A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-21 / 25. szám

HÄRSKÜT JÖLÉSZ Segédmunkások: Lenkó Mária, Richvajsz Mária | Kovács leszek! férjhez. Árulkodó a szem. nevet a száj, és ki­buggyan a szó: őszre lesz a lakodalom. Két éve keverik a fehér meszet, a sárga ho­mokot, hogy jól kötő maltert készítsenek az egymásra simuló téglák közé. Szaporodik a ke­lengye, hozzálgazodik ahhoz a keresethez, amit a vőlegények gyűjtögetnek — ki a gépállomáson, ki az asztalosmühelyben. Egyenlő szorgalom, közös öröm: oszthatatlan boldogság. A héthektáros répatáblán negyven asszony. Egy sorban. Nem jelzik karók, hogy melyik par­cella kié. Aki fürgébb, szorgalmasabb volna, igy nem kap kedvet az iparkodáshoz. Stefán Lajos agronómus mondja, hogy ők akarták így, de már a második kapálást ki-ki a maga szor­galmához kéri; kimérve. Bent a faluban játszó gyerekek, álldogáló öregemberek. Jelen és múlt. A tízéves Krága Lajcsi kovácslegény akar lenni. Tüzet szítani, vasat hevíteni: pirosra — ahogy mondja. Patkót hajlítani a csengő üllőn, vasborona fogait hegyesíteni, ráfot húzni a zörgő kerekekre — és hegedülni, vidám nótát muzsi­kálni lakodalmak idején. A tizenkét testvér közül egy akarja ezt. Szappanos György bácsi visszafelé néz. Szám­lálja a nyolcvanhat év nagy állomásait: Hárskút, Kanada. Vlagyivosztok. Az állomások között két szörnyű háború. Méretig, és több húst szeretne. Csendeskén mondja, hogy még jók a fogai. A kívánságot elkapja a szél, kiviszi a határba, ahol Szappanos bácsi fia dolgozik a szövetkezet földjein. Segítek a szélnek . . , KRASZNAHORKAVÄRALJA - PACSA Két falu, két leány. Egyik szőke, a másik barna. A kőmüveskedés jelei, malter foltok ma­gyarázzák a foglalkozást: segédmunkások. Téglapor, mész! Szépülő házak beszélgetnek arról, hogy itt járt Lenkó Marika és Richvajsz Mária; gyors kerekű talicskákkal hordták a téglát, hosszúnyelü kanalakkal méregették a meszet a gödör fene­kéről, és arról beszélgettek, kí mikor megy A szövetkezeti irodában szándékok, tervek összegeződnek. Mennyi a fiatal, kit hová küld­jenek, mert sürget a munka. Jut kapálnivalő mindenkinek. Bárczi Jánosné az iroda mellett elfutó patak­ból válaszol. — Hetvenhat vagyok, fiam. Én a mákba me­gyek kapálni. ~ ütemesen csattog a mosófa. Az otthon szőtt zsákok oldalán keresztöltéses kivarrás; nevek kezdőbetűi. — KI szőtte a zsákokat? — kérdem. — Én sZöttem, fiam, én — Mondja Bárczi néni. — Szőttem vagy háromszázat. Háromszázat! És nem ér rá meghalni, mert csupán az egyik fiának tizennégy gyereke van. Ezenfelül hét dédunoka. A gyegpkek rosszacskák — mondja, de olyan szépek, olyan kedvesek, hát nem tudja itthagyni őket. Ötvenkét évig élt együtt párjá­val, s mondta is, mikor a végét járta, hogy János, gyere ám értem! Jött is az ember, nyolc éve hívogatja, dehál nincs idő. Azóta már a keze is eltörött egyszer, az orvosok szépen helyre ls tették, össze is forrt. A tervek összegezésébe Bárczi néni ís beleke­rül. Mákot megy kapálni. A kapálás előtt még rendbe teszi a zsákokat, mert aratásig nemigen jutna erre Idő. Elárulja még, hogy a mosőtársa, Vanyo Ilonka kalauz a rozsnyói városi autóbuszjáraton. Generációk találkozása. Foglalkozások egészítik ki egymást, hogy minden szándék valóra váljék: répaföldeken, épülő házak küszöbén, kovács-, mühelyekbed — unokák és dédunokák szívében. GYURCSÓ ISTVÁN HOSSZÚRÉT A répaföldön' Három gyerek a patakban. A patak partján zümmögő, álldogáló traktor. Potyaforduló mérge dühöstti a gép kezelőjét és a pótkocsi felvi­gyázóját. Üres forduló. Hárskút — Kanada — Vlagyivosztok Két fiatal ember, Orosz László és Orosz Mik­lós mérgelődik a semirti munka miatt. Befordultak ők Balázs Imre szövetkezeti elnök udvarába, hogy felrakják a kese göndör malac­kákat a pótkocsira, mert hiszen összpontosítás ideje van Hosszúréten is. Befordultak, de üresen tértek vissza. — Nem adom — mondta Balázs Imre . . . Üres ferdülő. Azóta kétszer térült volna a traktor, hiszen sürgős trágyahordás van soron. Pöröl a két legény, a zümmögő, berregő motor csendesen felelget vissza. Fogy a benzin, kop­nak a fogaskerekek, csak a vízbe dobott kő szaporodik, mert a három kisgyerek szorgalma nem lankad. A dolgok lényegét az egyik tanító villantja meg. — Mi kérem csak egy újságot járatunk, azt is közösen, mert takarékoskodunk a papírral. <*> A papírral és a gondolattal isi!! Mosás a patakban A répaföldeken hajlongó, guggoló, térdelő asszonysereg. Kedves szél járkál nyomukban a ritkított sorok között. Patakok vize csobban. . kőről kőre ugrik a fodros hab, a mosott ruhák szappanszagával messze fut a vlz, elkeveredik a füvek, virágok Illatával — kora nyár van. Mozdul a föld, kérkedve nő a fü. Beszélgető öregemberek támogatják a vén kapubálványo­kat. ..

Next

/
Thumbnails
Contents