A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-07 / 23. szám
Ismerősök, akik nem ismerik egymást Az iskolapadok megőrzik a kézjegyeket. Faragás, rajz, nevek kezdőbetűi üzennek a következő évfolyamoknak. Tallós. Itt tanulják a szövetkezeti könyvelést. Ide érkeznek és innen indulnak életútjukra azok, akik a józan számjegyekkel kötnek barátságot. Ök számolgatják később a munkaegységeket, vezetik a tartozikkövetel rovatokat. Van olyan, aki búgó villanygéppel és van, aki csak rágott végű ceruzával írja össze a hektárok hozamát. Ez attól függ, ki hová kerül... Sidó Laurával, a csilizradványi szövetkezet könyvelőjével Csicsón találkoztam. Tánchoz kontyolták éppen. Nem menyaszszony-tánchoz — bár ezt is szívesen venné. Bartalos Róza tanítónő tűzdelte kontyba a haját, hogy felléphessen az Ajkai leánytáncban, hogy a magasra emelt dobo-Gőgh Marika, a kis szövetkezet könyvelője gón fogadja a megérdemelt tapsot, és utána hazasiessen, mert várják a számok. Számok, tételek. Ötvenhatban végezte a kétéves számviteli iskolát, azóta forgolódik az ezer hektár körül. Magasra húzott szemöldökkel mondja el, hogy hatvankét munkaegység a neki járó rész, ezenkívül a természetbeni. A tervezett húsz koronából tíz az előleg. Eddig még nem történt meg, hogy elmaradtak volna a kifizetéssel. A magasra húzott szemöldök hirtelen beárnyékolja szemét, mert azt találtam kérdezni tőle, mikor megy férjhez. A szemöl dök bokrai alatt a szemérem s nyílt őszinteség vitatkozik .a válaszon. Mégis kimondja: — Nincs kihez! . . . Nem ismerem a csilizradványi legényeket, de nem hinném, hogy visszatartaná őket a könyvelői rang. Bár megesik, hogy nem tartják egymáshoz illőnek magukat a fiatalok, mert az egyik alantabb hiszi magát a másiknál, vagy fordítva. Ezer hektár föld a Duna partján nem kis dolog. És az sem kisebb, amit Sidó Laura végez, hogy hiba nélkül történjen a számítgatás. És a kedves számok — ahogy ó mondja — nem bírnak olyan erővel, hogy ne kívánkozna el valahová, maga sem tudja merre. Talán a Kisduna partjára, ahol egy másik tallósi tanuló számolgatja ceruzával a dióspatonyi fiók szövetkezet jövedelmét. Kis szövetkezet — mondják. A több ezer hektáros nagy mellett valóban kicsi. Csak hetvenen gazdálkodnak benne. Gogh Marikának nem jut csak húsz munkaegység, nem úgy mint Radványon. Nemegyszer megtörténhetett, hogy a két könyvelóség évi mérlege egyazon időben utazott Nagymegyerre és Dunaszerdahelyre, hogy találkozzanak a mezőgazdasági központban valahol a kerületben. Ám a két kislány nem tud egymásról. Ha igen, csak Sidó Laura Csilizradványról annyit, hogy mindketten rajzolgattak az iskolapad szélére, mikor egy szót, mikor meg csak ákombákomot. Sidó Laurát elégséges keresetheb juttatja az ezer hektár. Húszéves szíve mégis elkívánkozik a faluból. Gögh Marika, aki éppen Laura helyén ült Tallóson, a húsz munkaegységet úgy pótolja, hogy részt vállal a mezei munkából, és a számok mellől a répaföldre siet. Hány sor az övé, nem tudom ... A napos verandán keresztben vasalódeszka. Rajta sötétkék ruha. A veranda végén kis szoba, az egyelés idején elárvult könyvelóség. A hetven hektáron.