A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-07 / 23. szám

Rovar ellenségeinkről A történelem a népvándorlások korától kezdve egészen a legutóbbi időkig minden évszazadban feljegyzett néhány hatalmas járványhullámot. Ezek Európán, de gyakran több földrészen is végigsöpörve milliószámra szedték áldozataikat, nyomukban nemegyszer egész országrészek, sőt országok néptelenedtek el. Előfordult, hogy az egymással szemben álló hadseregeket lepte meg a gyilkos kór, és jóformán néhány nap alatt, harc nélkül pusztította el az állig felfegyverzett katonák tízezreit. Legborzalmasabbak a pestisjárványok voltak A catalaunumi csata sorsát 451-ben - amikor Attila hadai megütköztek a nyugat-római haderőkkel — szintén a hirtelen kitört pestis döntötte el, a járvány következtében közel százezer harcos vesztette életét. A VI. században, az ún. Jusztiniánusz pestis áldozatainak száma megközelítette a kétmilliót. A legszörnyűbb azonban a XVI. századbeli járvány volt, a halottak számat 25 millióra becsülik. Az akkori — még igen alacsony fokon álló — orvostudomány nem tudva a baktériumok létezéséről, a „rossz szellemek" tevékenységével magyarázta ezeket a borzalmas járványokat. Csak a mikroszkóp feltalálása, majd a további századok folyamán a rovarok életének pontos megfigyelése irányította a tudósok figyelmét a különféle járványok okozóira és terjesztőire, az addig figyelemre se méltatott rovarokra. Ma már szerencsére eljutottunk oda, hogy ilyer. nagyarányú pusztító járványok Európából teljesen eltűntek és visszaszorultak eredeti kiinduló pontjaikra, a még ma is igen elmaradott területekre, az ún. pestis- és koleraíészkekre: Indiára, Arábiára és Közép-Afrikára. Ennek ellenére azonban még ma is számos ember betegszik meg és pusztul bele a rovarok terjesztette betegségekbe (tuberkulózis, tífusz, vérhas, kanyaró, malária stb.) és ezért nem érdektelen, ha megismerjük ezeket az ember életét lépten-nyomon veszélyeztető veszedelmes rovarokat: a szúnyogokat, legyeket, kullancsot stb. A szúnyogok terjesztik a malária, valamint a trópusokon a sárgaláz, sőt a legújabb feltevések szerint a lepra kórokozóit is. A malária kórokozói nem baktériumok, hanem — csakis ezerszeres nagyításban látható — egysejtű állatok, a malária lázállatkák, a Plasmodiumok. Terjesztőjük az Anopheles szúnyogfaj, melyet a közönséges dalos szúnyogtól az 1. ábrán csontvelejében telepednek meg, ahol belefúródnak a vörös vértestekbe. Ezekben gyors fejlődésnek indulnak, és néhány napon belül kitöltik és felemésztik a megtámadott vörös vértestet, mely ekkor szétesik és kirajzanak belőle az osztódással keletkezett fióksejtek. A kirajzási időszakok alkalmával a maláriás beteg mindig egy újabb lázrohamot kap (3 vagy 4 napos időközökben), mivel ilyenkor a milliószámra vérbe kerülő fióksejtekkel együtt sok mérgező anyag is jut a szervezetbe. Az európai maláriánál jóval veszedelmesebb a trópusi malária. Afrika 132 millió lakosa közül 116 millió él maláriával fertőzött területen, ezért évente több millió embert fertőznek meg a szúnyogok; a halálos áldozatok száma is százezrekre rúg. Az ilyen vidéken a gyermekek fele négyéves életkora előtt pusztul el maláriában. Veszedelmes lakótársaink. A mindenütt, de főképp faluhelyen igen nagy számban élő házilégy betegségterjesztö tevékenysége miatt az emberiség egyik legveszedelmesebb ellenségei közé tartozik. A házilégy szájszerve nem alkalmas szilárd táplálék felvételére, mivel csőszerű szívókává alakult. Táplálkozáskor tehát nyálat csurgat a táplálékra és a nyáltól feloldott tápanyagokat szívja fel a szivókáján keresztül. Tekintettel arra, hogy az undorító házilégy előszeretettel tartózkodik a trágyadombokon, nyitott árnyékszékekben, sőt a dögökön is, mind a nyála, mint pedig az egész testfelülete súlyos betegségeket okozó baktériumok ezreivel fertőződik meg. Az élelmiszereinkre rászálló légy ezekkel a kórokozó csírákkal fertőzi meg táplálékunkat, sőt más, nyitott helyen tartott egyéb használati eszközeinket is (evőeszköz, pohár, tányér stb.). Ugyancsak nagy számban tartalmaz fertőző betegségeket okozó baktériumokat a légy ürüléke is. Pontosan kimutatták, hogy a legtöbb fertőző betegség terjesztésében a házilégynek van a legnagyobb szerepe. Csupán egyetlen fertőzött légy kb. 1 km-es környezetben tudja a betegséget elterjeszteni. A légy szaporasága pedig minden képzeletet felülmúl. Kiszámították, hogy kedvezd esetben egyetlen nőstény házilégy utódainak a száma egy tenyészidő alatt (májusszeptember) elérhetné a 4 quadrilliót (4 után írjunk 24 nullát!). Szerencsére ezt a nagyfokú elszaporodásukat megakadá-KözÖn x-úryog Tintahal«.