A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

A nagymegyeri járási könyvtárban iSorjáznak a könyvek a nagyimegyeri járási könyvtárban. Megtalálható itt a klasszikusok jelentősebb műveitől kezdve a szocialista írókig minden. Számos mű gondoskodik az ifjúság szükségletéről, egész sorozatokat láthatunk a politikai kiadványokból, különféle szakkönyvekben böngészhet az olvasó. Természetesen a legtöbb a szépirodalmi kiadvány, a regény, elbeszélés, verseskötet. Vajon mennyi olvasója van ennek a könyvtárnak. A kérdést a könyvtár fiatal vezetőjéhez, Végh Gusztávhoz intézem, aki több mint egy éve vezeti a járási könyvtárat. — Jelenleg 423 olvasója van a könyvtárnak, legnagyobbrészben nagymegyeriek, de a környező falvakról is belátogatnak hozzánk az igényesebb olvasók, és azok, akik valamilyen szakkönyvet keresnek. Elhatároztuk, hogy az év végéig legalább 500-.550-re emeljük az olvasók számát — mondja Végh elvtárs. - És hogyan akarják ezt elérni? — Elsősorban irodalmi estek rendezéséver fokozzuk a könyvek propagálását, plakátok, faliújságok útján hívjuk fel a dolgozók figyelmét a jó könyvekre. Másodsorban új könyvek beszerzésével bővítjük könyvtárunkat, az új könyvek jobban vonzzák az embereket. Télen egy nagyszabású irodalmi estet rendezünk a járási zeneiskolával közösen „Ifjú szívekben élek" címen, s mint már a jelmondat is mutatja, főleg az ifjúságot szeretnénk még közelebb hozni az irodalomhoz. Egy másik irodalmi estet a járási pártvezetőség propagandaosztályának segítségével szervezünk, melyen bemutatjuk a proletár költőket. — Kik látogatják többnyire a könyvtárat? — Legnagyobbrészt kétkézi munkásemberek. Főképpen szövetkezeti tagok, nyugdíjasok, azonkívül az ifjúság. Jól esik arról beszélnem, hogy sok öreg paraszt nénike is ellátogat hozzánk és állandó olvasója a könyvtárnak. Számos olyan olvasónk van - mint például Bors Károly bácsi —, aki könyveink nagy részét már oly jól ismeri, hogy bizony elég nehéz számára új olvasnivalót találni. Mindenesetre igyekezünk a olvasók igényeit kielégíteni, tanácsokat adunk nekik s olyan könyveket ajánlunk, amelyeket szívesen olvasnak. - A barátsági hónap tiszteletére milyen akciókat indított a járási könyvtár? — Itt, Nagymegyeren Tolsztoj estet rendezünk magyar nyelven, szlovák nyelven pedig Tandriakov regényét vitatjuk meg. Ezenkívül 20 irodalmi estet rendezünk a járás falvaiban, további 18 könyvkiállítást szervezünk, ahol bemutatjuk a legjobb szovjet könyveket. Végezetül hozzá kell tennem; mindent elkövetünk, hogy a hosszú téli estéken jő könyveket adjunk az olvasók kezébe, hogy megismertessük őket a szocialista irodalom értékesebb müveível, hogy megtanítsuk őket a szocialista gondolkozásra - fejezte be tájékoztatóját Végh Gusztáv, a nagymegyeri járási népkönyvtár vezetője. D. Gy. Hívlak Veled akarok lenni, s küzdeni érted. Bennem a gondolat csak most ért meg, hogy mi már többé nem téphetjük szét életünk egymásba szövődött szálainak ezrét. Nem mondhatunk búcsút odaadó összesimulásunk borzongató édes perceinek, mert akárhogy messék új idomok körünk vonalát, azért testét el nem tüntetik, csak a_ harmóniát bontják a kusza félre siklósok, apró hibák. Ilyenek vagyunk. Es mégis, így is oda képzel tört vonalakban szemem, hova először vártalak, s vittelek tétova, kába léptekkel, de a bizonyosság tudatában, mert éreztem, hogy kellesz nekem. Vágytam, tudtam, hogy bőröd alatt puhábban simulsz hozzám, mint ruhád, amit ledobsz magadról, ha érzed, hogy már avitt, de engem nem felejthetsz, mert szívedbe égetettörök pecséttel a véred, s azt ki nem cserélheted. • Itt meddő minden tusája a szívnek. Magamról tudom. Gondolataim mindig hozzád visznek, bárhogy menekülök. És most már nem is akarok. Hogy szívemben elcsitulnak a dacos indulatok, visszahívlak, erős akarással, hogy egy röggé egyesüljünk annyira, hogy ne tudja senki többé, meddig vagy te, és meddig vagyok én. Legyes erős próba kettőnk kristály-ötvözetén, s hogy lelkünk többé könnyű prédául ne essen, így menjünk mindig, összeforrt-kettesben, mert érzem, te is vágyói utánam. Testemből testedbe vonzó, delejes áram indul, s hozzám húz újra meg újra. Távolok mélyén felrezzensz, mert rád gondolok. Kezed megáll egy percre, s nem tudod mi történt. Ablakod előtt árnyék futott, és szíved mindjárt hangosabban dobban, s egy név forrón fellüktet halántékodban.. Érzed-e már, míg szád szavak után kutat, érzed-e már, hogy felém vezet utad? Az időt a homlokomon is lehetne mérni. Lassan mind magasabbra csúszik. Gyérül a hajam, és oldalra fésülöm, hogy többnek lássék. Hallgatódzom, mintha valakit várnék, , pedig nem jön senki. A nappal . .. csak eltelik. De éjszaka néha már haraggal gondolok rád. Hát nem érzed, hogy jönnöd kell?" Nem érzed: valami eltűnt, mi üdességgel töltött el... Pedig egyszerű, mint egy képlet. Öregszünk. S amit sohasem érthet tizennyolc éves fejjel az ember, ma már értem: Kell, hogy szeretettel felövezve magunk, őrizgessük múlt napok aranyát, s mint a dolgos méhek összehordjuk halmazát a tavaszi fénynek, mézillatú nyárnak. Jöjj minél hamarabb! Hívlak, várlak. Gyüre Lajos b -.vfW