-korai borsó, cukorrépa, kukorica. Gyümölcsösök és görbe fűzfák ... —gyí— Még néliánv szó Felsopatony-rétröl Már a csinos, új lakóházak előtt futott a kocsink és a Réten még nem járt utas hitetlenkedve kérdezte: Ez lenne a réti tanya? Pedig tanya az úgy istenigazában. Nyolcvan háznál alig számlál többet, ;ftból is tizenegy nemrég épült. Kilencben már laknak, és a fényes ablaküvegek, a habos csipkefüggönyök mögül kíváncsi szemek kukkantanak ki az autóbúgásra. Aki azt hinné, hogy a rétiek bizalmatlan természetű emberek, és a közéjük vetődő idegent, csak úgy messziről veszik szemügyre — nagyon téved. Érkezésünk ugyan nem volt egészen váratlan, mégis friss, őszinte örvendezéssel fogadtak, mint ajándékot a fővárostól, az újságtól, amely íme — rájuk is kíváncsi. Városi, de még nagyobb községben lakó ember is nehezen tudja elképzelni, milyenek az életkörülmények egy ilyen tanyán. Hatvanegynéhány család — néhány kilométernyi távolságra a legközelebbi falutól. Hatvanegynéhány család, amelyet csak négy-öt hónapja köt össze autóbusz a városba vezető ütőérrel, az országúttal. így azután érthető, hogy szomjas szívvel fogadnak minden szórakozási lehetőségeket, sőt a tömegszervezetek gyűléseit is ünnepi eseménynek tekintik, hiszen utána az összeverődött emberek, főként a fiatalok mindjárt táncra is perdülhetnek. A kulturális élet egyelőre igen gyönge, A művelődési otthon még csak „tervben" létezik, de remélhető, hogy az állami gazdaság segítségével hamarosan tető alá kerül. Bizonyára szívesen hozzájárul felépítéséhez minden épkézláb réti lakos. — Azután mi mindent csinálnak majd az új kultúrházban? — kérdezzük. Erre versengve, szinte egyszerre felelnek. — Az már nem lenne gond — kapjuk el Bognár Ilus szavait. — A tömeg szervezetek tagjai közösen használnák fellépéseikre. Bognár Ilus, huszonhétéves fiatalasszony ezt igen komolyan gondolja. Még az utánpótlásról is szorgalmasan gondoskodik, eddig öt gyermek édesanyja. A legkisebbik itt bóklábol mellette. Látszik, a mamája pici korától szoktatja a közéletben való részvételhez, csakhogy a pöttöm legénykét egyelőre még fárasztja a sok ember és a zenebona. — Hát a fiatalság? — Jobban dolgozik, mint a nagyobb falvakkon, ezt a járáson is megmondják — bizonygatja Zsarnovicky Sándor. Ő maga is tevékeny ember, pedig már ugyancsak közel jár az ötvenhez. Dehát építeni, fejleszteni kell a tanyát, hogy az új nemzedék már jobb körülmények között éljen, mint a nagyapák, a szülök. És mennyi kisgyerek van Réten. Mind szépek, pirospozsgásak, tiszták, csinosak. Bizony kár lenne értük, hogy megrekedjenek a helybeli öt eleminél. Most már, aki tudásra szomjas, eljárhat autóbusszal a legközelebbi középiskolába. Mert bár szép dolog, hogy Felsöpatony-rétről az ifjúság nem „menekül" a városba, a másik véglet sem egészséges. Mikor keresse és találja meg rátermett fiatal a hajlama szerinti foglalkozást, ha nem manapság ? Meg azután arra is gondolni kell, hogy a jövőben a földműveléshez is megfelelő szakképzettség szükséges, ezért iskolára, elméleti tudásra lesz szüksége, aki a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban kíván dolgozni. Hogyan is énekelte tréfás rigmusaiban a kedves és bátor fellépésű Czanik Aranka?: „Jövőre már olyan lesz Rét, mint egy város!" Nos, ha nem is jövőre, -de a jövőben az lehet. És ez elsősorban a rétieken, a réti tettrekész fiatalokon múlik. — gy— 9