A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-31 / 22. szám

Új szobor a Duna mentén lA közelmúltban nagy jelentőségű kulturális esemény tanúja volt a párkányi járás lakossága. Abban a megtiszteltetésben volt ugyanis része, hogy részt vehetett a Csehszlovákia területén fölállított első Vlagyimir Iljics Lenin kőszobor fölavatási ünnepségén. A május 8-án m'egtratott ünnepség keretében megkoszorúzták az elesett szovjet hősöknek a párkányi temetőben levő sírjait. * * * Az emlékmű fiatal alkotója, Bartusz György, a párkányi járás szülöttje, akire szülőfalujában, Kéménden már gyermekkorában fölfigyelt néhány művészi vonalon dolgozó szakember. A középiskola befejezése után a prágai Képzőművészeti Ipariskola tanulója lett, melynek elvégzése után az Iparművészeti Főiskola hallgatójaként J. Wagner pofesszor tanítványainak sorába lépett. Wagner professzor halála után egy ideig a monumentális keramika tagozatán J. Kavan professzornál, majd a Képzőművészeti Akadémián K. Pokorny nemzeti művész iskoláján folytatja tanulmányait. A hat méter magas Lenin emlékmű szobor-része homokkőből készült. A fehér szobor dinamikája élthüen fejezi ki a világgyőzelem felé haladó eszme nagy tanítómesterének, V. I. Leninnek életerővel és céltudatos belső energiával telített mozgékonyságát. A mű meggyőzően hat a szemlélőre, mivel a lendületnek induló tartásban nincs semmi szinpadiasság; ellénkezőleg, ez a tartás a belülről föltörő eszmei erőnek szigorú erkölcsi megnyilvánulása. A szobor az alapzattal nem csupán a jegenyefák alkotta háttérrel szegélyezett park egységébe helyzkedik bele szervesen, hanem a Duna menti dombok körképébe is. Bartusz György egyéb müveinek a témaköre a mindennapi élet egyes mozzanataibői merít. Munkáiban arra törekszik, hogy a belülről jövő reális cselekvési célkitűzés a tartalom formai megnyilvánulásában is közérthető legyen. Célja miridig a tartalom kifejezése, a formát csupán, mint eszközt, ennek megfelelően választja. Erről Bartusz György prágai műtermében tett látogatásom alkalmával is meggyőződtem. A trójai műteremben a sok kész és készülőfélben lévő szobor és büszt között búcsúzás előtt még egy kérdést teszek föl a fiatal művész terveivel kapcsolatban. Válaszként a következőket jegyezhetem föl: Bartusz György V. I. Lenin szobra Párkány jót erén - Szeretném a közeljövőben a falusi nép életét és munkáját földolgozni, azonkívül néhány portrét is szeretnék készíteni, mert ez a műfaj különösen leköti érdeklődésemet. A legközelebbi időben pedig Václav Rabas elhunyt nemzeti művész plakettjét fogom a festőművész szülőfaluja, Krusovice részére befejezni. KUTI SZILÄRD .Ápolónő" — egy új, most készülő márványszobor Blues Viaskodó kakas Falu (részlet) Köszöntlek, kis falum, - hozzád hozott az út. Békesség, munka és ihlet örök tanyája, Hol önfeledt tűnődés tengerébe fut Napjaim láthatatlan árja. Tied vagyok — nem kel! a hangos és hazug Udvar pompája és a vad tivornya gőze — Itt hallgat a mező, csak a tölgyek lombja zúgj", Elönt a csönd; szabad gondolatok szülője. Tiéd vagyok — szeretem hallgatag Kertjeid lombját és virágját, S a rétet, hol széna erős illata száll át. , A föld s az ember ég a munkaláztől-Istenként alkotok külön törvényt magamnak. Itt, hol nem villan rám gyanakvó vizslaszem, őszinteség fényében fürdik az életem, Vádak, rágalmak itt haragra nem ragadnak. A tisztán buggyanó sző szomjasan issza lelkem S azt a másik világot nem kell irigyelnem,. Ahol az egyszerű szépséget megvetik S a gonoszság arany díszben pöffeszkedik. S felétek fordulok most, messzi századok, Fülembe zendül jósigétek: Szabad, teremtő, tiszta kort Ígértek, S a tétlenség ellen fellázadok — A gondolat, mit belém dobtatok, i Agyamban érik, szivemben dobog. Mert gondok terhe itt a lelket mélybe rántja, Hol csírázik a föld s virágzik hegy s a rét: A néma arcokon szemem döbbenve látja A szellemi szegénység gyilkos bélyegét. A korbács csattog s mindent sírba űz, Itt görcsös bénaság nyűgöz le szivet, elmét; Azért virul ki itt a gyenge szűz. Hogy benne a kényúrnak kéje-kedve teljék. Nem azért serdül Ifjúvá a gyermek, Hogy otthon Istápolja vénhedt szüleit: Elviszik, belőle minden érzést kivernek S harctérre vonszolják, hol öl, vagy megölik. Ő, ha a sziveket megrendítené hangom! Vagy bennem is csak meddő vágyak lángja ég? Csak küzdenem szabad? s nem engedné az Ég? Hogy eszméim csapatja diadalt arasson? Megérem-é, hogy új korszak köszönt a népre. Megdől a cári önkény és a rabszolgaság? Barátaim, vajon megláthatom-é végre A szent szabadság tündöklő hajnalát? 17 Az orosz irodalom egyik legnagyobb költője. Nagysága abban van, hogy egyszerre végezte el az orosz irodalom előtt álló kettős feladatot: a legbonyolultabb érzések és gondolatok művészi kifejezésére is alkalmas formát teremtett, csiszolta és szinte újjá teremtette az orosz költészet nyelvét. Ugyanakkor az első igazán nagy példá ját adta Oroszországban annak, hogy miként lehet és kell az irodalmat a társadalmi haladás szolgálatába állítani. Alekszandr Sz. Puskin (mo-iss?)