A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

„O sole mlo". Biztosan sose látta még Pasquale a napsugarat, amelyről énekel, mert utcasarkokon, valamely kávéház vagy egy templom sötét árnyékában tengetve életét 5000 utcai énekes küzd az életért, küzd a nyomorral Nápolyban. A hely a nap alatt másoknak van fenntartva, azoknak, akik hatalmas luxusautókon jönnek az énekeshez s Így szólnak: „Hé, öreg, kereshetsz egy pár lirét. Ma este szerenádot adsz a szép Donna Antonellának. — Arrivederci!" A nyomor zászlai: Nápoly központjában a lakásoknak csak 35 százaléka korszerű, 05 százalékuk csaknem lakhatatlan: az utcák keskenyek, sötétek, az udvarok szűkek s örök díszük — a család száradó fehérneműje. Még az egyetlen helyiségből álió pincelakásokat is általában négy-nyolc személy lakja. Ott főznek, étkeznek, alszanak — és ugyanott' van a toalett is. Ezek a pincelakások büntanyák is egyben, itt van a város számtalan titkos és nyilvános bordélyháza. Utóbbiakat a Nápolyban állomásozó amerikai flottaegységek matrózai látogatják ezerszám naponta. Estéről estére lövöldözésekre és véres összetűzésekre kerül sor ezekben a negyedekben a nápolyiak és a részeg amik között. Magános nők megerőszakolása is napirenden van. A nyomor ellenére a lakosok tele vannak elpusztíthatatlan optimizmussal, itt laknak az olasz nép legjobbjai: a kommunisták. Sok Nápoly környéki községben kommunista vezetőséget választattak. Nincs kizárva, hogy a legközelebbi választások alkalmával a városban is a baloldal veszi át a vezetést. M tokot I Nápolyt látni és meghalni — sóhajtoztak valaha a Veíuv lábánál elterülő meseszép várost látva a romantikus hajlamú turisták. A másfél milliós naigyváros lakóinak ma egészen más a problémájuk: Nápolyban élni, azaz nemcsak élni, de — megélni! S ez a NATO uszályához szegődött keresztényszocialista kormányzat „jóvoltából" egyre nehezebb nemcsak Nápolyban, de egész Olaszországszerte. Alább a berlini Illustrierte Zeit im Bild alapján beszámolunk róla, hogy élnek a nápolyi nincstelen százezrek, mit takar a meseszép, romantikus Nápoly házainak homlokzata. 100 000 a munkanélküli és soknak évente csak három-négy hónapig van munkája, mint a képünkön létható építömurikásoknafc. Életük keserves, és ezrek halnak meg közülük évente bajeset következtében. A munkavédelem ismeretiem fogalom Olaszországban. Ha szerencsétlenség éri Giorgiót, beál'l a helyére, Emenuelle vagy Mario, aldk erre várnak ezrével a munkaközvetítő hivatalok előtt. A Központi Statisztikai Hivatal becslése szerint évente félmillió a munkahelyeken elszenvedett balesetek száma. S ez a szám emelkedő tendenciát mutat! — Valamennyi nápolyi épltömumkás tagja a szakszervezetnek és sokan a kommunista pártnak. Ezeknek az olasz munkásoknak megbonthatatlan egységükért folytatott sztrájkjai az egész országban ismeretesek s ezek a sztrájkok rettegésben tartják a munkaadókat. Ma már mindenki tudja, hogy a munkásosztály egységében és a szolidaritásban mily hatalmas erő rejlik. Az utcagyerekek számát százezrekre lehet becsülni! Nápoly a szegénygyerekek fővárosa. Néhány líráért mindent csinálnak: cipőt tisztítanak, fiatal lányokra vigyáznak, csikket gyűjtenek s lopnak, ami a kezük ügyébe kerül. Sok szegény családot a nyomor arra kényszerit, hogy eladja gyermekeit közvetítő kereskedőknek, akik aztán busás haszonnal tovább adják őket tehetős gyermektelen családoknak.