A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-14 / 24. szám

Tudó sí tói itk í r jók VANNAK A Csemadok rozsnyói irodalmi köre egyik legfontosabb tennivalójának érzi az irodalom, a könyv és az olvasó közötti kapcsolat elmélyítését. Az irodalmi kör rövid kétéves működése alatt, immár negyedszer állt közönség elé a szlovákiai magyar irodalom ismertetésével és mindig tudott valami újat adni a hallgatóknak. Két ízben maguk az írók is jelen voltak. Lassan azonban elmaradoznak, érdeklődésük terjesztőik, propagátoraik iránt lankad. Egy többszáz lelket számláló, különböző tulajdonságokkal, igényekkel rendelkező irodalomszerető közönséget összetoborozni, vezetni nem kis dolog. Ennek a munkának oroszlánrészét Drenkó István, az irodalmi kör vezetője vállalta magára. A legutolsó irodalmi estet 1959. május 17-én tartották meg, amelyen Tolvaj Bertalan, a király helmed magyar tizenegyéves iskola igazgatója beszélt a szlovákiai magyar irodalomról. Értékes előadásában helyesen mutatott rá Május 31-én töltötte be 60. életévét Leonyid Makszimovics Leonov, az ismert Lenin-díjas szovjet író. Sajátos, egyéni stílusa, az időszerű problémák mély meglátása és bátor feltárása, művészetének egybeforrott nemzeti és népi jellege jellemzi alkotásait. Irócsaládban született. Apja is költő volt, a nép számára adott ki olvasmányokat. Egy marxista brosúráért száműzetésbe küldték. Leonyid Moszkvában végezte el a gimnáziumot, majd amikor kitört a a múlt értékeinek ápolására is. Megemlékezve Petőfi gőmfíri útjának 140 éves évfordulójáról felvetette a kérdést: Vajon tudják-e, hol szállt meg Petőfi Rozsnyón? Tudják-e, hogy egy várrom van Rerzéte mellett, ami jelöl oly élénken érdeklődött Petőfi kocsisától? A rozsnyói közönség tudta. És tudta azt is értékelni, amit Tolvaj Bertalan nyújtott, sokszínű, érdekes előadásával. Az említett témán kívül még 15 műsorszám gazdagította az irodalmi estet: legnagyobbrészt természetesen hazat költóink, íróink versei és novellái. Külön dicséret illeti az énekkar tagjait, akik fellépésükkel nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. Szopták Valéria, Vass József, Drenkó István, Mixt aj István, Munka József és Siskovics József szavaltak, Csehné, Szabó és Demecs novellákat olvastak fel. Vannak, léteznek, irodalmat ismertetnek, terjesztenek. Felelősségvállalás. Megéri. VAJDA JÖZSEF forradalom, a vörös hadsereg katonájaként küzdött több frontszakaszon. Első írásainak útkereső jellegük van, de még érzik rajtuk az utánzás. A jelenkor ábrázolására irányuló törekvés nyilvánul meg kiforratlan írói zsengéiben. Első komoly regénye, a Borzok 1924-ben jelent meg. A forradalom és a polgárháború viharában egy paraszt család tragédiájában mutatja meg a két szembenálló tábort. A Rahlejev testvérek közül az egyik vöröskatona, a másik pedig a lázadó kulákokhoz csatlakozik. Leonov párat-Tolvaj Bertalan, az irodalmi est előadója A Csemadok felfrissült rozsnyói énekkara A munkás karja tüze res A munkás karja tiizeres, a lába két vasoszlop, tüdejében zúgva vágtat egy óriási mozdony. Szívében kalapácsok verik a forró ércet, veséjében salakhegyek bércei feketéinek. Ha felemeli öklét, A Föld dörögve mozdul, abroncsai felpattannak, az Óceán kifordul. Vihar zeng fel a Napra, reszket a Himalája, és végigrohan a Földön a forradalom lángja DÉNES GYÖRGY !an művészettel domborítja ki konfliktusukat. További