz, elkeveredik a füvek, virágok Illatával — kora nyár van. Mozdul a föld, kérkedve nő a fü. Beszélgető öregemberek támogatják a vén kapubálványokat. ..