« Szúnyog látható eltérések alapján különböztethetünk meg, A maláriás ember véréből vérszíváskor a Plasmodiumok a még nem fertőzött Anopheles gyomrába kerülnek, ahol elszaporodnak, majd a szúnyog gyomorfalán átfúródva a vérébe és onnan pedig a nyálmirigyébe vándorolnak. Innen kerülnek azután vérszíváskor az ember vérébe. A sarló alakú Plasmodiumok először az ember májában, Iépében és a Egészségünk törpe vámszedői. Veszedelmes betegségterjesztő a ruhatetű is. Ennek beleiben él a kiütéses tífusz kórokozója. A ruhaletű a neki kedvező körülmények között (piszok, nyomor, háború, zsúfoltság) igen elszaporodik. Egyetlen ruhatetű egy hét alatt 500 utódot hozhat létre. Petéit a ruha belső oldalára és a varrataiba rakja. Fertőzés csakis úgy jöhet létre, hogy a tetű csípéskor a kórokozókat nyálával a sebbe viszi, tetű nélkül tehát nincs fertőzés. A kiütéses tífusz Dél-Amerikában igen gyakori, Európában azonban rendszerint csak háborúk idején üti fel a fejét. A magas lázzal, kiütésekkel, gyakran a mirigyek gyulladásával, és egy-egy végtag elhalásával járó súlyos betegséget a fiatalabbak is csak hosszú lábadozás után heverik ki, az idősebbeknél azonban többnyire halálos. Mind az első, mind a második világháborúban a katonaság és a frontszakaszokon élő polgári lakosság közül a kiütéses tífusz sok áldozatot szedett. lyozzák a rovarevő madarak, békák, denevérek stb. Azonban még ennek ellenére is bőven marad belőlük. Ugyancsak veszélyes a főképp nyár közepén feltűnő és a házilégyhez hasonló szúrólégy is. Ezt a hosszú, előre álló vérszívó szívókájáról lehet felismerni. Sok ember halálát okozták már azáltal, hogy szúráskor fertőző baktériumokat vittek az ember szervezetébe. Kirándulásainkról nemegyszer térünk haza az ott felszedett kullanccsal Ez az élősködő főképp a lombos erdőkben sokszor annyira elszaporodik, hogy emberre, állatra nézve kellemetlenné teszik az otttartózkodást. Szabad szemmel alig látható, hatlábú álcája nagy mennyiségben található az alacsonyabb bokrokon és fákon, az olyan helyeken, ahol sok a mókus, a róka és a bagoly. A kullancsok jó szaglásuk révén veszik észre a fa alatt elhaladó embert, és észrevétlenül ráejtik magukat. A hegyes szívókájuk segítségével mélyen behatolnak az ember bőrébe és ott a hajszálerekből elöbuggyanó vért szívják magukba. Szíváskor az eredetileg 1 — 2 mm nagyságú élősködő annyira teleszívhatja magát vérrel, hogy potrohának átmérője az 5—7 mm-t is eléri. Olyan . erősen kapaszkodik az ember bőrébe, hogyha le akarjuk tépni, az orr-része rendszerint beleszakad a testbe. A kullancsot sokáig e kellemetlen tulajdonságától eltekintve veszélytelen rovarnak tartották. Csupán nemrég derült ki, hogy terjesztője a veszedelmes, járványos agyvelőgyulladásnak. Védekezés. Lakásunkban semmi esetre se tűrjük meg a veszedelmes járványokat terjesztő legyeket és szúnyogokat. A drogériákban kapható jobbnál jobb rovarirtó szerek alkalmazásával könnyen megszabadulhatunk ezektől a kellemetlen lakótársainktól. Lakásunk ablakait a kívülről betolakodó újabb jövevények ellen lássuk el szúnyoghálóval. Élelmiszereinket, evőeszközeinket és más használati tárgyainkat olyan helyen tartsuk, hogy a légy hozzá ne férhessen. Az ún. légypiszokkal' szcnynyezett tárgyakat azonnal tisztítsuk meg, nehogy az abban levő fertőző baktériumok ezrei családunk tagjait megfertőzhessék. Tartsuk szem előtt azt is, hogy bizonyos körülmények között az egyébként veszélytelen vérszívó rovarok (bolha, poloska, közönséges szúnyog) is okozhatnak fertőzést, ezért a csípésük helyét azonnal fertőtlenítsük jóddal, alkohollal vagy más fertőtlenítő anyaggal. így elkerülhetjük, hogy a nagy számban ránk leselkedő vérszívó rovarok végzetes kárt tegyenek egészségünkben. FŰZFŐI PÁL 50