regényeiben (Tolvaj, Szoty, Szkutarevszkij, Üt az óceánra) a szocialista építés egyes korszakainak problémáit örökíti meg. Legerőteljesebb, eszmei hatásában és művészi színpompájában legteljesebb regénye az Orosz erdő. Az ^rdö, a beláthatatlan rengeteg félelmetes * erejében az orosz nép ősi hatalmának jelképét látja. Az új és a régi között dúló csata játszódik le itt is az új győzelmével; ugyanakkor a fiatal Polja Vihrova diáklányban megrajzolja a rettenthetetlen, győzelmes szovjet ember erkölcsi arcélét, a fasiszta ellenség között is tisztán megőrzött lelki vértjét. L. L. Több fiatalt mezőgazdaságunknak Egységes földnüwesszövetkezeteinknek és állami gazdaságunknak napról napra több és több szakmunkásra van szüksége. Ezeknek a szakmunkásoknak a jövőben a kétéves tanonciskolákból kell kikerülni. Sajnos, azonban a kétéves tanonslskolák jelentőségét és fontosságát sokan nem veszik figyelembe. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a múlt esztendőben járásaink tanuló ifjúságának még 50 százaléka se jelentkezett a mezőgazdasági tanonciskolákba. Az ipolysági járásban sem tudtak kellő számú mezőgazdasági tanulót toborozni. Pedig nagy szükség volna friss, fiatal munkáskezekre az egegi, alsószemerédi, ipolynagyfalusi, ipolyhidvégi és tesmagi szövetkezeteknek. Ebben az évben járásunkban 110 fiatalt kell toboroznunk a mezögazsági tanonciskolákba. Eddig csupán húsz fiatal jelentkezett az ipolysági tizenegyéves iskolában, a palásti és a szécsénykei nyolcéves iskolákban egyetlen jelentkező sem akadt. Példát vehetnek ezeknek az iskoláknak tanítói az ipolynyéki, deméndi és egyházmaróti tanítóktól, mivel ezek mind a múlt évben, mind az idén szépen teljesítették feladatukat. Paláston eddig hetven fiatal dolgozik a szövetkezetben, de sajnos közülük egyik seni látogatja a tanonciskolát. Bízunk abban, hogy a palásti szövetkezet vezetősége kiküszöböli ezt a hibát és az idén legalább tíz tanulót küld a tanonciskolába. Szomorúbb a helyzet Egegen, ahol egyetlen fiatal munkaerő sem dolgozik a szövetkezetben. A nyolcéves iskolát végző fiatalok többsége az ipolysági tizenegyéves iskolában tanul. Nem vagyunk ellene, hoay a parasztok fiai és leányai tanuljanak, hiszen pártunk és kormányunk is azt akarja, hogy 1970-ig a fiatalság túlnyomó részének középiskolai végzettsége legyen. Túlzásnak tartjuk azon. ban, ha azt látjuk, hogy az egegi fiatalok csak a tizenegyéves iskolában látják jövőjüket. Mondhatnánk a legnagyobb hibát pártszervezeteink követik el, mert nem foglalkoznak kellőképpen a fiatalsággal; nem keresnek utat, hogyan tehetne fiatalságunk egy részét rávenni: iratkozzék be a mezőgazdasági tanonciskolába. A HNB és EFSZ vezetői így évente legalább 3—4 tanulót nyernének szövetkezetük részére, de erre is képtelenek. Egyes szövetkezeti vezetők — talán mivel funkciójukat féltik — egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a problémával. A CSISZ-szervezeteknek a taggyűléseken kell a kérdést megvitatni, és a számításba jövö fiatalokat meggyőzni a mezőgazdasági termelés fontosságáról. Ezek után elvárjuk, hogy az ipolysági járás HNB és EFSZ vezetői, valamint a tanítók ezen a téren lelkesebb és eredményesebb munkát fognak kifejteni, mint eddig, és járási viszonylatban nem 110, hanem legalább 1513 tanulót fognak megnyerni az említett akció számára. BELÁNYI JÁNOS, Egeg Leonid Leonov jubileuma 13