A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-31 / 22. szám

Titokzatos élőlények a Himalája bércein A „Havasi-ember" titka még mindig — titok A Himalája hóborította bérceit tudomá­nyos expedíciók járják. SzcTvjet, amerikai és angol kutatók keresik a „yetit", „me­tah kangmit" vagy „migot", azaz a havasi embert, akiről olyan sokat .vitatkoztak és vitatkoznak ma is. Tudósok százai és ez­rei kutatnak egy olyan faj maradványai után, amely az összekötő láncszemet je­lentené a majomvilág legfejlettebb tagja és a primitiv embertípus között. Sokan azt állítják, hogy a keresett „átmeneti ember" — a yetl, állítólag ma is él, va­lahol a Himalája rengetegeiben. Az aláb­biakban kivonatosan ismertetjük J. Pas­csenkónak, a kijevi egyetem tudományos munkatársának cikkét a Himalája titok­zatos lakóiról. Nőstény yetl a vezér Az utóbbi időben a világsajtó hasábjain mind gyakrabban jelennek meg különböző tudósítások a „yeti", „metah-kangmi", „migon" vagy más hasonló elnevezésű „havasi ember" megjelenéséről. Az első európai utazó, akinek sikerült közelről megfigyelni e különös lényt, egy Tomboci nevű görög volt. 1925-ben történt, a 4600 méter magasságban fekvő Cremo-völgy (Himalája déli része) közelében levő tá­borban. Tomboci a teherhordók kiabá­lására lett figyelmes. Kiugrott a sátrából, s a völgyben különös alakot pillantott meg. „Teljesen egyenes testtartással állott, néha hajolt csak le, amikor ehető gyöke­reket kapart ki a földből - Így írta le a látványt Tomboci. — Testét semmilyen ruházat nem fedte. Néhány perc múlva az alak eltűnt a szemem elől az erdő sűrűjében. Később megvizsgáltam a hóban nagyott nyomait, amelyek hasonlítottak az emberi nyomra." Frostis és Gorberg norvég kutatók 1948-ban ugyancsak a Cremo-völgy közelében az emberéhez hasonló nyomokra bukkan­tak. Ezeket követve váratlanul valami emberhez hasonló alak vetette magát rá­juk, és a kísérők közül egyet súlyosan megsebesített. Mialatt az utazók a se­besülttel foglalkoztak, a különös lény el­tűnt. A Himalája környékének lakói feltétle­nül hisznek a „havasi ember" létezésében, és gyakran mesélnek a vele történt ta­lálkozásokról. Punja Bajra, a katmandui (Nepál) ko­lostor szerzetese azt állítja, hogy a „ha­vasi emberek" kisebb csoportokban élnek, melyek élén a nőstény áll. Holdvilágos éjjelenken magas fa alatt gyülekeznek, ahol a nőstények különös versenyt ren­deznek: a fa ágait lehajtják, majd hirtelen visszaengedik. Ez a játék egész éjjel tart. Betörő a malomban Egy Purpa nevű nepáli molnár érdekes dolgot mesélt el a „havasi ember"-rel történt találkozásáról. „Reggel tíz óra tájban a malomhoz mentem, hogy elhozzam a ledarált sze­met és újat töltsek fel. A malom ajtaját mindig jól bezártam, hogy a vadállatok be ne juthassanak. Éppen azért nagyon csodálkoztam, amikor az ajtót nyitva ta­láltam. Arra gondoltam, hogy a faluból tört be valaki a malomba. Hogy elcsíp­jem a tolvajt, óvatosan besurrantam az ajtón. A malomban azonban rwn embert, hanem valami emberhez haWiló lényt pillantottam meg, melynek egész testét hosszú, sűrű szőrzet fedte. A malomban levő összes darát felfalta már, s most más élelem után kutatott. A félelmes Két kép-két Mérnökök transzportkocsikat konstruáltak, hogy megkönnyítsék nagy terhek precíz szállí­tását. És mégis — mennyire eltérő két kép! Az egyiken a közismert csehszlovák Skoda Müvek Spartak kocsijait látjuk Prága utcáin, a máslkon az USA hírhedt atomágyúit a nürn­bergi volt SS-kaszárnya udvarán. Mindkettő emberi kezek müve. Csakhogy az egyik a szocialista, a másik a kapitalista világ műhelyeiből került kl. Két kép — két világ! Ilyennek látja a „havasrembert" a lenin­grádi A. G. Pronyin a Pamíron Elve fogták el, de elpusztult Az összegyűjtött tudományos adatok tanulmányozása alapján a szovjet tudósok azt a következtetést vonták le, hogy a Himalája környékén tényleg léteznek a zoológusok által eddig ismeretlen élőlé­nyek. A szovjet tudósok kérésére a Hi­malája északi lejtőin most kínai tudósok végeznek kutatásokat. Az ő tapasztalataik is azt mutatják, hogy a lakosok közül többen találkoztak kétlábon járó lények­kel, melyek testét barnás szőrzet, fejét hosszú haj fedi. Arcuk az ember és a majom arcához hasonlít. Ge Lan kinai tudós szerint egyes ko­lostorokban még maradványokat is őriz­nek e különös lények koponyájából és bőréből. Csin Pen professzor feljegyezte, hogy 1947-ben Hangszu tartományban si­került élve elfogni egy „havasi embert", ez azonban két nap múlva meghalt. Bőrét lefejtették és Hufasenhanban őrzik. Az adatok azonban ellenőrzésre szorulnak, s nem elegendők a „havasi ember" tit­kának megfejtéséhez. Most további ada­tok gyűjtésére, a Himalája további felku­tatására van szükség. Tanulmányozni kell a kolostorban őrzött bőröket és koponya­maradványokat is. A tudósok remélik, hogy az adatok fáradhatatlan gyűjtése és tanulmányozása végül is a rejtelmes „havasi ember" titkának megfejtéséhez vezet. L. T. lény három méter magas lehetett. Hosszú keze csaknem a térdéig ért. Szőrtelen, fényes és ráncos pofája a majoméra em­lékeztetett. Feje hosszúkás és csúcsos volt. Az élelem keresgélése közben a vad­kanéhoz hasonló röfögést hallatott. A ke­resgélés annyira lefoglalta, hogy nem vett észre. Ijedtemben elfutottam, és segítsé­gért kiabáltam. A zaj hallatára azonban a különös lény kétlábon járva elcammo­gott a havas csúcsok felé. Mire a falu­beliek a segítségemre értek, már csak az egyre messzebb távolodó alakot lát­ták." Nagy érdeklődést váltanak ki a különös nyomok, melyek aránylag gyakran for­dulnak elő a Himalája környékén, s a tu­dósok véleménye szerint egyetlen vad­állat nyomára sem hasonlítanak. 1952-ben egy sváji expedíció' tagjai így írtak a leletről. „A nyomok hosszúsága 25 — 30 centi­méter, szélessége 12 — 15 centiméter. A nyomok egyenesen haladtak " • I I V

Next

/
Thumbnails
Contents